10/10 Negyedik rész

Lola

Korán keltem és gyorsan lezuhanyoztam. Hamar be akartam érni, hogy még a fiúk előtt körbenézhessek a pályán. Felvettem a futócipőm és a hozzá illő fekete - arany melegítőm. Hajamat simán copfba fogtam. Sminket nem tettem fel, nem akartam, mert úgyis leizzadnám. A sporttáskámat betettem a kocsiba, majd amilyen halkan csak tudtam, kitolattam a garázsból, mert nem akartam felkelteni a szomszédokat. Majd holnaptól - vigyorogtam magamban, mikor eszembe jutott, hogy meglepődtem tegnap miután hazaértem, és egy ismerős autó gurult be a szomszédom udvarába. Ő még nem tudja, hogy én lettem az új lakó és ahogy láttam, Ramost is ebben az utcában tette ki. Jókedvűen álltam be a parkolóba, ahol még csak az én autóm virított. Külön öltözőt kaptam, így odatartottam. Ledobtam a táskám és a vizemet felvéve a pályára indultam. Bedugtam a fülembe a lejátszómat és elindítottam az egyik kedvenc számomat Gusttavo Limatól. Ezt még Neymar mutatta. Hiányzott a brazil. Már több, mint négy hete nem voltam pasival. Lola lassan bevonulhatsz a zárdába - beszélgettem az egyetlen értelmes lénnyel futás közben, azaz magammal. Hirtelen egy másik test vette fel az általam diktált tempót és futott mellettem. Érdeklődve fordítottam felé az arcom, majd megálltam és mosolyogva köszöntöttem.
 - Hola Bongyi! - szólítottam a becenevén. - Hogyhogy ilyen korán?
 - Szia Lolita! Gondoltam, hogy itt leszel - nézett rám ő is nevetve. - Nem tudsz lemondani a reggeli futásadagodról.
 - Valakinek kávé, valakinek futás - vontam meg a vállam. Vártam, hogy folytassa hiszen azért kelt korábban, hogy velem beszéljen.
 - Nem kis dologba vágtad a fejszédet - komolyodott el és tekintete az arcomat pásztázta. Ezért szerettem őt, mert soha nem kertelt.
 - Tudom - sóhajtottam fel. - De akkor is megcsinálom - néztem rá dacosan.
 - Ezt szeretem. Nem azt mondod, hogy megpróbálod, hanem hogy megcsinálod - simított végig a karomon.
 - Tudod mit mond Yoda mester: "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!" - idéztem kedvenc filmünkből.
Na igen, a mi barátságunk, Marceloval nagyon régi keletű. Egy oviba, majd egy iskolába jártunk. Délutánonként ő elmehetett focizni a fiúkkal, míg én csak messziről nézhettem, hogyan rúgják a bőrt. Amikor átengedték hozzánk játszani, mindig megtanított az új trükkjeire. Amikor nagyobb lettem sokszor szöktem el velük, hogy én is részt vehessek a fiúk játékában. Akkor ért véget az egész, amikor őt leigazolták, és elköltöztek. Onnantól már csak az interneten tartottuk a kapcsolatot. Mégis, ő volt az egyik, aki segített megalapozni a foci iránti szerelmemet.
 Merengésemből a csapat hangja térített észhez, akik amint megláttak Marcival rögtön megálltak a pálya szélén. Ránéztem a barátomra, aki egy bátorító mosolyt küldött felém. Mély levegőt vettem, szépen lassan kifújtam, majd halkan odasúgtam neki: Showtime.


Cris

Végig néztem rajta, ahogy ott állt a brazil mellett, és meg kellett állapítanom, hogy megint nagyon jól néz ki. Pedig csak egy egyszerű melegítő és sportcipő volt rajta. Mégis vonzott magához, mint valami kibaszott mágnes.
