2015. február 13., péntek

RenatEa és Dolores Madridban :D 2/1 +++18!!!

Dolores

   - Nálad vannak a jegyek? - kérdezte barátosném immár vagy ezredszerre.
 - Lazíts már! - intettem le. - Tudod, hogy még az életemnél is jobban vigyázok rájuk.
 - Ez a te szerencséd - röhögött fel RenatEa.
 - Meg a tied is - értettem vele egyet, majd szemeimet visszavezettem a futószalagra, ahol éppen ekkor bukkantak elő a bőröndjeink. - Most komolyan - nevettem el magam megint mikor megláttam a lány ruháit rejtő, fekete, szegecsekkel tele tűzdelt csomagot. - Ennél feltűnőbb nem volt?
 - Most mit izélsz? - nézett rám értetlenül. - Elhitted, hogy a te strasszkövekkel kidíszített, Real logós motyód jobb - mutatott az egyedi, saját tervezésű és kivitelezésű bőröndömre.
 - Oké, maradjunk a döntetlennél - sóhajtottam lemondóan, és vigyáztam, hogy még csak véletlenül se érjek hozzá a szegecses förmedvényhez.
Ahogy felmarkoltuk a csomagjainkat, elindultunk a tömeg után, ami reményeink szerint kivezet minket a repülőtér elé. Így is lett. Nagyokat szippantva a spanyol levegőből, (ami megjegyzem semmivel sem volt jobb, mint a magyar) egymásra vigyorogtunk majd kerestünk egy üres taxit és a csomagjaink bepakolása után beültünk a hátsó ülésre. Előkotorva harmatgyenge nyelvtudásomat bediktáltam a hotel címét a sofőrnek. Amíg utaztunk, egyre-másra csodálkoztunk rá a madridi utcák nyüzsgésére, a gyönyörű házakra, épületekre. Egy jó félórás út után a taxink lelassult, majd lefékezett egy csilli-villi épület előtt. Hatalmasra kerekedett szemekkel ittuk magunkba a látványt, miközben kiszálltunk és megkaptuk a csomagjainkat. A sofőr vigyorogva adta a kezembe az enyémet és egy hangos: "Hala Madrid!" felkiáltással köszönt el tőlünk. Nevetve léptünk be a hotelbe, ahol a recepción megkaptuk a szobánk kulcsát, így liftbe szálltunk és meg sem álltunk a tizedik emeletig.
 - Mielőtt átlépjük a küszöböt - néztem méltóságteljesen a mellettem már türelmetlenül toporgó lányra -, jó lesz, ha valamit az eszedbe vésel. Ami Madridban történik, az itt is marad - nyitottam ki az ajtót és előre engedtem.
 - Bolond vagy! - rázta meg nevetve a fejét a lány, majd lecövekelt a nappali ajtajában. - Te jó atya úr isten! - ejtette ki tagoltan a szavakat. - Ez valami csúcs - nézett körül elragadtatva, az engem is lenyűgöző szobán. - Ezt nézd! - rohant az erkélyhez és szinte feltépte az ajtót, hogy kiléphessen megcsodálni a kilátást.
 - Köszi, de én majd csak innen bentről - habogtam idegesen.
 - Tériszonyos vagy? - fordult felém RenatEa csodálkozva.
 - Csak egy kicsit - nyeltem nagyot és próbaképp néhány lépéssel közelebb araszoltam a nyitott ajtóhoz és onnan kukucskáltam kifelé.
 - Akkor most már értem azt a whiskyt a repülőn - fordult vissza a korláthoz. - Istenem - hunyta le a szemeit és mélyet szippantott a levegőből, miközben karjait kinyújtotta.
 - Hahó, ez nem a Titanic - nevettem el magam, majd kihasználva figyelmetlenségét befoglaltam a nekem tetsző ágyat.
 - Hé, ez nem ér - lépett be a szobába. - Én akartam választani.
 - Neked is ez volt a szimpi? - emeltem fel a szemöldökömet.
 - Nem  - vigyorodott el -, csak jó volt szívatni.
 - Kapd be! - dőltem végig a puha ágyon.
 - Ugyan mit? - kuncogott fel.
 - Valamelyik focistáét - vágtam rá kapásból.
 - Oké, benne vagyok - utánozta le a mozdulatomat és ő is elfeküdt.
Néhány percig csendben hallgattuk az erkélyen át beáramló utcai zajokat. Nem tudom, hogy RenatEa mit érzett, de az én szívem elszorult és a gyomrom remegni kezdett az izgalomtól. Hát itt vagyunk. Megcsináltuk. Eljutottunk Madridba és, ha minden jól megy, néhány óra múlva már a Santiago Bernabeau egyik székéből fogjuk végig drukkolni a kedvenc focicsapatunk meccsét.
 - Olyan hihetetlen nem? - szólalt meg halkan a szőke, göndör hajú lány. - Nem is olyan rég, még a ficeidet olvastam, aztán kritikát írtam és összebarátkoztunk - pislogott át hozzám. - El sem hiszem, hogy komolyan vetted az idióta ötletemet, hogy jöjjünk Madridba - nevetett fel.
 - Pedig látod? Mondjuk engem sem kellett sokat győzködnöd.
 - Hát az biztos. Még aznap rám írtál, hogy komolyan gondolom e - gondolkodott el egy pillanatra.
 - És te igent mondtál.
 - Lehetett erre mást? - vigyorodott el.
 - Nem, ez egy visszautasíthatatlan ajánlat volt.
 - Ámen - nevettük el magunkat.
 - Mennünk kéne készülődni - nyögtem fel kicsit fáradtan.
 - Aha - hallatszott a beleegyező morgás a másik ágyról, de nem kísérte mozgás.
Odafordultam és majdnem felröhögtem, mikor megláttam, hogy a lány a fejére borított párnával próbálja kizárni a külvilágot.
 - Hé! - kiáltottam el magam, mire összerezzent. - Ne aludj!
