10/10 49.rész

Lola

Égő, szúró érzés tört rám, mikor megpróbáltam kinyitni a szememet. Sokadik próbálkozásra sikerült is. Fejemet óvatosan mozdítva néztem körül a szobában és rájöttem, hogy fogalmam sincs róla hol vagyok. A paplan alá benézve, feltűnt, hogy nincsen rajtam ruha.
 - Szuper - nyögtem fel és megpróbáltam felülni az ágyban. Fejembe megint belenyilalt a fájdalom, így egy fájdalmas sóhajjal inkább visszarogytam a párnáim közé. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és a portugál alakja tűnt fel benne egy tálcával a kezében.
 - Jó reggelt! - mosolygott rám fáradtan. - Jobban vagy?
 - Neked is. Mi történt? - néztem rá értetlenül.
 - Rosszul lettél tegnap a buszban - ült le mellém és ölembe helyezte a tálcát, amin mindenféle finomság sorakozott. - Nem tudtam, mit szeretsz - szabadkozott döbbent tekintetem láttán.
 - Cris - vontam magamra a figyelmét. - Miért vagyok nálad? - kérdeztem, mert magamban kisakkoztam, hogy csakis ott lehetek.
 - Nem emlékszel semmire? - kérdezte bizonytalanul.
 - Nem - csóváltam meg a fejem, majd oda is kaptam mert a mozdulattól újra fájdalom nyílalt bele.
 - Összeestél, Zidane hozott el a buszról. Pirri nem engedte, hogy éjszakára egyedül legyél, így felajánlottam, hogy majd én vigyázok rád.
 - Értem. Most már csak azt magyarázd meg, hogy miért nincs rajtam ruha? - fürkésztem kíváncsian az arcát.
 - Nagyon magas lázad volt, tüzelt a tested, félrebeszéltél. Felhívtam a Dokit és ő hűtőfürdőt javasolt. Muszáj voltalak levetkőztetni és beletenni a kádba.
 - Miket mondtam? - néztem rá félve, de ő kerülte a tekintetemet.
 - Semmi érdekeset. Alig lehetett érteni, amit meg lehetett az mind az edzésről szólt - nyugtatott meg.
 - Más nem történt?
 - Mire gondolsz? - kérdezett vissza.
 - Nem tudom - méláztam el. - Olyan érzésem van, hogy nem mondasz el mindent.
 - Na jó - vigyorodott el. - Egy kis testmozgással is besegítettünk, hogy lemenjen a lázad.
 - Lefeküdtünk? - tágultak ki a szemeim.
 - Ennyire forró még sose voltál - húzódott még szélesebb vigyorra a szája.
 - Te perverz dög - ütöttem hátba erőtlenül, de ő csak röhögött rajtam. - Kihasználtál egy láztól fetrengő beteg nőt? - somolyogtam már én is.
 - Én használtam ki? Ő nem bírt a tüzes vérével. Ha tudni akarod, jó fiú akartam lenni és a saját szobámban  szerettem volna aludni, de könyörögtél, hogy aludjak veled - nézett rám pimaszul.
 - Tényleg nagyon szarul lehettem, ha már erre vetemedtem - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
 - Hallom jobban vagy - grimaszolt egyet. - Legalábbis a beszélőkéd a régi.
 - Nálam ez így működik - vontam meg a vállam. - Ha beteg vagyok az teljesen kiüt, de egy-két nap és már kutyabajom.
 - Ezt mondhattad volna előbb is, akkor nem kapunk frászt a tüneteidtől - morogta. - Most pedig egyél - mutatott a tálcára.
 - Nincs étvágyam - nyafogtam, mint egy kisgyerek. - Amúgyis, még hányingerem van - dőltem vissza a párnákra.
 - Lola, kérdezhetek valamit? - nézett rám félve a portugál.
 - Már megtetted - vigyorogtam rá.
 - Ne hülyéskedj, ez most komoly - szólt rám. - Nem lehet... nem lehet, hogy terhes vagy? - nyögte ki nagy nehezen.
  A levegő bent rekedt a tüdőmben a kérdést hallva.
 - Honnan szedted ezt a baromságot? - kérdeztem idegesen.
 - Tegnap hánytál, ma hányingered van ezek tipikus tünetek.
 - Tipikus tünetek egy vírusos megbetegedésnél vagy egy gyomorrontásnál is, de hogy megnyugtassalak, nem vagyok terhes.
 - Honnan tudod ilyen biztosan?
 - Maradjunk annyiban, hogy tudom - suttogtam a sírás szélén állva.
 - Lola - simított végig az arcomon. - Mit nem mondasz el? Milyen titok az, amitől ennyire megkeményedtél? - kérdezte kedvesen, de nem feleltem. Számat összezárva fordultam el tőle. A keserű epe felkúszott a torkomba és végig égette a belsőmet. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól amit egyszerű kérdései okoztak.
 - Szállj le erről a témáról - hunytam le a szemeimet és mélyeket lélegezve próbáltam lenyugtatni magam. Hallottam, hogy felállt az ágyról és pár lépés után még megállt.
 - Sajnálom - suttogta, majd halkan becsukta maga után az ajtót. Ekkor engedtem utat az eddig kitörni készülő könnyeimnek.
 - Hát még én - suttogtam, miközben néma zokogás rázta  testemet. Cris nem tudhatta milyen fájó sebet szakított fel bennem. Nem lehetek terhes, többé már nem.