 - Jó reggelt az uraknak! - mosolygott ránk. - Azt hiszem rendhagyó lesz a mai edzés. Kezdjük egy kis bemelegítéssel és nyújtásokkal - állt elénk, mint valami testnevelés tanár és már el is kezdte a gyakorlatokat. Először csak kikerekedett szemekkel néztük, hogy milyen hajlékony a teste, majd felocsúdva a meglepettségből utánozni kezdtük.Újdonság volt, hogy az edző velünk együtt dolgozik.
 - Karim segítenél? - nézett a csatárra bociszemekkel, mire az említett azonnal ugrott. Lola felemelte az egyik lábát és Karim nyakába rakta, így nyújtva az izmait, mire néhányan felnyögtünk. Karim pedig elégedett vigyorgással nézett a lány szemeibe. Néhány perc múlva cserélt és a másik lába került a francia nyakába. Mikor végzett ránk nézett és elnevette magát.
 - Na jó, ezt nem kell nektek is megcsinálni. Most pedig futás. Tíz kör a pálya körül - mondta és elindult előttünk. Egymást taszigálva követtük. Soha ilyen lelkesen nem futottuk még le a kötelező köröket. Ő előttünk haladt, nekünk eszünk ágába sem jutott megelőzni, hisz így premierplánba nézhettük a gyönyörű, kerek fenekét, hosszú lábait. Mire észbe kaptunk már le is futottuk a tíz kört. Odasétált a bójákhoz és elmutogatta, hogy mi a mai feladatunk, amiben ő is tevékenyen részt vett. Szó nélkül követtük az utasításait, ahogy tegnap megbeszéltük. Adunk neki egy esélyt, ami eddig egész jó ötletnek tűnik. Végül két csapatra osztott minket és ő is beállt focizni. Naná, hogy az ellenfelem volt. Árgus szemekkel figyeltük minden mozdulatát.
 - Akkor lesznek a pólósok és a póló nélküliek - somolygott ránk.
 - Te hol leszel? - kérdezte meg nevetve Sergio.
 - Mivel a pólósoknál teljes a létszám, ezért a másik csoportban - közölte velünk, mire elkerekedett szemekkel néztük ahogy leveszi a felsőjét.
 - Ez nem ér! - nyögött fel mindenki, mert a pólója alatt egy sportmelltartó feszült. A mellei majd kibuggyantak belőle. Akaratlanul is elképzeltem őket a kezemben.
 - Mi a gond? - heccelt minket még jobban, mire csak morgásokat kapott válaszul. - Na gyerünk! Az első gólig játszunk - közölte. - Ja, és ne kíméljetek, nem cukorból vagyok.
 Na, ezt nem kellett volna mondania, mert mindjárt az első labdaérintésénél letámadtuk, de nem sikerültek a cseleink, mert eszméletlenül tudott játszani. Elkapott minket a harcihév és mint egy igazi meccsen, beleadtunk apait-anyait. A végén kapott egy labdát Marcelotól és sprintelni kezdett a kapunk felé. Láttam, hogy Sergio még becsúszással sem tudja megállítani, így beizzítottam magam. Utolértem, de egy igen ismerős csellel lealázott és simán bebombázta a labdát Lopez mellett. Döbbenten néztük, ahogy a többiek akik vele voltak, örömükben ölelgetni kezdik.
 - Ezt nem hiszem el - ingatta a fejét mellettem Ramos. - Simán lealázott minket - mondta, de azért vigyorgott.
 - Legközelebb velünk leszel! - kiáltott oda neki Xabi, mire hangosan felnevetett.
 - Még egy kis lazítás és mehettek - mondta, majd ő is beállt közénk. Szerintem nem volt senki a csapatból aki ne a melleire koncentrált volna, amik minden mozdulatnál ki akartak törni a sportmelltartó fogságából. Ez a nő totál kikészít - könyveltem el magamban.