 - Nem tennék olyat - bújt ki ideiglenes paravánja alól és hatalmasat ásított.
 - Szerintem menj te először zuhanyozni és ha lehet, hideg vízzel tedd, hogy felébredjél - cukkoltam somolyogva.
 - Hova sietsz ennyire? - könyökölt fel egy gúnyos mosollyal az arcán.
 - Madárlesre.
 - Mi van? Ornitológus lettél?
 - Nem, csak Sergionak van egy tetoválása a köldöke alatt és nagyon közel a khm. kicsi Serghez - vontam fel a szemöldökömet perverzül. - Szerintem egy madár. De megfogadtam, hogy addig nem megyek haza, míg ki nem derítem, hogy mi az.
 - Ahhoz viszont közel kell kerülnöd hozzá. Nagyon közel. Nagyon, nagyon közel - bólogatott elismerően Reni.
 - Úgy van, ezért most marha gyorsan kezdj el készülődni, mert időben oda akarok érni a stadionhoz, hogy felmérjük a terepet.
 - Te tiszta hülye vagy - röhögte el magát. - Az oké, hogy eljöttünk egy meccsre, de hogy akarsz a közelükbe jutni?
 - Azt bízd csak ide - legyintettem. - Van egy csomó tervem. A, B, C, de még D is. Valamelyik csak bejön.
 - Erre kíváncsi leszek - csillantak fel RenatEa szemei. Kettőt pislantottam és már ott sem volt. A zuhany hangja kétséget sem hagyott felőle, hogy hova tűnt.
Én is gyorsan előkerestem a szurkolói mezemet, ami egy szűk pólóból és egy hozzá való forró nadrágból állt.
 - Mehetsz - lépett ki a lány a zuhanyzóból egy fürdőlepedőt magára tekerve. - De egyet ígérj meg - kapta el a kezemet.
 - Igen? - vigyorodtam el, mert szinte olvastam a perverz gondolatai közt.
 - Ha te megkapod Ramost, elintézed nekem Ronaldot, vagy fordítva.
 - Gondolod csak a meccs miatt hívtalak el magammal? Az utazás után az élvezet is közös lesz - kacsintottam rá, majd én is eltűntem, hogy lemossam magamról a fáradtságot.
Mikor elkészültem, sokkal több időt fordítottam a sminkelésre, mint általában szoktam. Vagyis a semminél többet, ugyanis a szemceruzán kívül semmi mást nem szoktam használni, amit most megturbóztam egy szempillaspirállal és egy halvány epres ajakápolóval. (Remélem a védő nem allergiás erre a gyümölcsre, mert erről még nem olvastam sehol) Vállig érő bézsszőke hajamat kivasaltam és belebújtam az ágyamon heverő ruhadarabokba.
 - Azt hiszem bevetésre kész vagyok - fordultam meg a tengelyem körül jókedvűen.
 - Jól nézel ki - vigyorodott el Reni, akivel szöges ellentétet alkottunk. Míg én fehér mezben nyomtam, ő a feketét preferálta. Az én hajam kivasalva simult a vállamra addig az övé göndör tincsekbe ugorva verdeste a háta közepét. Én halvány sminket kentem magamra, ő egy kicsit erősebbet. Tökéletesen kiegészítettük egymást. A tükör elé állva egymásra mosolyogtunk és összepacsiztunk.
 - Hala Madrid! Reszkessetek focisták! - kiáltottuk el magunkat és a legfontosabb kellékeket, mint például a jegyeket, a telefonokat, na meg a pénztárcánkat, magunkhoz vettük és végre elindultunk a stadionhoz.
Útközben rengeteg emberrel találkoztunk, akik szintén drukkolni indultak a kedvenc csapatuknak, így őket követve jutottunk el a célunkig.
 - Azta - tátottuk el a szánkat a monumentális épület előtt megtorpanva. - A tévében sokkal kisebbnek látszik - nyögtem ki, mire el nevettük magunkat.
 - Nem mondod? - vigyorgott rám cinikusan Reni. - Lehet, hogy Ramos vagy Ronaldo is sokkal nagyobb élőben?
 - Uh, ezt most muszáj volt? - kérdeztem elalélva. - Már csak rájuk gondolva is nedves lesz a bugyim.
 - Akkor gyerünk, ne hagyjuk, hogy megszáradjon - kapta el a kezemet a barátnőm és a bejárathoz húzott.
Az ellenőrzéseken simán átjutottunk, majd néhány euró fejében körbesétálhattunk és megcsodálhattuk a trófeákat is.
 - Azt hiszem én ide költözöm - suttogtam áhítattal, miközben a százötvenedik selfit készítettük el a különböző serlegekkel. - Vagy tudod mit? Ha meghalok, itt akarok kísérteni.
 - Ahhoz nem itt kéne kipurcannod?
 - Ha meglátom a kedvenc cuki fiúimat, szerintem esélyes vagyok rá - vontam meg a vállam. - Milyen menő lenne már? Akkor kukkolhatnám őket, amikor csak akarnám - sóhajtottam fel. - Szerintem az öltöző és a zuhanyzó lenne a hálószobám.
 - Te teljesen kész vagy - kacagta el magát Reni. - De remélem tudod, ha itt hagyod a fogadat, én is veled halok. Nehogy már csak neked legyen jó!
 - Megbeszéltük - pacsiztunk megint össze. - De most irány, keressük meg a helyünket - lebegtettem meg a kezemben lévő jegyeket.
Egy pillanatra bennünk rekedt a szó és a levegő is, mikor kiléptünk a szektorunkba. Hatalmas volt a stadion és szinte megrészegülve néztük, ahogy a fanatikusok az élőképeket gyakorolták.
 - Köszönöm Istenem! - rebegett el egy hála imát RenatEa.
 - Nem tesz semmit - legyintettem, majd elnevettem magam az arcát látva. - Nem tudtam kihagyni, bocsi.
