2014. szeptember 6., szombat

Házasság extrákkal 28.rész

Kendra

  - Sziasztok! Úgy örülök, hogy eljöttetek - nyitott nekünk ajtót Ashley, majd beinvitált minket. - Gyertek beljebb, Dave mindjárt itt lesz csak elhúzódott neki egy fontos tárgyalása.
  Volt ellenségem bevezetett minket a nappaliba, ami nem az én ízlésemnek való volt. Minden túl rideg és túl modern volt. Úgy éreztem magam, mintha egy kiállításon lennék.
 - Ugye milyen szép? - mutatott körbe a nő. - Egy katalógusból választottam ki. Baromi drága volt, de megérte, mert bárki meglátja még a szava is eláll - áradozott.
 - Nem csodálom - súgta nekem Cris, mire felkuncogtam.
 - Tessék? - nézett rá kérdőn a háziasszony.
 - Semmi, csak azt mondtam, hogy én is láttam ilyet az egyik újságban.
 - Hazudós - tátogtam el a portugálnak, mikor Ashley a kandallóhoz fordult, ami inkább hasonlított egy falba vésett lyukra, mint egy meleget adó tárgyra.
  Kuncogva vont magához és a hajamba csókolt.
 - Ó, helló - szólalt meg egy meglepett hang az ajtóból. - Nem is tudtam, hogy vendégeink lesznek?
 - Édesem - sietett felé a felesége. - Nem fogod elhinni, hogy kivel találkoztam ma a városban - lépett hozzá és szinte letámadta a csókjával a még mindig értetlenül álldogáló férjét. Úgy éreztem, hogy itt az ideje szembe néznem vele, így kifordultam Cris karjai közül és a férfira néztem.
 - Nézd kicsim Kendra és a férje Cristiano Ronaldo.
 - Láttam Daven, hogy megmerevedik a nevem hallatán, de aztán, hogy leplezze zavarát kezet nyújtott Crisnek.
 - Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Hatalmas rajongód vagyok Unitedben eltöltött éveid óta - nyalizott a focistának, de az csak közömbösen nézett rá. - Kendra? Kendra Froster? - kérdezte aztán rám nézve.
 - Aveiro - javította ki Cris. - Kendra dos Santos Aveiro, a feleségem - csúsztatta a kezét a derekamra birtoklón.
 - Amúgy igen - bólintottam, erőt véve magamon. - Én vagyok az a szomszéd házból.
 - Megváltoztál - járatta végig rajtam a tekintetét amitől még a hátamon is felállt a szőr.
 - Te is - válaszoltam flegmán, és elégedettséggel töltött el, amit láttam. Az iskola szépfiújából mára már semmi sem maradt, csak egy jócskán elhízott, kopaszodó, életunt férfi. Legalábbis a szeméből ezt olvastam ki. Bár ezen ne csodálkozzon, ha az iskola ribancát veszi feleségül. Egy darabig egymást méregettük, majd megszólalt egy hang, ami szerintem a mikróhoz tartozott.
 - Kész a vacsi - tapsikolt lelkendezve Ashley. - Édesem, te kísérd Crisséket az ebédlőbe, én pedig mindjárt tálalok - sietett el tűsarkain. Elképedve néztem utána. Minek a főzéshez magassarkú?
 - Hölgyem - karolt belém a portugál és követtük a házigazdát, aki egy másik helyiségbe vezetett minket. Ahogy beléptünk, azt hittem filmforgatásba csöppentünk. Egy hatalmas asztal terpeszkedett a szoba közepén amit legalább húsz szék vett körül. Értetlenkedve pislogtam a férfira, aki látva az arcomat, kelletlenül válaszolt.
 - Ashley szeret estélyeket adni - mondta csipetnyi lelkesedés nélkül -, de gondolom ti is tudjátok, milyen az ha összegyűlnek a barátok.
 Lesokkolva bólintottunk majd nekem eszembe jutott, hogy nálunk az egész csapat úgy viselkedik mintha otthon lenne és inkább a konyhában szeretnek enni, félmeztelenül. De ha mégis annyian összegyűlnek, hogy nem férnek el az asztalnál, (ami megjegyzem hat személyes) akkor inkább kimennek a kertbe és beizzítják a grillsütőt. El sem tudnám képzelni őket, ahogy öltönyben, késsel-villával esznek egy ilyen eseményen. Főleg nem Ramost, Marcelot és Pepet, vagyis a három jómadarat.
 - Itt is vagyok - libbent be az ajtón Ashley és kezében egy kristály! tálat tartott. - Jaj Dave - nézett megrovón a férjére. - Miért nem ültetek már le? Foglaljatok helyet -mutatott a székekre mire mi szófogadóan leültünk. Ahogy az étkészletre néztem, a gyomrom görcsbe rándult. A kanál, amit a kezembe fogtam aranyból volt, és ahogy elnéztem az étkészlet is csillagászati összegeket érhetett.
