2015. március 9., hétfő

10/10. 95.rész

Cris

   Figyeltem Lolát, ahogy szinte tövig rágva a körmeit, tapadt a plazma tévére és minden érzékszervével a sorsolásra koncentrált. Néhányan úgy döntöttünk, hogy vele maradunk, mikor közölte, hogy megnézi a közvetítést. Persze az ajánlkozók közt ott volt Ramos is, akihez a lány egyre közelebb került az elmúlt időkben. Láttam rajtuk, hogy még maguk sem tudják, hogy mit kezdjenek a köztük kialakuló érzésekkel, így szépen lassan kihátráltam a megegyezésünkből, amit Lolával tudattam is. Egy megkönnyebbült sóhaj volt a válasz és egy csodálatos mosoly, amit sosem fogok elfelejteni, ahogy a vele eltöltött időt sem. 
 - Könyörgöm Figo - suttogta maga elé az edzőnk - valami jót húzz nekünk.
 - Ki a jó? - néztem kíváncsian rá. 
 - Elsőre örülnék, ha nem most kéne összecsapnunk a matracosokkal vagy a Barcával - sóhajtotta. - Sok a sérült és nem szeretném, ha ezen múlna a tizedik - mosolyodott el halványan, majd visszafordult a képernyő felé.  - Basszus - húzta el a száját, mikor a United mellé felkerült a Bayern neve. - Bármelyik jó lett volna. Na nem baj, még ott a Chelsea - motyogta maga elé.
 - Meg Mou - húzta el Iker a száját, amin nem is csodálkoztunk, hiszen köztudott volt, hogy a volt edzőnk és a Kapitány nem túl baráti viszonyban vált el egymástól.
 - Bizony - nézett rá Lola kedvesen. - Úgy szeretném megmutatni annak az öntelt hólyagnak, hogy mit is hagyott itt - mutatott végig rajtunk.
 - Miért, mit? - kérdezte Pepe vigyorogva. 
 - Most tényleg azt szeretnéd, ha fényeznélek? - húzta fel a szemöldökét a lány.
 - Ühüm - bólogatott Marcelo is. - Néha jól esik egy kis dicséret a megfáradt lelkünknek.
 - Menj a fenébe! - legyintette nyakon Lola a brazilt nevetve, majd hirtelen felhangosította a tévét.
 "- ...és a PSG. ellenfele a ...Chelsea lesz - bontotta ki a kezében tartott cetlit Figo.
 - Bassza meg - morogta az edzőnk az orra alá. - Tuti, hogy valamelyiket megkapjuk - utalt az előző beszélgetésünkre, de az ő szeme is elkerekedett, mikor a következő párosításnál meglátta a táblát, ami azt jelezte, hogy a Barca és az Atletico egymással fog küzdeni a legjobb négy közé jutásért. - Ez az! - ugrott fel boldogan. - Imádom a kezeidet te portugál zseni - cuppantott a képernyő felé.
 - Köszi az elismerést - dőltem hátra vigyorogva, mire a többiek Ramos kivételével elnevették magukat.
 - Kapd be te dinka! - csapott a vállamra Lola, de láttam rajta, hogy a jókedvét most nem tudom elvenni. 
 - Akkor ez most azt jelenti, hogy a Dortmunddal játszunk? - kérdezte Karim felnézve a telefonjából, ami lassan a kezéhez nőtt. 
A lány csak megforgatta a szemeit és visszaült a helyére, hogy végig nézze a műsort.
 - Csönd legyen - szólt ránk, mert mi azonnal hangos tervezgetésekbe kezdtünk, hogy hogyan fogjuk legyőzni az újabb német csapatot. Elhallgattunk és tekintetünkkel mi is rátapadtunk a tévére, ahol Figo éppen az utolsó párost húzta ki, hogy bizonyítsa a sorsolás hitelességét.
 - Hölgyeim és uraim - mondta, miközben a golyók tetejét csavarta le - el kell mondanom, hogy eljött az a pillanat, amikor nagyon bánom, hogy visszavonultam - mosolygott a kamerába.
 - Ezt hogy érted Luis? - nézett rá a másik ceremónia mester értetlenül.
