2014. október 6., hétfő

10/10. 76.rész

Sergio

   Még mindig remegtem az idegtől. Ha tegnap nem alszom Lolánál, az a szemét újból a padlóra küldi a lányt. Jóleső érzés volt megint behúzni neki, bár a pofámat nem kellett volna kinyitnom, mert így Lola bepipult rám.
 - Hola Sese! - állt meg a járda mellett Cris a kocsijával.
 - Hola - morogtam az orrom alá, majd megkerültem az autót és beültem mellé. Még a múlt héten megbeszéltük, hogy együtt megyünk az új kollekció fotózására.
 - Minden oké? - nézett rám érdeklődve a portugál, majd visszafordult, hogy a forgalomra figyeljen.
 - Hagyjuk - dörzsöltem meg az államat fáradtan, hiszen alig aludtam tegnap óta valamit, mert mindig Lola kattogott az agyamban.
 - Hé! Mesélj csak - szólt rám Cris ellentmondást nem tűrően.
 - Az a köcsög ott járt Lolánál - mondtam, miközben kibámultam az ablakon.
 - Mi van? Azok után volt képe? - szorította meg a kormányt, úgy hogy az ujjai elfehéredtek.
 - Ha nem vagyok ott... - nyeltem le a mérgem.
 - Akkor? - türelmetlenkedett Cris. - Mond már! - kiáltott fel idegesen.
 - Maradjunk annyiban, hogy jó hogy ott voltam.
 - A rohadék! - csapott teljes erőből a kormányra. - Remélem elintézted? - nézett rám villámló tekintettel.
 - Adtam neki, de aztán Lola mindkettőnket kidobott.
 - Miért?
 - Eljárt a szám - nyögtem ki hatalmas bűntudattal a hangomban. Cris "whatthefuck" fejjel nézett rám. - Idegességemben elugattam, hogy Lola terhes volt tőle.
 - Baszd meg! Te teljesen hülye vagy! - szorította össze a száját mérgesen.
 - Tudom. Elcsesztem - fújtam ki a levegőmet. - Az volt a legrosszabb, hogy elküldött a fenébe, de mielőtt leléptem volna, rosszul lett, de nem hagyta, hogy segítsek - húztam el a számat.
 - Kibaszott kemény csaj - sóhajtott fel Cris. - Senkit nem ismertem még, aki egy ekkora pofon után így feltudott állni - mondta furcsán, érzelmekkel teli hangon.
 - Szereted? - csúszott ki a számon, majd mivel már megtörtént, kíváncsian vártam a feleletét.
 - Arra akarsz kilyukadni, hogy szerelmes vagyok-e belé? - kérdezett vissza.
 - Aha.
 - Miért?
 - Csak érdekel - vontam meg a vállam nemtörődöm módon, de közben alig vártam, hogy mi lesz a válasza.
 - Nem. Mármint nem vagyok belé szerelmes. Szeretem, mert egy nagyon jó ember, jó edző és kurva jó csaj, de nekem csak két szerelmem van. A fiam és a foci.
 - Akkor mi ez köztetek? - pislogtam rá meglepetten és próbáltam kihasználni, hogy ennyire közlékeny Lolával kapcsolatban. Tisztában kellett lennem a dolgokkal. - Láttalak vele "úgy".
 - Én is láttalak vele "úgy" mégsem kérdezem meg, hogy szerelmes vagy-e belé - nézett rám zord tekintettel majd az arcomat látva elbizonytalanodott. - Te...? Na ne - nevette el magát kínjában. - Te belezúgtál.
 - Dehogyis - tagadtam, de közben el is gondolkodtatott, amit mondott. Lehet, hogy tényleg érzek valamit a lány iránt?  - Várjunk csak? Mi az, hogy láttál vele? - tértem észhez.
 - Szilveszterkor rátok nyitottam - mondta úgy, hogy egyetlen arcizma se rándult.
 - Te végig tudtad? Tudtad és hagytad, hogy hülyét csináljak magamból? - néztem rá döbbenten.
 - Hé, nyugi - vigyorgott rám. - Akkor még nagyon az elején voltunk és bevallom, féltékeny voltam rá, hogy már nem csak az enyém.
 - Most már nem vagy az? - néztem rá értetlenkedve.
 - Nézd - komolyodott el - Lola és köztem van egy megállapodás, amire gondolom már rájöttetek az öltözőn belül - nézett rám mire bólintottam. - Neki és nekem is kell valaki, akivel levezetjük a felgyülemlett feszültséget. Eleinte azt hittem, hogy ez a kiváltság csak az enyém lesz, de baromi nagyot tévedtem. Lola nem az a kimondottan ragaszkodó típus - húzta el fájdalmasan a száját. - Ő különleges. Olyan, mint a tiltott gyümölcs. Sese, nem akarlak elkeseríteni, de szerintem verd ki őt a fejedből.
 - Persze, hogy csak a tiéd legyen, mi? - néztem rá mérgesen.
 - Nézz már körül ember! - csapott a kormányra. - Lola most sem az enyém és nem is lesz. Ő soha nem lesz senkié, mert lelkileg sérült és képtelen a szerelemre - nyögte ki. - Értesz engem? Ott van neki Silva, te, én. Lefekszik velünk, aminek mi rettenetesen örülünk, mert valljuk be egy istennő az ágyban, de nem azért teszi mert szeret minket. Velem azért, mert gólokat rúgok, a brazillal szerintem azért, mert kell neki egy biztos pont az életében és veled meg...nem tudom. Talán csak tetszel neki, nem tudom - rázta meg a fejét. - Az a pofon túl kemény volt. Lehetetlenség abból amin ő átment, ép ésszel  felállni, de ő megtette. Sikeres lett, de közben a szíve összetört. Annyira, hogy azt nem lehet torzulás nélkül rendbe tenni - sóhajtott fel.
 - Mióta ismered őt ennyire? - húztam gúnyos mosolyra a számat, de belül őrjöngtem, mert éreztem, hogy minden szava igaz.
 - Ha csak egy kicsit kinyitnád a szemed és nem a farkaddal látnál, azonnal rájönnél, hogy igazam van - csóválta meg a fejét. - Először nekem is furcsa volt, hogy nem úgy reagál dolgokra, mint a többi nő. Nem csüngött folyton rajtam, mint mondjuk Irina, nem akart együtt vacsorázni velem, nem akarta, hogy szakítsak a barátnőmmel és többször megfenyegetett, hogy felbontja a megállapodásunkat, ha mégegyszer megpróbálom féltékennyé tenni, ami persze sose sikerült - folytatta halkan. - Aztán amikor beteg lett és én vigyáztam rá, lázálmai voltak. Öntudatlan állapotában árulta el, hogy elvesztette a kisbabáját. Még akkor is azt a görényt hívta, érte könyörgött - feszültek meg Cris izmai. - Érted már? - pillantott rám. - Akkor ott nem csak a kisbabáját és a szerelmét vesztette el, hanem önmagát is. Lehet, hogy felállt és összeszedte magát, de ez csak egy torz képe a régi Lolitának. Ha morbid akarok lenni, akkor az a szó, hogy szerelem meghalt belőle a kisbabájával együtt.
  A súlyos szavak után  mély csend telepedett ránk. Mindketten emésztettük az előbb elhangzottakat. Cris bekanyarodott a stúdió elé és miután bezárta az autóját, besétáltunk. Az infópultnál a csaj majdnem a bugyijába élvezett mikor meglátott minket, de azért sikerült eldadognia, hogy merre kell mennünk. Simán megtaláltuk a keresett ajtót, ahova kopogás után besétáltunk. Ahogy megláttam Lolát, még a szavam is elállt és Cris szavai csengtek a fülemben: "kibaszott kemény csaj". Tényleg az volt, legalábbis kívülről biztos, mert a tegnap történtek meg se látszottak rajta. Szemei magabiztosan csillogtak és nekem kedvem lett volna azonnal leteperni, de ahogy elnéztem a fotósunknak sem volt közömbös a látványa, főleg miután kiderült, hogy ő nem az egyik modellje, hanem a mi edzőnk. Nem tudom, hogy csinálta, de újra és újra az ujjai köré csavart.
 - Látod már miről beszéltem? - kérdezte Cris, mikor kezelésbe vett minket a sminkes és a fodrász. - Előhúzta az álarcát és már el is bújt mögé. Az érző Lola hopp...felszívódott -intett a kezével.
  Nem válaszoltam, mert felesleges lett volna, én is láttam a lányon a változást. Néhány pillanat múlva belépett hozzánk, leült az egyik fotelbe és érdeklődve nézte a készülődésünket. Kacagása betöltötte a helységet, miután meglátta az új mezeinket, amitől mi sem voltunk elragadtatva. Jóleső érzéssel figyeltem, ahogy rajtam felejtette a szemét.
  Végül mi kimentünk, magára hagytuk Lolát és elkezdtük a fotózást. A már megszokott beállítások után a Eduardo felvázolta néhány ötletét, ami azonnal abba maradt, ahogy a lány megjelent a teremben. Egy egyszerű rövidnadrág és egy trikó volt rajta, ami úgy feszült a testén, mintha a bőre lenne. A vérem sebesen kezdett száguldozni az ereimben a lányból áradó szexuális energiától, de ahogy elnéztem, Cris szemei is úgy tapadtak Lola testére, mint légy a légypapírra. Mikor Roni viccesen megjegyezte, hogy ettől a ruhától minden pasinak merevedése lesz, a lány csak megforgatta a szemeit, amin mi jót röhögtünk.