Lenéztem a kezemben tartott két papírra és összeráncoltam a homlokom.
 - Hol ülünk?
 - Ha én azt tudnám? - forgattam összevissza a jegyünket. - Na várj, mindjárt megoldom - léptem oda egy kétajtós szekrényhez aki, mint biztonsági őr funkcionált a stadionon belül. A férfi megnézte a jegyünket és kedvesen elvezetett minket oda, ahova szólt.
 - Gracias - mosolyogtunk rá, majd mikor eltávolodott tőlünk, összenéztünk és aprókat sikongatva ugrálni kezdtünk.
 - Ezt nem hiszem el! - vigyorogtam, mint a vadalma. - Pont a hazai kispad felett vagyunk. Ha akarom, megérinthetem őket.
 - Hát persze - bólogatott RenatEa gúnyosan. - Ha te vagy a guminő és három méteres a kezed.
 - Jaj, ne legyél már ilyen ünneprontó - dorgáltam meg. - Inkább azon gondolkozzunk, hogyan hívjuk fel magunkra majd a figyelmüket.
 - Azt hittem konkrét terveid vannak.
 - Vannak is, de ez most plusz löketet adott. Hát nem érted? Itt lesznek alattunk pár méterre - lelkesedtem tovább.
 - Igen, de egy plexi azért elválaszt tőlük.
 - Te mindenbe belekötsz - csóváltam meg a fejemet. - Ez az átlátszó plexi még jól is jöhet - gondolkodtam el hangosan. - Legszívesebben ráugranék amikor elfoglalják a helyüket és bekukucskálnék, hogy "Helló fiúk, megjöttem! Tegyetek velem amit akartok!"
 - Te tényleg őrült vagy! - röhögött fel a barátnőm hangosan.
 - Sose tagadtam - vontam meg a vállamat.
Egyre több ember foglalta el a helyét a lelátókon és a Bernabeau hamarosan megtelt. Zakatoló szívvel néztem körül, hiszen nem mindennapi látvány volt. Aztán mire felocsúdtunk, felhangzott az "y nada mas" amit mi lelkesen énekeltük a tömeggel. És végre megjelentek a játékosok is. Szemeim majd kiugrottak, mikor megláttam őket, ahogy a lábunk alatt lévő kijáróból kisétáltak. Ramos a szokásos puszijával köszöntötte Ikert, míg Ronaldo megint megmutatta nekünk, hogyan is kell magasra ugrani.
 - Istenem, mindjárt elélvezek - nyögtem fel, mikor felénk fordulva végig vezettem a tekintetemet a kedvenceimen.
 - Azért hagyjál rajtuk valamennyi ruhát, mert meztelenül nem tudnak focizni - nevetett rám Reni, de az ő szemei is kocsányon lógtak.
 - Kusika - intettem le és néhány perc áhítatos csendben elvesztem a védő barna szemeiben, amik az enyémekbe fonódtak. Megpróbáltam a legkevésbé őrültnek tűnni és kedvesen rámosolyogni, ami nem tudom mennyire sikerült, de az, hogy Ramos rám kacsintott, talán jelentett valamit.
 - Kész végem - nyögtem fel, mikor végre visszakaptam az íriszeim szabadságát.
 - Neked is? - cselekedett hasonlóan RenatEa. - Ronaldo megnyalta rám a száját - suttogta, mintha bárki is értené körülöttünk, hogy mit mond.
 - Azt hiszem a tervem első fele szuperül sikerült - böktem oldalba a lányt. - Nézd - mutattam a fejemmel a két focistára, akik beszéltek valamit, majd felnéztek ránk azzal a tipikus rossz fiús nézésükkel (amit persze mind a ketten imádunk) és elvigyorodtak. Sajnos több nem jutott nekünk, mert megszólalt a sípszó és kezdetét vette a meccs. Gondolom nem kell mondanom, hogy követve a magyar mentalitást, hányszor küldtük el a bírót vagy az ellenfél játékosait melegebb éghajlatra. Gólörömöknél egymás nyakában sikítoztunk, úgy, hogy a kispadon ülő Marcelo és Pepe már röhögött rajtunk és újabb hülyeségekre biztatott minket. A félidőt jelentő sípszó után, a játékosok megint csak alattunk távoztak a pályáról. Marcelo bevárta a többieket és valamit súgott az ekkor oda érkező Crisnek és Sergionak, akik felnézve ránk, elvigyorodtak. Bátraké a szerencse alapon egy csókot dobtam nekik, amit Ramos el is kapott és úgy tett, mintha az szájára nyomná. Elvörösödtem, de vettem a lapot és beharaptam az alsó ajkamat. Sajnos nem folytathattuk a flörtölést, mert Anchelotti beérte őket és mindenkit beterelt az öltözőbe.
 - Nem vicceltél! Te komolyan megcsinálod - fordult felém RenatEa elhűlve.
 - Naná! Hülye lennék egy ilyen lehetőséget elpazarolni. Csak a jó ég tudja, mikor sikerül újra eljutnom ide - komolyodtam el.
 - Igazad van. Egyszer élünk és ha már így van, akkor csináljuk úgy, hogy emlékezetes legyen - nézett rám vigyorogva.
Letelt a pár perces szünet és a fiúk újra kimasíroztak a pályára. A szemeinket a négyesre és a hetesre függesztettük, de egyszer csak felbukkant előttünk egy bongyor, vigyorgó brazil, aki a kordonon kapaszkodott fel elénk.
 - Hola - nevetett ránk.
 - Hola - nyögtem ki elképedve.
 - Azt üzenik a fiúk, hogy a következő gól a tietek lesz, mert annyira tudtok szurkolni - kacsintott ránk, majd leugrott az előttünk lévő rácsokról és gyorsan bebújt a plexi mögé, mielőtt még az edző észre vehette volna, hogy tilosban jár.