 - Szedjetek csak, főztem bőven - legyeskedett körülöttünk a háziasszony. Dave csak csendben ült és meredten nézett engem.
 A merőkanálért nyúltam és csak úgy mint otthon, Crisnek szedtem először. Megvártuk, míg a házigazdáink előtti tányérok is megtelnek, végül enni kezdtünk. Az első falat után még nem éreztem semmit, de a másodiknál már levert a víz, olyan csípős volt a leves. Ahogy elnéztem, Dave is küszködött a tányérjába mert adaggal. Hálát adtam az égnek, hogy nem szedtem sokat se Crisnek, se magamnak, így hamar leerőszakoltuk a torkunkon a levesnek titulált parazsat.
 - Szedjetek még - erősködött a nő, de mi udvariasan visszautasítottuk. Mikor látta, hogy már tényleg nem fogunk többet enni, összeszedte a tányérokat és elbillegett vele a konyha felé, kínos csendet hagyva maga után.
 - Mond csak Dave, mivel foglalkozol? - törte meg a hallgatásunkat Cris.
 - Megörököltem apám cégét - húzta ki magát - és most ott vagyok vezérigazgató.
 - Így már értem - húzódott gúnyos mosolyra a portugál szája. - Örökség - nézett szét feltűnően.
  Dave arca először pirosra, majd lilára változott, de mielőtt bármit is mondhatott volna megjelent a felesége egy zsúrkocsival, ami mindenfélével meg volt pakolva.
 - Meg is jöttem - nézett ránk büszkén.
  Az előzőekből tanulva csak keveset szedtem magunknak, arra hivatkozva, hogy délután tele ettük magunkat a városban. Az első falat után már nem is bántam, mert a majonézes krumplisalátában félig nyers volt a krumpli, a rizs kemény maradt, míg a hús sótlan és olyan rágós volt, mint a cipőtalp. Cris szenvedő arcát látva majdnem elröhögtem magam, de aztán visszafogtam a kitörni készülő nevetésemet.
 - Miről volt szó míg nem voltam itt? - kíváncsiskodott  Gordon Ramsay rémálma.
 - A munkáról - hajtotta le a fejét a férfi, akibe gyerekkoromban szerelmes volta, és aki miatt egyszer majdnem meghaltam.
 - Az jó - csacsogott tovább a nő, észre sem véve a kínos hangulatot. - Képzeljétek, modellkedem - nézett önelégülten a mellettem ülő focistára. Most kértek fel, hogy legyek a Tesco őszi katalógusának arca - mondta olyan lelkesen, mintha legalábbis a Vogue címlapjáról lenne szó.
 - Gratulálok - mondta Cris.
 - Jaj, de már megint csak én beszélek. Meséljétek el inkább, hogyan ismerkedtetek meg.
  Kérdőn néztem a portugálra, hogy mit mondhatok és mit nem, de megelőzött.
 - Kendra Junior babysittere. Mikor hozzánk került nagyon hamar megszerettük, mert egy csodálatos ember - mondta miközben összefűzte az ujjainkat és a szájához érintette. - Aztán idővel rájöttem, hogy nem csak mint ember, hanem mint nő is érdekel. Nem akartam megvárni, hogy valamelyik csapattársam lecsapja a kezemről, így gyorsan eljegyeztem. Végül úgy gondoltam, hogy a hosszú jegyesség nem nekünk való így pár napja megtartottuk az esküvőt is - nézett végig a szemeimbe.
 - Akkor ez most a nászutatok? - kérdezte Dave feszengve.
 - Igen - bólintottam, de nem tudtam elszakadni a barna íriszektől.
 - Most akkor az amit az újságban olvastam rólad az nem igaz? - kérdezte Ashley rosszmájúan.
 - Mire gondolsz? - szakította el a tekintetét tőlem Cris, hogy a nőre nézzen.
 - Arra, amit Irina állított, hogy... szóval, hogy meleg vagy.
  Akaratlanul is felkuncogtam, hiszen milliószor hallottam őket szeretkezni, mert mindketten elég heves természetűek voltak.
 - Szerintem erről inkább Kendrát kéne megkérdezned - villantott rám egy kisfiús mosolyt a focista, mire mind a két vendéglátónk felém fordult. Éreztem, hogy elpirulok és amiért ilyen helyzetbe hozott, bokán rúgtam az asztal alatt, de ő csak töretlenül vigyorgott tovább.
 - Szóval? - fúrta kíváncsi tekintetét az enyémbe a nő. - Cristiano Ronaldo olyan jó az ágyban is, mint a pályán?