 - Jaj, Gianni - csóválta meg a fejét rosszallóan a portugál focista - ne mond, hogy nem tudod, mire gondolok?
 - Nem én - meredt rá bosszankodva a kopasz főtitkár.
 - Ha most lennék a Real Madrid játékosa, nem csak egy kiváló szakember, de egyben egy gyönyörű nő lenne az edzőm - vigyorodott el cinkosan. - Dolores Faria nagyon jó választás volt Perez elnök részéről. Szakmailag is a toppon van, de gondolom a fiúk szemének és közérzetének is jót tesz a látványa. Innen is üzenem Florentinonak, hogy haragszom rá, amiért nem hozzánk szerződtette le és irigylem Zizut, hogy ő ott lehet - fejezte be a mondandóját, miközben felmutatta a maradék két cetlit, amin az egyiken a Dortmund, míg a másikon a Real neve állt.
A termünkre néma csend szállt. Lola úgy bámult a képernyőn keresztül Figora, mintha sose látott volna embert. Marcelo volt az első, aki felocsúdott és elröhögte magát.
 - Nesze neked, az egész világ előtt vallott neked szerelmet a kedvenced - pislogott a lányra, aki csúnyán nézett vissza rá. - Most mi van? - meredt a felpattanó lány után, aki átvágott köztünk és kimenekült a szobából. 
Értetlenül néztünk egymásra. 
 - Rosszat mondtam? - fordult hozzánk a bongyor hajú barátom, de csak megrántottuk a vállunkat. Fogalmunk sem volt róla, hogy mi történt a lánnyal. Tekintetemmel Ramost kerestem, aki ledermedve bámult maga elé és nem úgy nézett ki, mint aki a barátnője után akar menni, így ezt én tettem meg helyette. A folyosóra kilépve körül néztem, de nem láttam sehol. A megérzésemre hallgatva indultam el a pálya felé és mikor kiléptem a fűre, láttam meg, hogy nem kellett csalódnom magamban. Lola a tizenhatos vonal előtt állt és egy labdával a keresztlécet célozta meg. Mikor eltalálta a labda visszapattant elé és ő újból elrúgta. Annyira belemerült ebbe a gyakorlatba, hogy észre sem vette, hogy megálltam mellette. A következő rúgásnál én lőttem vissza a labdát és pattintottam a lány elé. Ezzel eljátszottunk egy darabig, de aztán a kíváncsiság győzött fölöttem.
 - Mi történt? Mitől lettél ilyen zaklatott? - kérdeztem, de a rúgásokat nem hagytuk abba. 
 - Én... - bizonytalanodott el egy pillanatra, majd a felé szálló labdát kézzel vette le. - Nem tudom - vonta meg a vállát hanyagul, de ez a mozdulat annyira nem volt rá jellemző, hogy azonnal éreztem, hogy itt többről van szó.
 - Lolita - ejtettem ki a nevét lágyan, mire bosszúsan rám meredt.
 - Ne hívj így!
 Elmosolyodtam, mert végre megint az igazi Lola állt előttem. Muszáj volt őt kicsit felcukkolnom, hogy elárulja mitől borult ki.
 - Akkor mond el, hogy mi lelt.
 Zavarodottan sütötte le a szemeit, majd leült a fűbe és elmeredt a távolba. Helyet foglaltam mellette és vártam. Tudtam, hogy idő kell neki amíg összeszedi a gondolatait és igazam is lett, mert egy sóhaj után belekezdett, de amit mondott az nagyon meglepett.
 - Érezted már úgy, hogy nem tudod hogyan tovább? - szegezte nekem a kérdését amivel egy időben tekintetét az enyémbe fúrta.
 - Hogy érted? - pislogtam zavartan, mert megdöbbentem a szemeiből felém áradó tanácstalanságtól és szomorúságtól.