 - Mára ennyi. Holnap ugyanekkor, ugyanitt! - vette fel a padról a pólóját és a hátára terítette. Bementünk az öltözőhöz és ő belépett a sajátjába, de mielőtt becsukhatta volna, utána szóltam.
 - Velünk edzel, velünk focizol nem akarsz velünk zuhanyozni? - emeltem meg a szemöldököm.
 - Majd ha veletek szexelek, lehet róla szó - nézett rám huncutul, majd rám csukta az ajtót. A szám is eltátottam.
 - Ezt megkaptad - vert hátba Benzema.
 Nehezen tértem magamhoz Lola beszólása után, de aztán az öltözőben folyó eszmecsere visszarepített a földre.
 - Ilyen jól sem éreztem magam még egy edzésen sem - dőlt hátra Sami. - Olyan hamar vége lett, pedig máskor kínszenvedés volt az egész.
 - Nekem tetszett, hogy velünk csinálta a feladatokat, mert így tudta érzékelni, hogy mennyit bírunk. Nem kért lehetetlen dolgokat - jelentette ki Iker, amivel mindenki egyet értett.
 - Ha végig ilyen marad, akkor nem lesz gond - szólt hozzá Ramos.
 - Tegnap kicsit utána néztem a neten - jelentette be Luka.
 - És mit találtál? - támadtuk le kíváncsian.
 - Róla nem sok mindent, de a Santos meccsek fent vannak, így azokat nézegettem - vigyorgott és ebből tudtuk, hogy van valami ami tetszeni fog nekünk. - Nem hiszitek el, de még Sergio sem kap annyi lapot, mint Lola.
 - Kösz - morgott az említett.
 - Komolyan mondom. Szinte minden meccsen összeszedett egy sárgát és...... - tartott hatásszünetet, majd folytatta - ötször tiltották el piros lappal a szezon alatt - vigyorodott el megint. Az állunk a padlón koppant.
 - Heves a Cica - harapta be a száját Benzema. - Azokat szeretem.
 - Nem viccelsz? - kérdeztem rá még egyszer Modricsra, mire a fejét rázta.
 - Nem, de ha nem hiszed, akkor nézd meg a neten. Legutoljára Simeonenak ment neki.
 - Mármint, hogy neki? - értetlenkedtünk.
 - Állba vágta - röhögött fel Luka.
 - Hülyítesz? - nem akartam elhinni amit mond, de csak rázta a fejét.
 - Komoly! Esküszöm! - emelte fel a kezét. - Én is alig hittem a szememnek. Simeone valamit odaszólt az egyik játékosnak, mire Lola fogta magát, édesen rámosolygott, majd bumm. Olyan jobbegyenest küldött be Simonak, hogy az rögtön leült. Három meccsre tiltották el.
 - Youtube-on van? - kérdeztünk rá megint, majd Benzema tabletját beizzítva, már saját szemünkkel is láthattuk az esetet.
 - Aztapicsába! - kapott az állához Sergio. - Ez fájhatott - nézte elismerően a videót, míg a többiek csak sziszegtek.
 - Egy biztos - állapítottam meg. - Óvatosan kell bánni vele, mert semmi kedvem egy ilyen ütéshez.
 - Fiúk! - szólalt meg Alonso is. - Ha hiszitek, ha nem, nekem egyre szimpatikusabb ez a csaj.
 Óriási szemeket meresztettünk rá, mert nem értettük, hogy miért.
 - Most mit néztek? Velünk csinálja a gyakorlatokat, nem kényeskedik pedig Karim igencsak megdolgozta a pályán...
 - Bárcsak úgy lenne - vigyorodott el a főperverzünk, miközben Xabi szavába vágott.
 - Hagy folytassam - nézett rá szigorúan a baszk. - Arról nem beszélve, amit az előbb láttunk. Kiállt a játékosáért. Mourinho mikor csinálta volna ezt meg? - nézett ránk kérdőn, és bizony ez mindenkit elgondolkodtatott.