  Nyeltem egy nagyot majd minden színészi tudásomat bevetve rámosolyogtam a mellettem ülőre.
 - Még annál is jobb - suttogtam érzéki hangon remélve, hogy nem játszom túl a szerepemet. - Ha a fociban aranylabdát ítélnek neki, akkor az ágyban övé lenne az aranylepedő - nyaltam meg az ajkaimat és elégedetten láttam, hogy Cris elsápadt, Dave még levegőt is elfelejtett venni míg Ashley arcára irigység ült ki. Másodpercekig nem tért magához a sokkból, de aztán felülkerekedett benne régi önmaga.
 - Annak idején nem gondoltam volna, hogy ilyen sokra viszed - nézett rám gúnyosan. - Tudtad - nézett Crisre -, hogy Kendra egy kövér, szemüveges kislány volt?
 - Tényleg? - pislogott rám megütközve a portugál.
 - Bizony, de egyszer csak történt valami és hirtelen fogyni kezdett. Méghozzá elég jelentősen. Egyszer még kórházba is került. Fogadtunk a lányokkal, hogy mi baja lehet. Én anorexiára tippeltem, míg Vanda a bulémiára - szembesített a múltammal. Fejemet lehajtva, kezemet tördelve megsemmisülve ültem az asztalnál. - Igazán elmondhatnád, hogy melyik volt, csak hogy tudjam, én nyertem-e.
  Cris a kezemért nyúlt és megszorította. Jólesett a támogatása.
 - Az a múlt és mi már nem foglalkozunk vele - hallottam meg határozott hangját. - Kendra már jól van és ha rajtam múlik, újra hízni kezd, legalábbis kilenc hónapig biztos - mosolygott rám és mondatától még a szám is tátva maradt.
 - Ti már most babát terveztek? - kérdezte megütközve Ashley. - Én még biztos várnék vele. Első a karrier, aztán majd talán jöhet a gyerek, ha már mindenünk megvan.
 - Ne szólj bele Ash, az ő dolguk - szólalt meg végre Dave is.
 - Hagyd csak - fojtotta bele a szót Cris. - Igen Ashley, én már nagyon szeretném, ha Juniornak testvérei lennének - hangsúlyozta ki a többesszámot. - Tudod mikor kimondtam a boldogító igent, én egy életre elköteleztem magam annak a lánynak akit szeretek, ezért tőlem akár már most is jöhet a gyerek - fordult felém és a szemeimbe nézett. Valami olyat láttam meg benne, amitől egy pillanatra meglepődtem majd elbizonytalanodtam. Az nem lehet - vívódtam magamban - lehetetlenség, hogy Cris többet érezzen irántam a barátságnál.
 - Köszönjük a meghívást és a vacsorát, de most már mennünk kell - fogta meg a kezemet a portugál és húzni kezdett a bejárat felé.
 - Kár, hogy csak ilyen ritkán találkozunk - sápítozott Ashley miközben kikísértek. - Mennyire jó lenne, ha minden estét együtt tölthetnénk.
  Még a lehetőség gondolatától is kirázott a hideg.
 - Minden bizonnyal - eresztett meg egy lekezelő mosolyt Roni.
  Megszólalt egy telefon a házban, mire Dave Ashleyre nézett.
 - Biztos valamelyik barátnőd - húzta el a száját.
 -  Vanda lesz az, mert délután felhívtam, hogy elmeséljem kiket hívtam meg vacsorára - mondta a nő majd eltűnt a lakásban.
 - Most jön a mindentmeséljelegyszerre - dörmögte maga elé Dave.
 - Akkor mi megyünk is - nyújtotta felé a kezét a portugál. - Jó éjszakát!
 - Nektek is - nézett rám a férfi. Láttam, hogy mondani akar valamit, így kérdőn pislogtam rá. - Kérlek bocsáss meg az iskolában történtek miatt. Egy idióta voltam.
  Elhűlve fogtam fel a szavai jelentését.
 - Már nem haragszom - dadogtam zavartan. - A viselkedéseteknek köszönhetően tanultam meg, hogyan legyek lelkileg erős.
 - Az lettél - eresztett meg egy halvány mosolyt. - Remélem mindig ilyen boldog leszel,mint most, mert megérdemled.
 - Köszönöm - biccentettem neki és úgy éreztem, mintha mázsás súlyok gördültek volna le a mellkasomról, magukkal rántva a múlt gonosz és sötét árnyait. - És Dave - fordultam vissza az ajtót csukni akaró férfihoz - mond meg Ashleynek, hogy ő nyerte a fogadást - húztam ki magam, majd Crisbe karolva, emelt fővel vonultam át a házunkhoz. Mikor beléptünk az ajtón, szinte egyszerre szakadt ki belőlünk egy hatalmas sóhaj.
 - Túléltük!

6 megjegyzés:

  1. Szia.! Ez a rész is nagyon nagyon tetszett. Mint mindig.! Viszont jöhetnének a szenvedélyes részek.:-p Remélem ma lesz új rész a Las Puertas-ból! Nagyon várom.! Kimit meg ki nem szereti.? :-) Puszi Detta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Detta!
      Köszönöm a kommentet. :D
      Igazad van, Kimit ki nem szereti?
      Puszi:Dolores

      Törlés
  2. Hali! Jó látni, hogy ide is hoztál részt! :) Egyáltalán nem bántásnak szánom, de LP-ben vannak részek amit akár 4-5 szemszögből is leírsz így egy kicsit unalmassá téve. Viszont ez a történet még mindig nem az! Nagyon szimpatikus Kendra karaktere, nagyszerűen megformáltad a jellemét. Csak így tovább!

    Szoffe

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Szoffe!
      Köszönöm, hogy megint írtál.
      Igen tudom (bűnbánó fej), hogy nem néztem át az LP részeit, de mentségemre legyen mondva, az iskola kezdés miatt csak bepötyögtem ami a füzetben volt és nem javítottam, töröltem az unalmasabb részeket. De most megígérem, hogy ez meg fog történni. :D
      Mégegyszer köszi, hogy még ennek ellenére is szereted olvasni az írásaimat.
      Puszi: Dolores

      Törlés
  3. Szia!
    Most is imádtam, mint mindig! Nagyon várom a folytatást!
    Üdv.: Nóra

    VálaszTörlés