2013. november 11., hétfő

A kor nem számít Második rész

Sergio

Vigyorogva néztem, ahogy Cris kitolat az autójával a garázsból. Ma megint nyertünk, ezért ezt meg kell ünnepelni. Beszálltam a kocsiba Ronaldo mellé Ikerrel együtt. Útközben felvettük Benzemát és Marcelot, a többiek majd jönnek utánunk.
 - Hova menjünk? - néz ránk a portugál.
 - Nekem mindegy csak csajok legyenek, meg pia - adta le a rendelést Karim.
 - Veled aztán kivagyok segítve - puffogott Cris.
 - Menjünk az Unasunába - vigyorgott Marcelo.
 - Miért pont oda? - néztem rá.
 - Nem tudom - vonta meg a vállát. - Tetszik a neve Una - Suna. Értitek? - magyarázta lelkesen, mire minket elkapott a röhögőgörcs.
Nem telt el sok idő, már át is léptük a klub bejáratát, és a lépcsőn felfelé a VIP szektorba tartottunk.
 - Sese, mit iszol? - kérdezte Roni.
 - Valami erőset - gondolkodtam hangosan. - Whiskyt - vigyorodtam el. - Ma megérdemeljük.
 Na igen, az hagyján, hogy 2-0-ra nyertünk, de egy sárgát sem gyűjtöttem be, így nagyon elégedett voltam magammal.
 - Látom virul a fejed, töki - vert hátba Iker.
 - Ja, jó volt ez a meccs. Bár ilyen sima lenne az egész szezon - sóhajtottam fel. Ronaldo gyors volt, már hozta is a piákat, míg ő csak gyümölcslevet ivott. Közben Karim már az emeletről hesszelte a tömeget. Gondolom esti ágymelegítőre vadászott.
Marcelo benyúlt a zsebébe és egy csokit vett elő.
 - Mid van? - néztünk rá kérdőn.
 - Csak a szokásos - mutatta fel a csapat kedvenc tejcsokiját. - Visszamentem este, mert bent felejtettem a lakáskulcsom és már ott volt - kapta be egy falásra és lehunyt szemmel nyammogott rajta. - Ez mindig jól esik.
 - A mienket nem hoztad el? - néztünk rá kicsit mérgesen.
 - Nem, ti majd megkapjátok reggel. Edzés után is jól fog jönni - nyújtotta ki ránk a nyelvét, mint valami óvódás.
 - Azért egyszer jó lenne látni, hogy ki az a tündér, aki mindig meglep minket - mormogta Iker.
 - Ja, bár nekem van egy sejtésem, hogy az a takarítónő az, aki fél éve jött Juanita helyett. Kb. azóta kapjuk a meglepiket is - mondta  Mesut.
 - Hogy te mikre nem figyelsz! Azt sem tudtam, hogy új takarítónőnk van, nem hogy hogy hívták az előzőt - néztem rá meglepetten.
 - Én is csak azért figyeltem fel rá, mert azóta mindig rend van az öltözőben. Összehajtja a ruháinkat, és soha nem foltos semmink. Nektek nem tűnt még fel, hogyha leesik egy gomb, edzés végére rejtélyes módon vissza van varrva a helyére?
 - Most, hogy mondod - kezdtünk el morfondírozni -,de igen.
 - Sőt, még az ingem is ki volt vasalva valamelyik nap, pedig már azt hittem olyan gyűrötten kell interjút adnom - mesélte Cris. - Nem is tudtam, hogy kinek köszönjem meg.
 - Erről beszélek - mondta Iker. - Nem is tudjuk, hogy ki ő, pedig olyan dolgokat is megcsinál, ami nem is tartozik a munkájához.
Folytattuk volna a diskurzust tovább, ha Karim nem szól oda nekünk.
 - Aztakurva! Ezt látnotok kell. Megvan a ma esti ágymelegítőm - vigyorgott perverzen.
Felálltunk és mi is odasétáltunk a korláthoz. Lenéztünk a hömpölygő embertömegre, hogy lássuk miről beszél a francia.
 - Oda nézzetek! - mutatott egy pontra, és ahogy követtük az ujját, már láttuk is miről beszél. Két nő táncolt a parkett közepén. Egy barna hajú, és egy vörös. Több száz ember közül szúrta ki ő is a nőt, fekete miniruhában volt, lábán egy vörös lakkcsizma. Innen is lehetett látni, hogy nagyon dögös.
 - Megkérem, hogy éjjel csak a csizmát hagyja magán - merengett a francia.
 - Te idióta, miből gondolod, hogy elmegy veled? - röhögtük körbe.
 - Fogadjunk. Az én sármomnak nem tud ellenállni. Ráadásul elég híres is vagyok - vigyorgott ránk nagyképűen.
 - Oké, fogadjunk - néztem rá. - Amelyikünk nyer, az kitalál valami őrült szívatást a vesztesnek - egy pillanatig láttam rajta, hogy habozik, de aztán rábólintott.
 - Benne vagyok - fogadta el a kezem.
 - Hé, engem se hagyjatok ki! - szólt közbe Cris. - Én is meg akarom próbálni.
Iker, Modric és  Mesut csak a fejüket ingatták, míg Marcelo, Pepe és Khedira már szívatásokon törték a fejüket.