Felnéztünk a pályára, ahol a két jómadár minket figyelt és mintha összebeszéltünk volna Renivel, egyszerre mutattunk nekik szívecskét a két kezünkkel. Elvigyorodtak, majd elfoglalták a helyüket a pályán és megkezdődött a második félidő. RenatEa és én az előzőeknél sokkal jobban és hangosabban szurkoltunk, hiszen szerettük volna azt a gólt és gólörömöt látni. Miközben folyt a meccs, a plexin keresztül láttuk, hogy Marcelo sem bírt magával és sorra viccelte meg a mellette ülőket. Vizet öntött Isco hajába, belecsípett Fabio arcába és még Zidanet is megdobálta papír galacsinnal. Mi ezeket a mozdulatokat visítva fogadtuk. A játék a vége felé közeledett és egyre jobban vágytunk arra a gólra, ami az utolsó percig váratott magára, de mikor bekerült a hálóba, a két focista a kispadhoz szaladt és közösen mutattak ránk, hogy nekünk ajánlják a találatot. A kivetítőn azonnal felfedeztük magunkat és egy hatalmas mosolyt varázsolva az arcunkra, integetni kezdtünk a kamerának.
 - Azt hiszem, most már meghalhatok - dőlt hátra Reni a székében, miután lefújták a meccset.
 - Hülye vagy? - néztem rá értetlenkedve. - Én tuti nem dobom fel a pacskert, amíg nem próbálom ki legalább az egyiket.
 - Oké, és azt hogy akarod elérni? Millió testőr meg biztonsági őr vigyáz rájuk.
 - Nem tudom - ráztam meg a fejemet, de aztán valami elvonta a figyelmemet a beszélgetésünkről.
Két focista közeledett felénk és megkerülve a kispadot, lehúzták a pólójukat és felnyújtották nekünk.
 - Kösz lányok a szurkolást - nevetett ránk Ronaldo és Ramos.
 - Szívesen - találtam meg a hangomat és magamhoz szorítottam a védő mezét. Az sem zavart, hogy olyan oroszlán szaga volt, hogy méteres körzetben kipusztította a rovarokat körülöttünk. A két focista intett, majd eltűntek a lejáratban.
 - Hogyan tovább? - nézett rám elködösült szemekkel Reni. Nem tudom, hogy a gesztus vagy a kezében tartott hetes mez szaga volt rá ilyen hatással, de jelen pillanatban nem is érdekelt.
 - Gyere utánam - fogtam meg a kezét és csatlakoztunk a még mindig kifelé tartó tömeghez.
Egy óvatlan pillanatban lecsaptam az egyik kanyart és behúztam magam után a barátnőmet az egyik mosdóba.
 - Most minek vagyunk itt? - rémüldözött.
 - Minek? Minek? Rendbe tesszük magunkat, mert csapzottan mégsem állíthatunk be hozzájuk - fordultam a tükör felé.
 - Beállítani? Hozzájuk? - nézett rám a lány, mintha meghibbantam volna.
 - Ne foglalkozz semmivel, csak csináld amit mondtam - tettem rendbe a hajamat és a sminkemet.
 - Oké, te tudod, de ha kitiltanak innen örökre, az a te lelkeden fog száradni - fenyegetett meg játékosan.
 - Kész vagy? - kérdeztem pár perc múlva, amire csak egy bólintással felelet.
Óvatosan kinyitottam az ajtót és kikémleltem a folyosóra. Üres volt. Kihúztam magam után a lányt és elindultam az egyik lépcső felé.
 - Lola, honnan tudod, hogy merre kell menni? - kérdezte suttogva.
 - Tudod, rengeteg fanficet olvastam és volt egy kedvencem ami Gooffyról és Lucyról szólt. Ők is eljöttek ide, hogy beteljesüljenek az álmaik - vigyorodtam el. - Ők adták az ötletet, hogy a neten fent van a stadion alaprajza.
 - Te pedig?
 - Bemagoltam, úgyhogy biztos, hogy még két sarok és ott vagyunk az öltözőknél.
 - Nem vagy semmi. Ugye tudod? - pislogott rám elismerően a szőke lány.
 - Mondták már - vontam meg a vállam. - Sőt, sok mást is mondtak, de abba most nem mennék bele - vigyorodtam el perverzül. - De most cssh - tettem az ujjamat a szám elé. Majd, mint a Tom és Jerryben, elkezdtem a fal mellett osonni.(Mondtam már, hogy utálom azt a köcsög egeret? Nem? Akkor most mondom. Utálom Jerryt. Én mindig Tomnak drukkolok.)
 - Már csak egy jobb kanyar - suttogtam az árnyékként követő barátnőmnek. Szép lassan közelítettük meg a focistákat rejtő ajtót.
 - Szerinted van még bent valaki? Olyan csönd van - aggodalmaskodott Reni.
 - Mert már szinte mindenki lelépett. A neten olvastam azt is, hogy mindig Cris és Ramos hagyják el utoljára az öltözőt. Na meg néha Benzema - vigyorodtam el. - De nyugi, ha itt van, őt is bevállalom.
 - Miatyánk ki vagy a mennyekben, mondd csak, melyik ajtón menjek be - hallottam meg a szöszi halk dudorászását.
 - Csajszi, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, ja és dobd el a bugyidat - húztam perverz mosolyra a számat, majd lenyomtam a kilincset.
Először egy kisebb előtérbe jutottunk és onnan léptünk be az öltözőbe, ahol csak egy focista ült, derekán egy törölközővel.
 - Basszus - nyögtünk fel RenatEaval egyszerre, mikor megláttuk a fedetlen, barna testet. - Ha nincs itt Ramos, partyba vágjuk a szépfiút - nyaltam végig a számat a látványra, mire Ronaldo felkapta a fejét és majdnem elejtette a kezében tartott telefonját.
 - Ó, helló lányok - varázsolt ezer wattos mosolyt az arcára, amitől azonnal nedvesedni kezdtünk.
 - Ez már tuti a mennyország - szaladt ki Reni száján egy sóhaj.
