Házasság extrákkal 48.rész

Kendra

   - Hé - simított végig a karomon Iker. - Minden rendben lesz - próbált nyugtatni, miközben az autójával a magánklinikára tartottunk, ahova Sara is jár. Amint meg tudtak nyugtatni, közösen rábeszéltek, hogy elvisznek egy orvoshoz, hogy biztosak legyünk a teszt helyességében. 

Remegő gyomorral vártam, hogy a kapus leparkoljon a modern kinézetű épület előtt. 

 - Na gyerünk - vette át a főnökséget Sara és megindult a bejárat felé. Félve pislogtam körbe, de legnagyobb megkönnyebbülésemre egy paparazzit sem láttam a közelünkben kódorogni. 

 - Nyugi - ölelte át a vállamat Iker, miközben a barátnője már a nővérpultnál intézkedett. - Nem mernek ide jönni, mert az intézet igazgatója kitiltotta őket a környékről és hatalmas bírságot kéne fizetniük, ha mégis megtennék - olvasott a gondolataimban. Megnyugodva fújtam ki a levegőt a tüdőmből. Végre oda értünk Sara mellé, aki diadalittasan nézett ránk. 

 - Mindjárt fogad a doki - szorította meg bátorítólag a kezemet, amit egy hálás mosollyal fogadtam. Amíg vártunk, leültünk a váróban található kényelmes fotelekbe. Eszembe jutott az a nap, mikor Crissel ültünk itt arra várva, hogy megkaphassam az injekciómat. Az injekció - kaptam rémülten a hasamhoz. - Mi van, ha nem használt és tényleg terhes vagyok? Attól még egészséges lesz a baba? 

 - Kendra - bökött meg Sara kedvesen mikor látta, hogy nem reagálok az orvos hívására. - Te jössz - mutatott az ajtóra.

 - Óh, köszönöm - álltam fel sután és elindultam a nyitott ajtó felé. Ahogy közeledtem, a lábaim annál nehezebben mozogtak, mintha valaki útközben mázsás súlyokkal terhelte volna meg. Remegő kezekkel csuktam be magam mögött az ajtót.

 - Jó napot Seňora Aveiro - lépett hozzám az orvos.

 - Dr. Mendez - biccentettem félve a férfinek.

 - Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen, miközben hellyel kínált.

 - Ö, nos... - hebegtem összevissza - szóval csináltam ma egy tesztet és azt mutatta, hogy terhes vagyok - nyögtem ki és figyeltem az orvos arcát, ami hirtelen gondterheltnek tűnt.

 - Volt valami előzménye annak, hogy igénybe vette a tesztet? - fonta össze az ujjait.

 - Reggel hirtelen rosszullét tört rám és mikor utána néztem, rájöttem, hogy már két hete késik a vérzésem - sütöttem le a szemeimet.

 - Értem - nézett rám komolyan a doki. - Az igazság az, hogy nagyon kis esélyét látom annak, hogy valóban terhes lehet, de mindjárt megnézzük. Kérem menjen be és feküdjön fel - mutatott a másik helységre. 

Lassú léptekkel mentem be a vizsgálóba. Felfeküdtem és úgy vártam a férfit, mintha a kivégzésem lenne. Ahogy belépett a helységbe, összerezzentem. Szótlanul ült le mellém és a pólómat felgyűrve, a hasamat bekente hideg zselével. Szemei a monitort pásztázták miközben a homlokán a ráncok egyre mélyebbek lettek ahogy a ultrahang gép fejét fel-le csúsztatta rajtam. Percekig hagyott gyötrődni a milliónyi kérdéssel az agyamban, mire végre megszólalt.

 - Nos, nem tudom, hogy ez jó vagy rossz hír magának, de sajnos kizárnám a terhesség lehetőségét. Semmi jelét nem látom neki - nézett rám sajnálkozva. 

A szívem egy ütemet kihagyott. 

 - Nem vagyok terhes? - kérdeztem hitetlenkedve.

 - Sajnálom Seňora Aveiro, nem.

 - De akkor a hányás, a vérzés elmaradása... - dadogtam értetlenül.

 - Azt mondanám, hogy egy egyszerű gyomorrontás volt - fordult felém Dr. Mendez. - A kimaradás pedig az injekció mellékhatása lehet. Van akinek a védettség alatt egyszer sem jön meg a mensese és van aki végig vérzik - vonta meg a vállát. - Alkattól függ.

 - És a teszt? - kérdeztem elvékonyodott hangon.

 - A tesztek tévedhetnek - eresztett meg egy halvány mosolyt a férfi.

 - Ó - leheltem miközben magam elé bámultam.

 - Kérdezhetek valamit? - nézett rám az orvos kíváncsian.

 - Persze - ültem fel és igazítottam meg a ruhámat, miután kidobtam a papírtörlőt, amivel a zselét távolítottam el a bőrömről.