 - Úgy, hogy volt egy álmom - sóhajtott keserűen. - Mikor kicsi voltam, mindig meg akartam mutatni, hogy lányként is érek valamit. Megfogadtam, hogy híres leszek és elérem, hogy apa büszke legyen rám. Aztán rájöttem, hogy bármit is csinálok, nem fog sikerülni. Ő azt szerette volna, ha jó kislány módjára családot alapítok és otthon maradok az unokáival - húzta el a száját. Önkéntelenül nyúltam a kezéért és fűztem össze az ujjainkat, hogy enyhítsem az emlékektől feltörő fájdalmát. - Mint tudod, ez nem sikerült, de aztán rájöttem, hogy talán ha valami különlegeset csinálok, úgy kiengesztelem őt - nyelt nagyot. - Ma pedig szembesültem vele, hogy elértem amit akartam. Az egyik kedvenc focistám az egész világ előtt kijelentette, hogy tehetségesnek tart. Mi ez, ha nem egy beteljesült álom? - mosolyodott el halványan.
 - Akkor meg mi a baj? - tettem fel az engem foglalkoztató kérdést halkan.
 - Az, hogy nem tudom, hogyan tovább. Elértem a célom és most nem látok semmit magam előtt. Eddig mindig ott lebegett előttem amit elakartam érni és most... - bizonytalanodott el a hangja - most olyan, mintha kihúzták volna a talajt a lábam alól. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, hogyan tovább? - túrt bele szabad kezével a hajába.
Végre megértettem őt. Eddig az hajtotta, hogy megmutassa a világnak, hogy mennyit is ér ő valójában, de most mikor sikerült, elvesztette a motivációját. Közelebb húztam magamhoz és átöleltem a vállát. 
 - Buta vagy - nyomtam egy puszit a hajába. - Nem kell mást csinálnod, csak mindig újabb célokat kitűzni magad elé. 
 - Mégis mit? - emelte fel a fejét és várakozón nézett rám.
 - Mondjuk a legközelebbi, hogy megnyered velünk az összes kupát - vigyorodtam el. - Aztán még a számodra tökéletes férfit is meg kell találnod - kacsintottam rá, mire megforgatta a szemeit. Nevetve ültettem az ölembe, amitől úgy bújt hozzám, mint egy kislány. Ez volt az a kettősség, amivel teljesen megbolondított. Hol egy erős, határozott nő volt, hol egy ijedt, gyámoltalan kislány. Államat a feje tetejére helyeztem és magamba szívtam az illatát. Karjaimat erősebben fontam köré és hallgattam a szívverésünket. Hirtelen mozgásra lettem figyelmes a szemem sarkából és mikor oda kaptam a fejemet, Ramos dühös, mérges tekintetével találtam szembe magamat. Testem megfeszült, amit a lány érzékelt és felemelte a fejét. Amint meglátta a védőt, nagyot sóhajtott.
 - Azt hiszem, most megyek - nézett rém kedvesen. - Köszi mindent Cris - nyomott egy puszit a számra, majd felállt és a védőhöz sétált aki birtoklón átölelte a derekát és elvezette onnan. 
Ahogy eltűntek a kijáratnál, hátra dőltem a fűbe. Lehunytam a szemeimet és végig gondoltam a történteket. Lola dilemmája engem is megérintett, mert én sem tudtam, hogy mit fogok csinálni, ha egyszer elérem a céljaimat, ami nem volt más, mint a rekordok megdöntése. Én akartam lenni a legjobb, de nem tudtam, hogy mi lesz azután, ha ezt elérem.



 

4 megjegyzés:

  1. Visszatértem☺
    Szóval a lemaradásomat bepótolom
    10/10:imádom
    Hell boys :fantasztikus
    LPDI:per-fect
    Forza:fenomenális
    Házasság extrákal:brilliáns
    Mostani 10/10:borzalmas...an jóó☺
    Puszi :Orsi☺
    U.i.várom a folytatásokat☺<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Orsi!
      Örülök, hogy visszakaptad a telódat. :D
      Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  2. Köszi ,hogy örülsz ☺:)

    VálaszTörlés