Mielőtt elszomorodhattam volna, meghallottam, hogy valaki használja a zuhanyzót. Ördögi mosollyal néztem a portugálra, majd feltettem az engem legjobban foglalkoztató kérdést.
 - Ramos? - intettem a fejemmel a fürdő felé, mire a focista nevetve bólintott. - Csak ügyesen - kacsintottam a két egymást stírölőnek és beléptem a párás helységbe. Az egyik fülkében megláttam a védőt, aki halkan dúdolva tisztálkodott. Nekem sem kellett több, ledobáltam magamról a ruháimat és halkan beosontam a spanyol mögé. Kezemet felvezettem a gerincén, mire megugrott és kissé ijedten nézett hátra, de mikor meglátott, elvigyorodott.
 - Helló - fordult felém és nekem azonnal hyperventillálni kezdett a szívem.
 - Helló - suttogtam rekedten.
 - Megijesztettél, azt hittem már Cris szórakozik velem - suttogta mély hangján, egyre közelebb hozzám.
Ennyire futotta, ugyanis a szánkat innentől egész más foglalta le, nem a beszéd. Szája mohón tapadt az enyémre és bársonyos nyelvével szinte a mennyországba repített, egyetlen csókjával. Megremegtem, mikor szakállának szőre végig csiklandozta a nyakam érzékeny bőrét. Puha, húsos ajkai apró csókokkal kényeztettek. Erős kezei bejárták a testem minden centiméterét. Ujjai játszi könnyedséggel csúsztak be forró és nedves puncimba, miközben ő mocskos, spanyol szavakat suttogott a fülembe. Szétterpesztett lábakkal álltam a csempének dőlve, míg ő a hüvelykujjával a csiklómat izgatta. Kezem önálló életre kelve túrt bele a sűrű barna hajába, hogy az orgazmushoz közeledve, egyre jobban belemarkoljak. Próbáltam visszafogni magam és halkan élvezni, de a tudat, hogy a másik helységben meghallhatják, még jobban beindított. Egyre erősebben kapaszkodtam a védő hajába, majd néhány pillanat múlva az orgazmustól a szilánkjaimra hullottam. Pihegve vettem a levegőt és ahogy kinyitottam a szemeimet, egy vágytól feketéllő, de vidám szempárral néztem farkasszemet.
 - Uh, ez finom volt - nyögtem a nyakába a férfinak, majd egy határozott mozdulattal fordítottam a helyzetünkön. - Viszont most te jössz, kapaszkodj - súgtam a fülébe, majd csókjaimmal elindultam lefelé, hogy felfedezzem az összes kockát és tetoválást, ami csak borítja a testét. Letérdeltem a lábai elé és végre szemtől szemben is láthattam azt a rajzot, amit én tévesen madárnak néztem, de nem az volt. Egy M betűt láttam két szárnnyal és két tollal. Nem baj, legalább a szárnyak stimmeltek.
 - Putta - hagyta el az ajkát egy káromkodás, mikor kezemmel kényeztetni kezdtem. Ujjaival a hajamba túrt. Férfias nyögései visszhangot vertek a hatalmas helységben, ahogy a nyelvemet végig húztam a merevedésén. Finom, selymes bőrén kidagadtak az erek és Sergio száját egyre több nyögés hagyta el. Éreztem, ahogy ujjai egyre szorosabban fonódnak a hajamba és csípőjét előre lökve ő kezdte diktálni az ütemet nekem, aztán hirtelen megremegett és a számba élvezett. Nevethetnékem támadt, mert úgy éreztem magam, mint a gyerekdalban az a bizonyos csíkos macska, akinek a bajuszán meglátják a vajat. Kézfejemmel megtöröltem a számat és felálltam. Kiakartam lépni a víz alól, ami szüntelenül folyt ránk, de Sergio visszarántott.
 - Hova? Hova? - kérdezte kaján mosollyal a száján. - Ez még csak az előjáték volt - szorított neki újból a falnak és szájával azonnal lecsapott a melleimre. Addig szívta, harapdálta őket, míg lassan eszemet vesztve könyörögtem neki, hogy dugjon meg. Erős karjaival alám nyúlt és felpréselt a zuhanyzó falára. Duzzadt farkával utat tört a redőim közé és egy határozott mozdulattal belém hatolt. Kisebb sikítás hagyta el a torkomat, amit ő megpróbált a csókjával elfojtani több-kevesebb sikerrel. Lökései először lassúak és mélyek voltak, majd átváltott gyorssá és keménnyé. Alig tudtam tartani vele az iramot. Az érzés hihetetlen gyorsasággal épült fel bennem, majd belém csapott, mint a villám, és átrepített egy másik dimenzióba. Utolsó emlékképként belém vésődött, ahogy Sergio teste megremegett és fejét a melleim közé fúrta, úgy engedte belém örömnedvét. Lihegve szakadtunk el egymástól. Izzadtak voltunk, de nem zavart minket, mert a víz azonnal lemosta rólunk.
 - Azt hiszem, ezt be kéne vezetni - mosolygott rám csábító ajkaival.
 - Mit? - értetlenkedtem, miközben a tusfürdőjével lemosdattam és meggyúrtam az izmait.
 - A meccs utáni kényeztetést - sóhajtotta, mikor kezeimet a fenekére csúsztattam. - Isten bizony alkalmaználak, csodás kacsóid vannak - morogta elégedetten.
 - Örülök hogy tetszik - csaptam egyet, az egyik kerek félgömbre.
 - Naa - nevette el magát. - Ahova pacsi, oda puszi is - kacsintott rám.
 - Szerintem mára már elég puszit kaptál tőlem - léptem ki gonoszkodva a zuhany alól.
Elvettem egy törölközőt a polcról és szárazra dörgöltem magam. A védő mögöttem állva nézte végig a mozdulataimat, miközben ő is megtörölközött. Gyorsan felkapkodtam a ruháimat, majd fülelni kezdtem. Sergio először furcsán nézett rám, de mikor meghallotta az eltéveszthetetlen hangokat az öltöző felől, elvigyorodott.
 - Úgy hallom, Crisnek is jó napja van ma.
 - Ha neki nem is, a barátnőmnek mindenképp - haraptam be a számat perverzül.
Egy kisebb sikkantás és egy férfias nyögés után egymásra kacsintottunk a spanyol focistával.
 - Azt hiszem végeztek - vontam meg a vállam, majd kisétáltam az ajtón és vigyorogva néztem végig, ahogy Reni feláll Ronaldo öléből. Tekintetemmel lecsekkoltam a portugál "nagyságát" és nagyot nyelve figyeltem, ahogy huncut mosollyal magára tekeri a törölközőjét. Amíg én elvesztem a látványban, barátnőm is rendbe tette magát és felöltözött.
 - Fiúkák, egy élmény volt - mosolyogtunk rájuk szélesen és indulni akartunk.
 - Hova mentek? - néztek ránk kíváncsian.
 - El? Haza? De csak mert ha megtalálnak minket, akkor kitiltanak a stadionból és akkor ki fog nektek legközelebb is szurkolni? - pislogtunk rájuk édesen.
 - Várjatok egy cseppet - kapkodta magára a ruháit a portugál. - Kikísérünk titeket és akkor nem lesz semmi bajotok.
 - Ez igazán kedves tőletek - vigyorodtunk el.
Néhány perc múlva már a két focistával az oldalunkon sétáltunk ki a "művész bejárón".
 - Gracias - köszöntük meg a tettüket és már fordultunk is el, hogy elinduljunk a szállodánkba.
 - Hey! - szóltak utánunk. - Mit szólnátok egy bulihoz este?
Egy pillanatra döbbenten néztünk rájuk. Hogy mi van? Most tényleg elhívtak minket magukkal?
 - Na mi a válasz? - tette karba a kezét Ronaldo.
 - Oké, de hova mennénk, mert nem nagyon ismerjük a várost?
 - Melyik hotelban vagytok? - csatlakozott be a beszélgetésbe Ramos is vigyorogva.
 - A Ritzben - válaszoltam még mindig kissé kótyagosan.
 - Tízre legyetek a hallban - kacsintottak ránk, majd beültek a portugál sportkocsijába és leléptek.
Elhűlve néztünk utánuk, majd egymásra kaptuk a tekintetünket és aztán elvigyorodtunk.
 - Csípj meg, hogy nem álmodom - ráztam meg a fejemet, de fájdalmasan felkiáltottam, amikor Reni teljesítette a kérésemet. - Aú, ez fájt! - néztem rosszallóan a lányra.
 - Bocsi - mosolygott és semmi megbánást nem láttam rajta -, de így legalább tudod, hogy nem álmodtál.
 - Okés, akkor most mi legyen? - simogattam még az előbbi csípés helyét.
 - Hallottad? - vonta meg a vállát RenatEa - meglettünk hívva, úgyhogy siessünk haza, hogy időben elkészüljünk. Még meg kell tisztulnom, mert én nem voltam olyan szerencsés, mint egyesek - nézett rám vádlón, de a szemei csillogtak a jókedvtől -, hogy a zuhany alatt élvezkedhessek.
 - Csituljál be, te megkaptad Ronaldot - emeletem fel az ujjamat. - Amúgy milyen volt? - kérdeztem kíváncsi ábrázattal, mert azért jó lett volna, ha én is megismerkedem vele testközelből.
 - Hmmm - sóhajtott fel Reni ábrándozva, ezzel mindent elárulva róla. - És neked? El Lobo tényleg olyan vad, mint a beceneve?
 - Hát - vigyorodtam el sejtelmesen -, panaszra nem lehet okom, mert rendesen megdolgozott.
 - Megtaláltad a madaradat?
 - Meg, de nem madár - nyeltem nagyot a visszaemlékezéstől, mikor az orrom szinte súrolta a mintát miközben Ramos a hajamba kapaszkodva élvezett.
Időközben megérkeztünk a szállodába és fel is jutottunk a szobánkba. Amíg RenatEa befoglalta a fürdőt, addig én elterültem az ágyon és lehunytam a szemeimet, hogy felidézzem magamban az öltözőben történteket, mert még mindig nehezen hittem el, hogy együtt voltam Sergio Ramossal.

RenatEa

Úgy követtem Dolorest, mint az árnyék. Rájöttem, hogy nem viccel és tényleg szét akarja tenni a lábát valamelyik kedvenc Reálosának. Na ebből én sem akartam kimaradni. Nem is csalódtam benne, hiszen elvezetett az öltözőkhöz, majd be is nyitott. Szemeim majdnem kiakadtak, mikor megláttam a portugált az egyik padon egy szál törölközőben. Dolores sunyi módon lelépett a zuhanyzóba, ahol Ronaldo állítása szerint a védő volt megtalálható.
 - Hola - hagyta el számat egy szánalmas köszönés, amitől a focista arcára egy hatalmas vigyor kúszott.
 - Hola Szépségem. Nincs kedved leülni? - paskolta meg maga mellett a padot.
Mint akit hipnotizáltak, úgy indultam el felé, de mielőtt letehettem volna a fenekemet a padra, elkapta a kezemet és az ölébe rántott.
 - Sokkal kényelmesebb itt - nézett huncut szemeivel végig rajtam. - Csodaszép hajad van - tekert egy göndör fürtöt az ujjai közé - akárcsak a szemed. Mi a neved?
 - Re...náta - nyögtem ki nehezen és megpróbáltam felállni, de karjaival szorosan tartott. Nem is értettem magamat. Itt ülök egy félisten, ha nem egy egész ölében, akin csak egy törölköző van, érzem magam alatt a kemény izmait, és az agyam már ennyitől megszűnt létezni, mert szabadulni akarok. Várjunk csak! Kemény izmok? A fenekem alatt? Ó, te Szent Habakukk! Nagyra tágult szemekkel néztem a portugál arcára.
 - Látom rájöttél, hogy min mocorogsz már egy ideje? - vigyorgott rám kajánul.
 - Én...nem - pislogtam rá megilletődve, de ez csak addig tartott, míg meg nem éreztem az ajkait a számra tapadni. Biztos álmodom - volt az első gondolatom és mikor megéreztem a játékos, puha nyelvét a számba nyomulni, már csak egy dologban reménykedtem - hogy nem ébredek fel idő előtt. Csókja heves volt és mindent elsöprő, legalábbis az én józan eszemet messze elsöpörte. Úgy kapaszkodtam a nyakába, mint kismajom az anyjába. Kezeimmel a tökéletesen beállított hajába túrtam és még közelebb húztam magamhoz. Ha tehettem volna, bebújtam volna a bőre alá. Istenem - sóhajtottam fel, mikor megéreztem szakértő kezeit a pólóm alatt. Belemosolygott a csókunkba, mikor megérezte, hogy nincs rajtam melltartó. Ujjai közé fogta az egyik bimbómat és morzsolgatni kezdte. Éreztem, hogy az alhasamban élő pillangóim már ennyitől is násztáncot járnak. Zihálva szakadtam el tőle, mert az áruló tüdőm oxigénért kiáltozott.
 - Gyerünk kicsilány - suttogta a fülembe Ronaldo - érezd jól magad, ahogy a barátnőd is - kacsintott rám és fejével a zuhanyzó felé bökött, ahonnan a vízsugár zubogását elnyomta a kéjes nyögések hangja.
Elvigyorodtam. Tehát Dolores betartotta a szavát és tényleg elérte azt, amiért ide jött. Én miért ne tehetném?
 - Oké szépfiú - másztam ki a portugál öléből, majd tüzes tekintetétől követve ledobáltam magamról a ruháimat, amit megpróbáltam a legcsábítóbb mozgással fűszerezni.
 - Hmm - nyalta meg kiszáradt száját. - Azt hiszem ma még nem dolgoztam eleget - vigyorodott el és lovagló ülésben az ölébe húzott. Szája azonnal felfedező útra indult a melleimen, apró sóhajokat kiváltva belőlem. Kezeimmel a kőkemény mellkasának támaszkodtam és élvezettel mélyesztettem belé a körmeimet.
 - Szzz, te kis Vadmacska - fogta le a csuklóimat a focista. - Szeretem a vadóc csajokat - nyalt végig a nyakamon, majd kissé belém harapott. Rátapadt a vékony bőrre és szívni kezdte. Ujjai pedig már a nőiességemet kényeztették.
 - A jó büdös életbe - csúszott ki az ajkaimon, mert olyan érzések kezdtek maguk alá gyűrni, amiket még eddig nem tapasztaltam. Ez a pasi nagyon értette, hogyan kell egy nőt az őrületbe kergetnie.
 - Miattam vagy ilyen nedves? - kérdezte huncut mosollyal a szája szélén.
 - Ne pofázz már annyit - húztam magamhoz a fejét egy csókra, mikor kitört belőlem a keményebbik énem. Már nem éreztem magam megilletődve, sőt, egyre jobban felpörögtem és úgymond kezembe vettem a dolgokat. Kicsomagoltam a törölközőből Cristiano férfiasságát és ujjaimmal óvatosan rászorítottam.
 - Porra - káromkodta el magát a focista. - Ne játssz velem - szorította a karjaimat a hátam mögé egy kézzel. Másik kezével beigazította magát a lábam közé majd egy kemény lökéssel birtokba vette a testem.
 - Bassza meg! - kiáltottam fel, mikor megéreztem, hogy férfiassága kitölti a bensőmet.
 - Gyerünk cica, lovagolj! - utasított a portugál és én szófogadóan tettem amit mondott.
Időközben elengedte a kezeimet és a csípőmbe mart az ujjaival. Lökései egyre közelebb vittek a megsemmisüléshez, de ahogy láttam, ő sem volt már messze tőlem. Elég volt egy aprócska mozdulat, amikor megszívta az egyik mellbimbómat és én már robbantam is. Merevedése köré élveztem, elveszítve a kontrollt a testem felett. Kisebb sikítás szökkent ki ajkaim közül, majd a fejemben lévő zsongáson keresztül meghallottam Ronaldo férfias nyögését is, ami jelezte, hogy követett a mennyországba. Pihegve hajtottam a fejemet a nyakhajlatába, de ő belemarkolta hajamba és maga felé fordította az arcomat.
 - Ügyes kiscica vagy - csókolt meg vigyorogva.
 - Kapd be! - ütöttem nevetve a mellkasára, majd leszálltam róla. 
Ebben a pillanatban jelent meg Dolores és Ramos a fürdő ajtajában. Kielégült mosolyukból látszott, hogy nem csak mosdatták a másikat. Barátnőm szemei csillanásából láttam, hogy felmérte a portugál adottságait. Én sajnos nem tehettem ezt meg a védővel, mert az már felöltözve állt mellettünk. Felkapkodtam magamra én is a ruháimat és jeleztem, hogy indulásra kész vagyok. Le akartunk lépni, de legnagyobb megdöbbenésünkre a focisták kikísértek minket a stadion elé, és hogy a meglepődöttségünk még nagyobb legyen, szimplán elhívtak minket estére egy buliba. 
Doloresen láttam, hogy nem nagyon hiszi el ami történt, így tudatosítottam benne egy "apró" csípéssel, amit persze ő kért. A szálloda felé végig hülyéskedtünk és kibeszéltük a focisták teljesítményét. Jókedvűen és persze kielégülten léptük át a szobánk ajtaját. Én azonnal a fürdőbe siettem, míg, ahogy láttam, barátnőm elégedetten dőlt végig az ágyán egy sokat sejtető mosollyal a szája szélén. Remegő gyomorral nyitottam meg a zuhanyt. Fejemet a csempének döntöttem, hogy lehűtsem felhevült arcomat. Most fogtam fel, hogy mit is csináltam nem olyan rég. Te jó isten, én és Ronaldo....awh.
                                                       
Folyt. Köv....

5 megjegyzés:

  1. hűha.
    én... most komolyan mit mondjak? ezek után? nincsenek szavaim. Nincs mit mondani erre.
    Még akkor is tökéletes lenne ha nem rólam lenne szó! Őszintén így gondolom.
    Viszont amivel kiütötted a biztosítékot az az, hogy ez én vagyok. Mármint nem tudom, hogy csináltad. De minden mondat a helyén volt, mintha tényleg tőlem jönne és ezt nem tudom elhinni. Kamerákat szereltél a szobámba, az osztályomba a táncterembe? Vagy, hogy a fenébe? Le vagyok döbbenve. Ez nem csak egy szereplő aki olyan, mint én, komolyan én vagyok! Pedig esküszöm nem beszéltünk meg semmit, teljes meglepetés volt nekem.
    A másik. Hát az ölbe rántós rész, imádom amikor a pasik ezt csinálják, szóval most már gondolat olvasó lettél? És a cica... ó ha te tudnád, hányan szólítanak néha cicának a barátnőim közül is. És imádom és a vadóc rész. Hát komolyan te a bőrömbe bújtál és elképzelésem sincs, hogy csináltad. (+18 szeretem ha egy pasi tudja mit akar, el is veszi és igen a hajmarkolós rész egy olyan ami awww <3)
    És egészen biztos éles helyzetbe először tuti így lefagynék, csak utána mennék át az ördögbe szóval ez is teli találat volt. Eddig te féltél tőlem, most már azt hitszem nekem kell majd tőled.
    De most tényleg. Mit mondjak neked? Őrülten várom a következőt, nagyon megleptél egyszerűen eldobom az agyam.
    IMÁDOM. Még sose kaptam ilyen szép ajándékot. Ráadásul Valentin napra! Én tényleg kemény csajszi vagyok, de most elgondolkodom a könnyeken. Köszönöm. Soha soha nem fog megváltozni a véleményem, mi szerint imádom. El se tudom mondani mennyire jól esett ez most.
    Annyira szeretés van. De komolyan te hülye! Szeretés nagyon ééss és... nem is tudom mit mondjak. Egyszerűen...szeretlek.
    Rohadt jó volt :D
    Utálom mikor nem tudom megfogalmazni amit akarok, de most egyszerűen kiverted a biztosítékot (pedig irodalomból állítólag nagyon jó vagyok és az életem jó részét írással töltöm) és nem tudom leírni amit akarok. De remélem nem is kell. Mert érzed. Legszívesebben halálra ölelgetnélek és csak hogy tudd. Kevesebb mint 2 év múlva (1,5) megyek egyetemre és olyan nincs, hogy ne találkozzunk (hacsak hamarább nem sikerül). És akkor majd bepótolom a szeretetem kimutatását.
    Uh... egy regény lett pedig most nem állt szándékomban, de remélem minden átment amit akartam. :* :*
    Eszméletlenül várom a folytatást és hétfőtől várom a szokásosakat.
    <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hm, most én sem tudok mit írni erre. Itt ülök vagy tíz perce és bámulom a monitort. Elmondhatatlan érzések keringenek bennem. Rettenetesen örülök, hogy sikerült ennyire eltalálnom a karakteredet. Most még az sem bánt, hogy ketten is lehúzták a történetet, mert tudom, hogy a beteg elmém csak nekünk szánta ezt az írást és vessetek meg érte, de én így szeretnék találkozni VELÜK. :D :D :D Az, hogy más is olvashatta, ez a te "jóságodon" múlt, aki még arra sem vetted a fáradtságot, hogy előolvasd, hogy mit hordtam össze rólunk. :D Utólag is köszönöm, hogy ennyire megbíztál bennem.
      Baromi jólesik a lelkemnek, hogy ismeretlenül is így ráérzünk a másik lelkivilágára, tulajdonságaira. Emlékszel, mikor én írtam rólad ugyanezeket? :D Fogalmam nem volt róla, hogy honnan tudod, hogy aznap miért nem sikerült úgy az írásom, ahogy szerettem volna, de te tudtad és le is írtad, egy burkolt kis lecseszéssel együtt. :D Így indult el ez az egész. Innentől kezdve kőtömbbel a gyomromban vártam minden nap, hogy vajon jót vagy rosszat mondasz az aznapi művemre. És a legfurcsább az volt, hogy mikor elolvastam a soraidat, megnyugodtam. Az egy elhanyagolható tény, hogy szétröhögtem, vagy éppen bőgtem magamat a tartalmuktól, de csakis jó értelemben. Szinte észre sem vettem és már szerves része lettél a napjaimnak. :D
      Nagyon remélem, hogy hamarabb is összejön az a találkozó és nem kell 1,5-2 évet várnunk rá. Bár valahol félek is, nehogy csalódjál bennem. :( De majd megoldjuk. :D
      A folytatásról annyit, hogy a terv már megvan és ahogy lesz egy kis szabad időm, le is írom és fel is töltöm. :D
      A többiekkel pedig újra találkozhatsz hétfőtől.
      Puszi <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3
      Ui: Ja és én is szeretlek téged nagyon. Ha másra nem is lett volna jó a blogolás, de arra igen, hogy megismertelek téged. :D Köszönöm, hogy támogatsz és vedd úgy, hogy én is agyon ölelgetnélek téged. :)
      Ui2: Ahhoz képest, hogy először nem tudtam mit írjak, elég hosszúra sikeredett. :D Légy jó, illetve miket is beszélek, rossz és élvezd az életet. :D <3

      Törlés
  2. Sziaa
    ennek mikor lesz folytatasa?

    VálaszTörlés