 - Miért adatta be az injekciót, ha ennyire bánja, hogy nem terhes?

 - Ezt...miből...?

 - Csak magára kell nézni - mosolyodott el kedvesen. - Már azt sem értettem, hogy Senor Aveiro miért keresett meg engem - motyogta maga elé.

 - Cris? Volt itt?

 - Azt hittem tudja? - jött zavarba az orvos.

 - Mikor? És miért? - pislogtam értetlenül.

 - Még az első vizsgálat előtt. Szerette volna tudni, hogy mennyire veszélyes ez a módszer magára nézve és hogy mennyi lesz így az esélye annak, hogy később kisbabát vállalhassanak.

 - Babát akar? - kerekedtek el a szemeim.

 - Hát, ha jól vettem ki a szavaiból, nem zárkózik el előle, sőt - vigyorgott rám a férfi. - De sajnos, ahogy már az előző alkalommal is elmondtam, az injekció három hónapos védettséget biztosít, így nagyon csekély az esély arra, hogy így teherbe essen. Viszont szerintem beszéljék meg ezt a baba témát, mert akkor a következő adag helyett már a családtervezéssel foglalkozhatnának - nyújtotta át a papírjaimat majd elköszönt.

A rám zúduló információktól kótyagosan léptem ki a vizsgálóból. Sara és Iker azonnal felugrottak és hozzám siettek.

 - Na mi volt? Tényleg keresztszülők leszünk? - támadott le Sara izgatottan.

 - Én... - nyeltem nagyot, hogy a könnyeimet visszatartsam.

 - Sara - intette le a barátnőjét Iker majd a karomat fogva egy fotelhez vezetett és segített leülni, mert a kocsonyává vált lábaim már nem sokáig tudtak volna megtartani. - Jól vagy? - kérdezte kedvesen.

 - Igen - bólintottam. - Nem vagyok terhes - ejtettem ki halkan a szavakat, amik így is keményen koppantak a várószoba falai közt.

 - Istenem - sóhajtott fel Sara. - Ne haragudj, annyira sajnálom - ölelt magához erősen.

 - Nincs semmi baj - motyogtam, de a szemeimből kigördülő sós cseppek nem erről árulkodtak.

 - Kendra - nézett rám kérdőn a kapus - Crisnek elmondtad, hogy hova mész?

 - Nem - ráztam meg a fejemet és megtöröltem a szemeimet. - Miért?

 - Így már érthető, hogy miért hívogat öt percenként - mutatta felém a telefonját. - Szeretnél beszélni vele te? - Ijedten néztem Ikerre. - Oké, akkor most kitalálok valamit - sóhajtott fel majd magunkra hagyott minket Sarával.

 - Tényleg sajnálom - suttogta rekedten a nő.

 - Nincs mit - tettem a kezemet a karjára. - Inkább hálás vagyok nektek, hogy elráncigáltatok ide és most nem kell azon kattognom, hogy vajon tényleg terhes vagyok-e. Jobb ez így. Mármint jobb tudni az igazságot - mosolyodtam el halványan. 

 - Na megnyugtattam a kedves férjedet - lépett be közben Iker az ajtón -, hogy senki nem rabolt el, csak Sarával elmentetek vásárolni és nálunk felejtetted a telefonodat.

 - Köszönöm - néztem hálásan a kapusra. - Nem is tudom, mihez kezdenék nélkületek - öleltem meg a férfit is.

 - Viszont most így van egy kis gond - vakarta meg a tarkóját Iker, miközben egyik kezével a derekamat ölelte át.

 - Mi? - pislogtunk rá értetlenül.

 - Cris nem hülye, nem fogja elhinni, hogy vásárolni voltatok, ha nem viszel haza néhány szatyornyi ruhát - vigyorodott el cinkosan. 

 - Akkor mit javasolsz? - harapta be Sara az ajkát, mire a kapus szemei felcsillantak és engem elengedve a barátnője után kapott.

 - Szobára fiatalok  - fordultam el nevetve, mikor láttam, hogy egy igen heves csókban forrtak össze.

 - Ne irigykedj - lökte meg a nő a hátamat, amin csak megint jót nevettem. - Ha majd haza mész, téged is valami ilyesmi fog várni - kacsintott rám. - De most dolgunk van - fogta meg a kezemet és Ikerrel egyetemben kihúzott minket a kocsihoz.

 - Hova is megyünk? - kíváncsiskodtam.

 - Vásárolni! - kiáltott fel vidáman Sara, mire a kapussal összenéztünk és egy sóhaj után beültünk a már vidáman nevetgélő nő mellé. - Irány a Plaza! - adta ki az utasítást olyan arccal, hogy attól még nekünk is jó kedvünk lett. A bennem dúló érzéseket és kérdéseket egy időre elzártam magamban. Majd előveszem őket, ha itt lesz az ideje, addig pedig megpróbálom jól érezni magam, ha már a barátaim ennyire szeretnék.