2015. április 20., hétfő

10/10. 98.rész

Lola

  Fáradtan dőltem hátra a székemben. A napokban semmi mást nem csináltam, csak próbáltam összeszedni a teljesen széthullott csapatomat. Az ősi riválistól elszenvedett vereség óta úgy viselkedtek, mint a sértődött kisgyerekek. Ezt próbáltam kiverni a fejükből, nem sok sikerrel. És ha ez még nem lett volna elég, nem csak csapat szinten voltak gondok, de egy-egy játékos is megnehezítette a mindennapjaimat. Benzema például az újságok címlapjára került, mikor félreérthető pózban selfizett két nővel és idiótaságokat posztolt magáról. Luka egy hétig nem járt be az edzésekre, amiért kénytelen voltam eltiltani még a kispadtól is az elmúlt meccsen. Marcelo lesérült, Crist pedig megviselte, hogy kifütyülték a Sevilla elleni meccsen. Az elmúlt napokban talán két pozitívum volt csak, ami feldobhatta volna a napomat. Az egyik, hogy Cholo megkövette Sergioékat miután ők is lejátszották a saját meccsüket a katalán csapattal. Amit az én játékosaim nyilatkoztak Neymarról, azt szinte szóról-szóra megismételte. A másik pedig, hogy Carvajal megborotválkozott. Nem tudom miért tette, de azt suttogták az öltözőben, hogy nő van a dologban.
 - Megérkeztek - lépett be bácsikám kopogás nélkül az irodámba majd megállt az asztalom előtt és áthatóan fürkészni kezdte az arcomat. - Jól vagy?
 - Persze, csak egy kicsit fáradt vagyok - eresztettem meg felé egy halvány mosolyt.
 - Lola? - emelte fel a hangját, amivel jelezte, hogy nem nagyon hisz nekem.
 - Tényleg semmi bajom - emeltem fel védekezésképpen a kezeimet magam elé. - Mostanában kicsit szarul alszom, ennyi.
 - Biztos?
 - Biztos - bólintottam olyan meggyőzően, amennyire csak tudtam.
 - Ha gond lenne elmondanád, ugye? - ült le velem szemben.
 - Persze, de ne aggódj, tényleg minden oké.
 - Jó, de tényleg szólj, ha valami baj van. Azért van családod, hogy megoldjuk a problémákat.
 - Köszi - néztem rá hálásan miközben úgy éreztem, mintha a szívemet kemény ujjak fognák közre és egyre jobban szorítanák. - Szóval megjöttek - tereltem el a beszélgetést erről a témáról.
 - Igen, Klopp már hiányolt - húzta el egy kisebb mosolyra a száját az előttem ülő.
 - Flo bácsi! - ráztam meg a fejemet rosszallóan. - Jürgen csak egy jóbarát.
 - Tudom, csak jó egy kicsit ugratni vele és végre valami érzelem is van az arcodon.
 - Kérlek - dőltem vissza a székembe. - Most nem vagyok humoros hangulatban.
 - Azt látom - dőlt előre -  Mégegyszer megkérdezem, mi a baj?
 - Semmi... minden és... á, nem tudom - nyögtem fel.
 - Ezt most jól megmondtad, de lehetne konkrétabban? - vette le a szemüvegét és megtörölgette a lencséket, miközben a tekintete lyukat égetett belém.
 - Megint rémálmaim vannak - suttogtam halkan, de így is meghallotta.
 - Lolácska - sóhajtott fel szomorúan. - Tudok valamiben segíteni?
 - Nem, hacsak nem tudod megszüntetni őket - dőltem előre az asztalon a karjaimra. - Annyira valós minden, hogy szinte érzem Marco illatát, érintéseit és újra átélem az egész szarságot.
 - Nem akarlak bántani, de nem kéne egy szakemberhez fordulnod? - nézett rám aggódva a nagybátyám.
 - Mire gondolsz? Megint menjek dilidokihoz?  - sandítottam fel rá, majd felemelkedtem. - Egyszer már végig csináltam és látod, nem ért semmit sem - mutattam végig magamon.
 - De évekig nem volt semmi bajod, legalábbis egy szóval sem mondtad...
 - Mert nem is volt mit - vontam meg a vállam és közben az ablakomhoz sétáltam. Kezeimet karba fontam és csak bámultam a gyönyörűen nyírt zöld gyepet, ami mindig megnyugtatta a felborzolt idegeimet. Most viszont valahogy még ez sem működött. Úgy éreztem magam, mint akit jéghideg kezek fojtogatnak.
 - És akkor most mi válthatta ki?
 - Talán a stressz vagy... - gondolkodtam hangosan.
 - Vagy? - csapott le azonnal erre a szóra Flo bácsi.
 - Vagy a mostani kapcsolatom - fejeztem be elmerengve.
 - Ramos - közölte elkomorodva.
 - Igen, ő.
 - Nem értelek, a szezon elején még azt mondtad, hogy  veszélyes rád nézve, mert bele tudnál sze...
 - Tudom mit mondtam! - csattantam fel idegesen. - És nem is szerettem bele - pördültem meg hirtelen és farkasszemet néztem az előttem lévővel, aki állta a pillantásomat. - Én nem lehetek szerelmes - csuklott el a hangom. - Nem engedhetem meg, hogy megint kihasználjanak.
 - Kicsim - lépett közelebb hozzám majd szorosan magához ölelt. - A szerelemnek nem lehet parancsolni, ha akarod, ha nem, megtalál.
 - Mondom, hogy nem vagyok az - bontakoztam ki a karjaiból. - Azt nem mondom, hogyha így folytatjuk, nem is lehetnék, de vigyázok, hogy ez ne történjen meg - szegtem fel az államat dacosan. Flo bácsi szólásra nyitotta a száját, de mielőtt bármit is mondhatott volna, kopogtak.
 - Tessék! - szóltam ki nem túl barátságos hangon.
 - Helló Kicsilány! - bukkant fel az ajtónyílásban egy szakállas, szemüveges férfi, akinek már a látványától is jobb kedvre derültem. - Itt találom a Real Madrid híresen csinos edzőjét? - vigyorgott rám.
 - Jürgen - ugrottam a Dortmund német edzőjének nyakába. - Ezer éve nem láttalak. Mi van veled?
 - Velem semmi. Még mindig darázs vagyok - utalt a csapata színeire. 
 - Jól bírod - nevettem el magam a nap folyamán először. -  Mióta is? Öt nem, már hat éve, ha jól tudom?
 - Istenem, ez olyan megható - szipogta színpadiasan miközben egy láthatatlan könnycseppet is kitörölt a szeméből. - Te ilyenekre is emlékszel?
 - Mindenre, amit meséltél, de legfőképp amit tanítottál - kacsintottam rá. 
A német férfivel néhány éve egy kisebb jótékonysági tornán ismerkedtem meg, amikor még a Santosnál edzősködtem. Egyik este szórakozni mentem és összefutottam vele egy bárban. Nagyon jól elbeszélgettünk és azonnal egy hullámhosszra kerültünk. Kiveséztük az ellenfeleinket és tanácsokkal láttuk el a másikat, de főleg ő engem. Akkor este szereztem magamnak egy barátot, aki szinte a mentorom is volt.
 - Lola - szólalt meg a bácsikám, akiről szinte meg is feledkeztem. - Én most megyek, de visszatérünk még arra amiről az előbb szó volt.
 - Rendben - bólintottam, majd mikor becsukódott mögötte az ajtó elvigyorodtam és az ablakon kíváncsian kikukucskáló férfihoz fordultam. - Na mesélj, mi történt veled azóta, hogy nem találkoztunk és mindent tudni akarok!

2 megjegyzés:

  1. Szia Noémi!
    Köszönöm szépen a hozzászólásaidat, megkaptam, elolvastam. Annak, hogy nem teszem ki őket ide, egyetlen egy oka van, mégpedig az, hogy abban a pillanatban "kedves" névtelenünk újabb nyomdafestéket nem tűrő szavakkal próbálja elvenni a kedvemet az írástól. (tegyük hozzá sikertelenül.) (Remélem ezt is olvassa. :) ) Minden olyan mondatodba, szavadba belemagyaráz amit építő jellegű kritikának szánsz, NEKEM!
    Remélem megérted ezt és nem haragszol meg érte. Ha gondolod, szívesen fogadom az email címedet, hogy esetleg azon keresztül megvitathassuk azokat a pontokat, amikben én is egyetértek veled és amiben nem. :) Mivel csak moderálás után látható amit írsz, így nem jut el máshoz, ha gondolod. :)
    Mégegyszer nagyon köszönöm, hogy itt vagy és veszed a fáradtságot, hogy leírd a véleményedet. Sokat jelent nekem. Puszi: Dolores <3

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Valahányszor írsz nekem, felvidítod a napomat, és feltöltesz pozitív energiával. Imádom, ahogy komizol, "tádám" és "persze a szokásos"! :)
    Nem ismerlek, semmit sem tudok rólad, mégis úgy érzem, sok mindenben hasonlítunk, Te is olyan 100 %-on pörgős lány lehetsz.
    Úgy gondoltam kiteszlek az oldalamra, ha nem bánod! Bár nem túlzottan értek a focihoz, a Világbajnokságokat azért megnézem, mert az jó foci, és hát elkerülhetetlen, hogy belefutok egy-egy mérkőzésbe ennyi pasi között.
    A blogod gyönyörű, és ha úgy írsz, ahogy komizól, remek lehet a sztori is! :)
    ha hazamentem és újra beáll az életem, feltétlenül elolvaslak!
    Szóval utólagos engedelmeddel kitettelek!

    u.i.: Te aztán egy nagyon erős lány vagy! Jelentem egy kicsit irigyellek ám!:)
    Rájöttem, hogy nem csak a pörgésben, de valószínű a humorunkban is hasonlíthatunk!:)
    Most hogy olvasogatom az oldalad, kezdem megérteni, hogy itt is voltak/vannak dolgok, és "kedves segítőkész" komizók!:)
    Büszke vagyok arra, hogy írtál, hogy ilyen kedvesen írsz nekem!:)
    puszi, és a többi :), :P, :heart, ;)
    Luna

    VálaszTörlés