Az elsőség Benzemáé volt, mert ő látta meg először a nőt. Fentről néztük, ahogy utat tör magának az emberek között, majd beszélgetni kezd a lányokkal. A barna hajú csaj hamar észrevette a francia szándékát, mert lelépett, magára hagyva Karimot a vörössel. Ahogy néztük, elnavigálta a bárpulthoz és rendelt neki valami koktélt. A lány nevetve nézett rá, mikor Benzema a füléhez hajolt és súgott neki valamit, majd megrázta a fejét. Vigyorogva pacsiztunk össze Cristianoval.
 - Ez nem jött össze! - vigyorogtunk Karim arcába, mikor visszatért hozzánk.
 - Kemény dió - húzta el a száját. - Szerintem meg se próbáljátok - legyintett.
 - Azért mert TE nem vagy az esete, attól ÉN még nyerhetek - vágta oda neki magabiztosan Cris, majd elindult ő is megkeresni a nőt. Újra a korláthoz álltunk és onnan néztük, hogyan dönti dugába a portugál terveit a vörös. Benzema kárörvendőn vigyorgott rá, mikor újra megjelent köztünk a csatár.
 - Én megmondtam!
 - Legalább közelről is olyan jól néz ki, mint innen fentről? - érdeklődtünk többen is.
Karim és Cris egymásra néztek, majd egyszerre sóhajtottak fel.
 -Rohadt szexi. Olyan szemei vannak, hogy már attól feláll, ha rád néz. A szája vörösre van festve - ábrándozott Roni.
 - Az én első gondolatom az volt - közölte velünk a francia -,hogy milyen jól fog mutatni a szája a farkam körül.
 - Idióta! - röhögtünk fel, majd elindultam én is.
 - Ne próbáld leitatni, mert egyből rájön - osztotta meg velem Cris a tapasztalatát.
 - Kösz! Majd meglátom, hogy mit teszek - hagytam ott őket.
Lassan vegyültem el a tömegben, szemeimmel a nőt kerestem. Egy asztalnál ült három másik nővel. Odaléptem hozzájuk.
 - Hölgyeim - köszöntem, miközben a szememmel felmértem a terepet. Mindannyian mutatósak voltak, de amikor a fogadásom tárgyára néztem, még levegőt venni is elfelejtettem. Elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a szemeibe. Soha nem láttam még ilyen világító, smaragdzöld szempárt. Most értettem meg, hogy miről beszéltek a többiek. Összekaptam magam, majd folytattam a mondandómat.
 - Sergio Ramos vagyok, és azért jöttem, hogy megkérdezzem, elrabolhatom-e a hölgyet egy tánc erejéig? - néztem újra a nőre.
A lányok egymásra néztek, majd felkuncogtak.
 - Nagyon kapós vagy ma Rina, először Benzema, majd Ronaldo, most meg Ramos - csóválták a fejüket nevetve, majd tettetett ijedtséggel néztek rám.
 - Azt ne mond, hogy San Iker is idejön hozzá, mert akkor bizony bugyit kell cserélnünk - kacagtak fel hangosan, mire én is elmosolyodtam.
 - Hát, ha nagyon szeretnétek szólhatok pár jó szót az érdeketekben - vettem fel a kesztyűt, amit elém dobtak.
 - Köszönjük, nem kell - szólalt meg a Rinának nevezett lány. - Nem dúlunk szét kapcsolatokat - komolyodott el a hangja és ő maga is. Majd újra elmosolyodott, és a kezét nyújtotta nekem.
 - Mehetünk.
 Elvigyorodtam és a hátam mögött a hüvelykujjamat  mutattam a többieknek fentre, úgy, hogy a lányok ne lássák. Teljesen nyeregben éreztem magam, amíg magamhoz nem öleltem tánc közben. Milliónyi elektromos szikrát érezte átfutni a testemen. Hihetetlen érzés volt. Szerintem a nő is észre vette, mert elhúzódott tőlem.
 - Te már tudod az én nevem, de én még nem tudom a tiédet - kezdtem bele a beszélgetésbe.
 - Corina.
 - Gyönyörű név egy gyönyörű nőnek - bókoltam.
 - Ejnye-ejnye, Sergio Ramos - mosolygott rám huncutul. - Nagyon gyenge próbálkozás, hogy az ágyadba csábíts - nevetett rám, mire szabadkozni kezdtem.
 - Szó sincs ilyenről - hőzöngtem, de ő csak nevetett tovább a próbálkozásaimon.
 - Hát persze. Akkor nem baj, ha én most lelépek, mert eléggé elfáradtam mára - mondta, majd végigsimított az arcomon. - Jó éjt Sergio, és köszönöm a táncot - kacsintott rám, majd otthagyott a parkett közepén.
Mint akit megbabonáztak, úgy néztem utána és láttam, hogy tényleg nem tréfált, összeszedelőzködött a többiekkel és elindultak kifelé a klubból. Még egy utolsó pillantást vetett rám, a szájához emelte a kezét és nevetve dobott egy csókot, majd eltűnt a szemem elől. Felnéztem a VIP részleghez, ahol a többiek nevetve vették tudomásul, hogy ma egyikünk sem nyert. Mind a hárman óriási kosarat kaptunk. Mi sem maradtunk már sokáig, mert délelőtt újabb kimerítő edzés vár ránk. Két nap múlva megint meccset játszunk. Ilyen az, ha beindul a bajnokság. Meghalni sincs időnk.
Fáradtan dőltem be az ágyamba és mikor lehunytam a szemem egy gyönyörű, mosolygós, zöld szempár vigyázta az álmom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése