Cris
Nem tudom mi vitt rá, hogy ma elmenjek Anához, de mikor megláttam Sergiot már nem bántam, hogy eljöttem. Figyeltem a lány lehunyt szemét, ahogy a hangom hallatán tágra nyílt. Aztán láttam, hogy Sergio ölni tudna a tekintetével, mert megzavartam őket, de hiába léptem be az intimszférájukba, nem engedte el Anát. Sőt birtoklón még közelebb vonta magához mire engem elöntött a féltékenység. Nincs joga ölelni a lányt, akit én akarok és nincs joga megcsókolni, mert én már megtettem. Hiába üvöltött egy belső hang, hogy nekem ott van Irina, egyszerűen elnyomtam magamban. Gyorsan körülnéztem, hogy mivel robbanthatnám szét őket, és a válasz ott volt előttem az asztalon.
- Mi járatban? - kérte szinte számon Sergio.
- Csak gondoltam benézek - vontam meg a vállamat és mintha most venném észre a védő előtti tányért, rácsodálkoztam. . Sushi? Én is kaphatok? - néztem esdeklőn a lányra és tudtam, hogy nem fog nemet mondani. Így is lett. Felállt Sese öléből, majd elém is tett a finomságból.
- Ana, ez valami isteni - osztottam meg vele, hogy mit gondolok az általa kreált tekercsekről. Begyűrtem az egész tányérral.
Bell rám szólt, hogy vigyázzak, ne rontsam el a gyomrom, majd elővette a churrot, ami az egyik kedvenc édességem. Sergio és én felváltva ecseteltük a lánynak, hogy mennyi plusz munkát jelent nekünk az ő kajája. Annyira elmélyültem a forró csokiba mártogatásban, hogy észre sem vettem, és már az ujjaimról nyalogattam le az édességet.
- Ne malackodj! - szólt rám Bell. - Ott a papírtörlő, abba töröld a kezed és ne nyalogasd!
Ahogy kimondta, nekem a Brazíliában történtek képei villantak be, ahogy őt kóstolgatom. Muszáj volt neki visszavágnom.
- Ó, pedig én imádok nyalakodni. Főleg, ha valami ilyen finom és édes.
Láttam rajta, hogy elértem a célomat, mert elpirult. Sergio a védelmébe vette, de úgy látszik Ana kezd mellettünk megedződni, mert azonnal visszavágott.
- Nagy szájkaratés, de nem kell tőle tartani.
A védő először döbbenten nézte, aztán elröhögte magát.
- Kipróbálod? - próbáltam húzni az agyát, nem sok sikerrel.
- Kösz, de nem, mert a végén még Irinát is a nyakamba szabadítod, aztán etethetem őt is.
Elképedtem a beszólásán, majd röhögni kezdtem.
- Te nem vagy százas - mondtam neki.
A feszültség pillanatok alatt eltűnt közülünk és egész jól éreztük magunkat addig, míg Sergio meg nem kérdezte Anát a díjátadóról. Mikor meghallottam, hogy igent mond, fogtam magam és kisiettem a kocsimhoz, ott vártam be a védőt.
Sese beült a kocsiba, én pedig gyorsan hazavittem. Megálltam a ház előtt és megvártam, míg kiszáll.
- Nem haza mész? - nézett rám értetlenül.
- Nem - majd elmondtam, hogy a barátnőmért megyek a reptérre.
- Miért vagy vele, ha már nem szereted? - szegezte nekem a kérdést. Nem tudtam rá válaszolni.
Indítottam és otthagytam a kapuban. Míg elértem a reptérre, csak ezen kattogott az agyam. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem lenne Irina? Már rég Anával lennék. De akarom én ezt? - tettem fel magamnak a kérdést amire a válasz erőteljes igen volt.
A kocsimban ülve vártam, hogy a barátnőm megérkezzen. Nagy sokára nyílt az anyósülés ajtaja és bevágódott mellém.
- Szia Édes! - nyújtotta felém a száját egy csókra, amit viszonoztam. - Igazán segíthettél volna - nézett rám szemrehányóan.
- Mit?
- Hát a csomagjaimmal - mutatott ki az ablakon, ahol négy óriási bőrönd állt amit egy reptéri alkalmazott cipelt az autóm csomagtartója mellé.
- Te normális vagy? - néztem elhűlve a lányra. - Ha jól emlékszem, egy bőröndöt vittél magaddal, akkor a többiben mi van? - léptem ki a kocsiból, hogy szerencsétlen srác betudja pakolni a cuccokat a csomagtartóba. Busás borravalóval háláltam meg neki. Visszaültem Irina mellé, aki éppen a telefonjával volt elfoglalva. Fejcsóválva indítottam. Otthon beálltam a garázsba és otthagytam a nőt, csomagostól. Ahogy sejtettem, mérgesen jött utánam.
- Most miért vagy ilyen? Kicsit vásárolgattam.
- Kicsit? Irina, három plusz bőrönddel jöttél haza! Minek neked az a sok szar, úgyse hordod őket?
- Neked is tele van a gardróbod, mégse balhézok veled - nézett rám sértődötten.
- De én azokat hordom, vagy a szponzoroktól kapom és nem költök isten tudja mennyit, hülyeségekre.
- Nem hülyeségek és meg sem kottyan a bankszámládnak - vágta oda nekem. - Bezzeg, ha a fiadnak kell egy száz nem tudom hányadik autó, azt simán megveszed!
- Juniort ne keverd bele! - csattantam fel, mert már elegem volt a vég nélküli vitából. Nyugalomra vágytam. Fogtam a távirányítót és eldőltem a kanapén. Még jó, hogy anya és Juni nincsenek itthon.
- Most mit csinálsz? - pislogott rám.
- Minek látszik? - forgattam meg a szemeimet.
- Nem segítenél bepakolni?
- Megvenni sem segítettem, ezt is csináld egyedül - vontam meg a vállam.
- De szemét vagy! - kiáltott fel, majd kirobogott a garázsba és nagy fújtatások árán elkezdte felcipelni a csomagjait az emeletre. Én csak nyomkodtam a távirányítót és tudomást sem vettem róla. Mikor végzett, csapzottan, izzadtan és elmosódott sminkben leült mellém. Akaratlanul is összehasonlítottam Anával, aki smink nélkül és kócosan is szexi volt, míg Irina...
- Ez most mire volt jó? - kérdezte mérgesen.
- Hogy megtanuld, amit veszel, azt magadnak kell elpakolnod - mondtam, de nem néztem rá. Úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok, ha sokáig kell még vele egy helyen maradnom.
- Elmegyek zuhanyozni - pattantam fel mellőle és elindultam a fürdőszoba felé.
A zuhanyzásból egy jó fél órás fürdés lett. Mire végeztem, már kissé lehiggadtam, így váratlanul ért a dolog, ami a nappaliban várt rám. Irina kezében a mobilommal, sunyin vigyorgott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése