2015. február 6., péntek

Házasság Extrákkal 43.rész

Kendra

  - Nem vagyunk normálisak - pihegtem fáradtan az anyósülésre csúszva, egy nagyon intenzív és vad numera után. - Úgy viselkedünk mint a tinédzserek.
 - Nekem tetszett. Többször is csinálhatnánk ilyet - vigyorgott nagyképűen a mellettem lévő ülésben a focista miközben tekintetével fogva tartotta az enyémet. Az érzelmek a pillanat tört része alatt csaptak át a fejem felett. Nevetni, sírni akartam egyszerre, a szívem heves rumbába kezdett és a szám kiszáradt. Kétségem sem volt afelől, hogy a szerelem miatt bolondultam meg. Még többet akartam. Nem volt elég a teste, a lelke is kellett. Azt akartam, hogy ő is ugyanazt érezze, amit én.
 - Cris...
 - Kendra...- szólaltunk meg egyszerre, majd elnevettük magunkat zavarunkban.
 - Mit szerettél volna mondani? - pislogott rám kíváncsian a portugál.
 - Kezd inkább te - sütöttem le a szemeimet, mert nem akartam, hogy rájöjjön, majdnem szerelmet vallottam neki.
 - Én...nos - jött ő is zavarba, amitől arca inkább hasonlított egy kisfiúéra, mint egy férfiéra és ez megmosolyogtatott. - Kinevetsz? -kérdezte kissé sértődötten.
 - Nem, csak olyan édes vagy ilyenkor - simítottam végig az arcán önkéntelenül, mire elkapta a kezemet és az arcához szorította. - Mit szerettél volna mondani? - pirultam el, mert ez a mozdulat annyira érzelmes volt, hogy megijedtem tőle és kirántottam az ujjaimat a szorításából.. Cris egy ideig elfelhősödött tekintettel vizslatott, majd egy sóhaj után elhúzódott tőlem.
Idióta! Ezt jól elcseszted!- dühöngtem magamban. - Mégis mit vársz, hogy majd eléd térdel és bevallja, hogy szeret és nem tud nélküled élni? - szólalt meg bennem egy másik, gúnyos hang. Bármennyire nem akartam róla tudomást venni, mégis megfogott a gondolat. Igen, azt akartam. Lehetőséget arra, hogy viszonozza az érzéseimet, amik napról napra egyre jobban kezdtek elmélyülni iránta. Megráztam a fejemet, hogy a lehetetlen gondolataimat elűzzem.
 - Csak arra gondoltam, hogy elvinnélek vacsorázni - szólalt meg miközben érzelemmentes arccal kibámult az ablakon, a garázs szürke falát vizslatva. Éreztem, hogy nem ezt akarta mondani, de nem firtattam az igazságot. Örültem, hogy velem akar lenni.
 - Rendben - bólintottam. - Mikor?
 - Ma este? - kérdezte most már felém fordulva.
 - Nem jó - ráztam meg a fejemet.
 - Miért? Talán programod van? - szűkültek össze a szemei idegesen.
Úgy gondoltam, húzom egy kicsit az agyát, így elvigyorodtam és kiszálltam az autóból.
 - Ami azt illeti, igen.
 - Kivel? - csattant élesen a hangja az amúgy is visszhangos helységben miután utánam indult. - Kendra, ne szórakozz! - indult meg mögöttem, de én már a lakásban a lépcsőfeljárónál tartottam. Elkapta a kezemet és maga felé fordított. - Azt kérdeztem kivel? - nézett rám dühösen.
 - Egy jóképű pasival...
 - A szerződésben benne van, hogy nem randizhatsz mással, míg a feleségem vagy - szorította meg  a csuklómat és nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.
 - Aú - próbáltam lefejteni erős kezét az enyémről, de nem jártam sikerrel. Szemeim már könnyel teltek mikor felnéztem rá. - Cris, engedj el - halt el a hangom.
- Nem amíg meg nem mondod, hogy ki az!
- Juninak ígértem meg, hogy ma este csakis vele foglalkozom, mert mióta elvettél, nagyon keveset voltam vele és hiányzom neki, ahogy ő is nekem - szipogtam most már a fájdalomtól.
 - Ne haragudj - engedett el egyből a portugál és hátrébb lépett. Csuklómat magamhoz szorítva álltam előtte.  - Nem tudtam - nézett rám kivert kutya szemekkel és idegesen a hajába túrt.
 - Hagyjál békén - taszítottam el magamtól mikor meg akart ölelni. Sietősen kapkodtam a lábaimat a lépcsőn, hogy minél előbb magam mögött tudhassam a focistát.
 - Kicsim, sajnálom - ért utol Cris fájdalmas hangja, de nem reagáltam rá.
Sírva nyitottam be a közös szobánkba, majd a hálóingemet magamhoz véve besiettem a fürdőbe. Magamra zártam az ajtaját és neki dőltem a csempének. A testemet percekig görcsösen rázta a zokogás. Nem a fájdalom miatt sírtam, hanem mert a portugál megint tudatosította bennem, hogy csak a szerződés miatt van velem. Nem is tudom, hogy egyáltalán mit is képzeltem? Az, hogy a herceg beleszeret a szegény lányba, csak a mesékben létezik. Nem túl nőies mozdulattal letöröltem a könnyeimet a kézfejemmel, majd levetkőztem és beálltam a zuhany alá. De ha abban reménykedtem, hogy a meleg víz lemossa rólam az elmúlt percek történéseit, akkor csalódnom kellett. Ugyanúgy fájt a lelkem, akárcsak a csuklóm, ami már a lila és a zöld színeiben pompázott. Fáradt sóhajjal zártam el a vizet és gyorsan megtörölköztem. Felvettem a hálóingemet és visszatértem a szobánkba, ahol Cris már az ágy szélén ült lehajtott fejjel, de lépteimre felnézett rám. Szemeiből sütött a megbánás és a fájdalom.
 - Kendra, én nem tudom, mi ütött belém - pattant fel hirtelen és elém állt. - Nem akartalak bántani.
 Némán elsétáltam mellette és magamhoz vettem a kispárnámat.
 - Most hova mész? - pislogott rám értetlenül. - Beszéljük meg, kérlek - nyúlt utánam, de elhúzódtam tőle. 
 - Nincs miről beszélnünk - mondtam és hangom rekedtsége még engem is megdöbbentett.
 - Kicsim, sajnálom - esdekelt és már majdnem megbocsátottam neki, mikor szemei elkerekedtek a döbbenettől és a kezem után kapott. - Ezt én csináltam? - meredt a zúzódásra. 
 - Nem, a Télapó - válaszoltam gúnytól csöpögő hangon.
 - Én...
 - Tudom, sajnálod - csattantam fel. - A sajnálkozásoddal tele van a padlás és ha most megbocsátasz, elmegyek aludni - kerültem ki a focistát, aki mozdulatlanul állt és szemeit a padlóra szegezte. Úgy nézett ki, akár egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre. 
Szívem megálljt kiáltott, de az eszem nem engedett neki. Halkan csuktam be magam után az ajtót, hogy az emeleten alvók álmát ne zavarjam meg. Benyitottam a volt szobámba és bebújtam a takaró alá. Könnyeim újra utat törtek maguknak. Hiába éreztem magam fáradtnak, nem tudtam elaludni. Bámultam ki az ablakon a sötétségbe és azon gondolkodtam, hogyan fogom megoldani, hogy kiszeressek a portugálból. 

2 megjegyzés:

  1. Túl szép lett volna ha bevallják mit éreznek....olyan gonosz vagy de azért szeretlek :D
    Hát Chris most rossz fát tett a tűzre de sztem Kendra majd meg nyugszik vagy Chris meglepi valamivel :)
    Hát nagyon várom a folytatást :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kolett!
      Ha bevallanák az érzelmeiket, akkor már be is fejezhetném a sztorit. De még nagyon sok minden fog történni velük, ezért nem vallanak színt. :DDD
      Köszönöm, hogy megint írtál.
      Puszi <3 <3 <3

      Törlés