 - Úgy látom, tele vagytok energiával - nézett ránk vészjósló tekintettel, majd közölte, hogy holnap dupla edzés munka vár ránk.
 Nagy nehezen neki álltunk a fotózásnak, ami először nagyon unalmasnak tűnt, de aztán, köszönhetően Eduardonak, aki folyton testi kontaktust eszközölt Lola és köztünk, egyre jobban élveztük. Legalábbis én biztosan. Tetszett, hogy szinte minden képen hozzáérhettem valamelyik testrészéhez, így szép lassan belekezdtem egy őrült terv megvalósításába. Apró simításokkal kezdtem bombázni a selymes bőrét. Egy idő után szinte forrt köztünk a levegő. Mikor Lola nevetve felállt a hátunkra, ügyesen kicsúsztam alóla, úgy hogy a teste rám rogyott. Arca néhány centiméterre volt tőlem és orromba bekúszott édes illata. Ha az az idióta pasas nem kezd el kattogtatni felettünk, tuti, hogy elvesztem a fejem és ott helyben a magamévá teszem, de így csak hagytam, hogy zavartan feltápászkodjon rólam és az öltözőbe siessen.
 - Ha így haladunk, nem sokára végzünk - nézegette a gépét a fotós, amivel visszahozott a valóságba. Cris felhúzott szemöldökkel nézett rám.
 - Tudom ám mit művelsz - vigyorodott el.
 - Én? Semmit... - néztem rá tettetett értetlenséggel, de nem tudtam többet mondani, mert egy baromi ideges Lola rontott ki az öltözőből egy falatnyi ruhában.
 - Ezt nem gondoltad komolyan! - csattant mérgesen a hangja. Mind hárman elképedve néztünk rá. Hisztisen nézett a fotósra és sorolni kezdte a gondjait.
 - Nézz rám! Ez nem egy komoly edző ruhája, hanem egy olyan rajongóé, aki arra vár, hogy valamelyik focista megdugja!
 - Hű, baba! - csípett a fenekébe a portugál, amiért kedvem lett volna eltörni a kezét.
 - Ne! Ne szólalj meg! - nézett rá villámló szemekkel a lány.
 - Most miért? Csak annyit akartam mondani, hogy szívesen lennék az a focista - vigyorgott rá.
 - Kuss! - kiáltott rá Lola - Ebben nem fogsz lefotózni! - nézett Eduardora, aki csak megszeppenve hallgatta Lola kitörését. Halkan elmagyarázta neki, hogy ez nem az ő ötlete volt és ettől Lola kicsit lenyugodott, majd sarkon fordult és az öltözőbe ment telefonálni.
 - A picsába - sóhajtott fel a fotós. - Nagyon tüzes a kicsike és mellé még eszméletlen szexi is, ezért most muszáj egy kicsit lehűteni magam - sóhajtott fel és egy vágyakozó pillantást küldött az ajtó felé, ahol a lány eltűnt. - Nincs kedvetek meginni valami jó hideget? - nézett felénk.
  Cris jelentőségteljes pillantást vetett rám, majd vigyorogva válaszolt a férfinak.
 - Nekem van, sőt jó lenne valami kaját is szerezni, mert megéheztem - kacsintott rám és ebből megértettem, hogy bőven lesz időm a lánnyal, mert ő addig lefoglalja a férfit.
 - Én maradok és majd utánatok megyek Lolával - mondtam "cseppnyi" izgatottsággal a hangomban.
  Eduardo sietve elhagyta a műtermet, míg Cris sétálva követte, de az ajtóból visszanézett.
 - Jó szórakozást! - mondta perverz vigyorral az arcán majd becsukta maga mögött az ajtót.
  Remegő kézzel beletúrtam a hajamba és egy nagy levegő után beléptem az öltözőbe, ahol a lány éppen vitatkozott valakivel. Szemeimet nem tudtam levenni róla, hiszen még mindig abban az aprócska, alig valamit takaró ruhában volt. Ahogy kinyomta a telefont, hirtelen megfordult és nekem ütközött.
 - Hát te? - nézett rám olyan szemekkel, amitől a nadrágom egyre szűkebb lett.
 - Akarlak! Most! - löktem a falnak, majd lecsaptam az ajkaira, amik egész nap kísértettek. A szexuális vágy, ami napok óta bennem forrt most elemi erővel robbant ki belőlem. Józan eszemet már rég elvesztve téptem le róla a testét takaró ruhát, hogy keményen és kíméletlenül vegyem birtokba őt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése