2014. február 13., csütörtök

A kor nem számít Negyvenkettedik rész

 Sergio

   Rina tartotta magát az ígéretéhez és már következő héten beszerzett egy masszőr ágyat. Azóta Marci, Cris de még Iker is törzsvendégek lettek nála. Engem pedig evett a penész, hogy különböző férfitesteket nézeget és érint meg. Ráadásul a portugál pofátlanul udvarolt is neki, amin Rina csak nevetett, míg én teljesen felhúztam magam rajta. Az egyik ilyen eset után Iker vállon ragadott és kivezetett a kertbe.
 - Mi a franc van veled? - nézett rám dühösen.
 - Nem bírom, mikor Cristiano nem tudja hol a határ - vontam meg a vállam.
 - Miért, hol az a határ? Ne is haragudj, de senki nem látja a határokat, mert nem jelölöd ki.
 - Mi vagyok én egy kibaszott kutya? Pisiljem körbe?
 - Nem Sergio azt nem kell, de amíg nem döntöd el, hogy mit akarsz Cortól, addig ő szabad préda, és nem csak Crinek. Nézd, nem a barátnőd, nem a menyasszonyod, nem a feleséged... - sorolta és én minden egyes szónál egyre szarabbul éreztem magam. - Érted már? Én ezekről a határokról beszéltem. Senki nem tudja, hogy veled van, ha egyáltalán veled van? - nézett rám kérdőn.
 - Ez bonyolult - álltam meg a járdaszélén és a szemeimmel a távolba meredtem. Lehet, hogy igaza van a kapusnak? Tényleg lépnem kéne valamit, hogy megértsék, Cor az enyém! De mégis mit? Mióta lefeküdtünk, úgy viselkedik velem, mintha nem is történt volna semmi. Próbál kerülni és ha Angieval vagyok, inkább mindenféle ürügyet kitalál csakhogy ne tudjak vele beszélni.
 - Nem ismerek rád - állt mellém Iker. - Régen nem kellett segítség, hogy bárkit feltudj szedni. Most meg úgy állsz itt, mint egy rakás szerencsétlenség.
 - Kösz - húztam el a számat. - De ő nem bárki, ő a gyerekem anyja.
 - Csak ennyi? Ezért kell neked, mert a gyereked anyja? Ha ez így van, marha gyorsan felejtsd el amiket mondtam.
 - Nem, nem csak azért akarom, de egyszerűen minden lepereg róla. Ha Ronaldo hoz neki valamit, azt mosolyogva megköszöni, ha én teszem ugyanezt, akkor csak udvariasságból köszöni meg és még csak nem is örül neki.
 - Szerintem meg csak szimplán össze van zavarodva a múltkori afférotok óta. Nem tudja ő mit akar és te sem könnyíted meg neki a dolgot, mert te sem jelzel neki, hogy mit szeretnél.
 - Hidd el - fordulok a kapus felé, hogy bizonygassam az igazam - én már mindent megpróbáltam.
 - Sergio? Ezt te sem gondoltad komolyan? Szerintem Cor csak azt érzi, hogy tepersz, hogy megint meg tudd fektetni.
 - De ez nem igaz! - csattanok fel.
 - Pedig amit eddig tettél abból ez jön le. Mikor beszéltél vele utoljára például arról, hogy nevedre akarod venni Angiet? - néz a szemembe. - Hogy érezze, hogy kell neked a lányod? Mutatkoztál velük bárhol is együtt?
 - Nem szereti a sajtót. Tudod, hogy Navas is ezzel szúrta el - motyogom.
 - Hülye vagy. Jesus megcsalta, azzal szúrta el és nem kell rögtön az újságok címoldalán szerepelni. Vidd el kirándulni vagy olyan helyre ahol kevesen vannak, de mégis együtt tudtok lenni, mint egy igazi család.
  Elgondolkodtató amit mondott. Lehet, hogy nem jó oldalról közelítettem meg a dolgot? Cornak megerősítés kell? Megvan! Vigyorogva nézek a barátomra , akinek süt a szeméből az értetlenség.
 - Köszi a tanácsokat - csapom hátba. - Már tudom, hogy mit kell tennem.
 - Csak ne szúrd el! - figyelmeztet.
 - Megpróbálom - lépek vissza a házba, ahol már Marci fekszik Cor kezei alatt és egy elégedett képű Ronaldo terül el a kanapén. Felveszem a kabátom és a kocsikulcsot a kezembe véve szólok nekik.
 - Elmentem.
 - Hova? - érdeklődik a portugál, hiszen eddig sose hagytam őket egyedül Corral.
 - Van egy kis dolgom - nézek a kapusra, majd a nőre akinek az arcáról most sem tudok leolvasni semmit. Nagyot sóhajtva ültem be a kocsiba. Ma felteszek mindent egy lapra. Egész délután szaladgáltam, hogy mindent megszervezzek. Aztán felhívtam Sarát, hogy ma estére vállalja el Angiet, amit persze azonnal meg tett. Mióta a kezébe vette a lányom, teljesen odáig van érte ami érthető, és azóta már ő sem ellenkezik a kapus "babaprojektje" ellen. Kisebb gyomorideggel állítottam le az autót a ház előtt, majd becsöngettem. Amint beengedtek, megálltam Rina előtt és egy nagy levegőt véve hadartam el a mondandóm.
 - Légyszíves öltözz fel, mert szeretnélek elvinni valahová.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése