2015. március 16., hétfő

10/10. 96.rész

Lola

  Sergio féltékenységi hisztije után két napig nem beszéltünk egymással. Nem tudtam elviselni, ha valaki meg akarta mondani, hogy mit tehetek és mit nem. Engem ne korlátozzon senki. Amúgyis pattanásig feszült idegekkel vártam a következő meccsünket, ami egy El Classico volt. Nem tehettem róla, de presztizs kérdést csináltam a győzelemből, miközben a fiúknak épp az ellenkezőjét mondtam. Rendhagyó módon vonattal utaztunk a katalán nagyvárosba és két és fél óra alatt meg is érkeztünk a helyenként 300km/h sebességgel közlekedő járművel. Az út jókedvűen telt, próbáltuk nem éreztetni a csapattal, hogy mekkora tétje van ennek a meccsnek, de szerintem ők is tudták.
A Camp Nouba érve befoglaltuk az öltözőnket, majd Zizuval, Marceloval és Pepével válaszoltunk az újságírók kérdéseire. A másik csapat edzőjével kedélyesen elbeszélgettünk, majd ment mindenki a maga útjára. A fiúk öltözőjébe belépve minden szem rám szegeződött. 
- Na jó, ez most nagyon ijesztő - nevettem el magam. - Nem tudom, hogy mit vártok tőlem, de nem hiszem, hogy bármi olyat tudnék nektek mondani, amit magatoktól ne tudnátok. Kell nekünk ez a három pont, de nem mindenáron. Szeretném, ha tiszta és Blancokhoz méltó játékkal nyernénk meg a meccset. Mindenki tudja a dolgát és szerintem a legjobb tudása szerint fog teljesíteni. Szóval, Hala Madrid! - mondtam el az igen rövidre sikerült lelkesítő beszédemet majd kifordultam a folyosóra és Zizuval az oldalamon elsétáltam a kispadhoz. Útközben kezet fogtunk Tata Martinoval és sok szerencsét kívántunk egymásnak. 
Sajnos nem kezdődött nekünk jól a játék, mert Iniesta már a hetedik percben megszerezte a vezetést a Barcelonának. 
 - Mi a fenét csináltok? - ordítottam Sergioékkal, mert senki nem figyelt az argentin focistára, aki a gólpaszt adta.
A huszadik percig kellett várnunk, hogy Di Maria, Benzema fejére varázsolja a labdát és kiegyenlítsünk. Boldogan ugrottam fel a kispadról, mikor négy percre rá Karim újabb gólt vágott az ellenfél kapujába. Sokáig tudtuk tartani ezt az eredményt, de a szünet előtt néhány perccel Messi kiegyenlített. A lefújás után nem mentem be az öltözőbe, mert nem akartam még jobban stresszelni a csapatot. 
A második félidő megint nekünk kedvezett, mert Cris is eredményes volt az ötvenötödik percben. De az örömünk nem tarthatott sokáig, mert a hatvanharmadik percben Sergio szabálytalanul szerelte az ellenfelet a tizenhatoson belül, így nem csak tizenegyest kaptunk, de Ramost ki is állították egy azonnali piros lappal.
 - A rohadt életbe - rágtam idegesen a szám szélét, mikor Messi értékesítette a büntetőt.
Ha ez még nem lett volna elég, a nyolcvanharmadik percben újabb tizenegyesnek örülhetett a Barcelona és Messi azt is könyörtelenül bevágta.
Ezután már nem tudtunk újra felállni a padlóról, így harmincegy meccs után kikaptunk. Arcomon egy fáradt mosollyal fogadtam az ellenfél edzőjének kézfogását. Az öltözőbe benyitva kripta hangulat fogadott. Mindenki bámult maga elé, de legjobban talán Sergiot viselte meg az egész, aki magát okolta a vereségért.
 - Nekem egyetlen egy dolog jut eszembe - morogta Iker alig halhatóan, de mégis mindenki rá figyelt. - Drágalátós Morinhu mester szava járása volt, hogy a végén mindig tíz emberrel játszol a Barca ellen, ezért gyakorolsz tíz emberrel az edzésen.
 - Nem hiszem, hogy ez így lenne - ráztam meg a fejemet. - Ma így alakult. Ti megtettetek mindent, de az ellenfélnek jobban ment. Kétszer is vezettünk, de aztán elengedtük a gyeplőt. Ilyen a játék - mosolyogtam rájuk halványan, majd hagytam őket átöltözni. A folyosón ácsorogtam és bámultam magam elé, mikor egy kéz kúszott a vállamra. Azonnal tudtam, hogy kihez tartozik. 
 - Rég láttalak - nevetett rám a brazil csatár és egy puszit nyomott az arcomra.
 - Nem jársz arra amerre én - fogadtam kedvesen a gesztusát.
 - Jól nézel ki. Szinte sugárzol a boldogságtól - simított végig az arcomon. 
 - Ez egy kicsit túlzás azután, hogy ma kikaptunk tőletek - húztam el a számat.
 - Mindig arra tanítottál, hogy ez csak egy játék és nem kell halálosan komolyan venni, mert akkor elvész a szépsége.
 - Látom, tényleg figyeltél arra amit mondtam nektek - ráztam meg hitetlenkedve a fejemet.
 - Mindenre, és nem csak én, a többiek is. Hiányzol nekik - mondta halkan.
 - Ők is nekem - sóhajtottam föl. 
 - Valami baj van? - nézett rám értetlenkedve. - Azt hittem, hogy jól érzed magad a Realnál és boldog vagy, hogy megvalósítottad az álmaidat?
 - Ez így is van, de elbizonytalanodtam - vallottam be neki. - Most, hogy meg van amit akartam, nem látom magam előtt a további utat. Érted te ezt? Boldognak kéne lennem, de én csak azt érzem, hogy nem tudom, mit kezdjek magammal. Megszűnt a motivációm.
 - Ezt nem mondod komolyan? - háborodott fel hirtelen. - Lola, miből gondolod, hogy elértél mindent amit akartál? Lehet, hogy itt Spanyolországban és Brazíliában elismernek, de annyi más hely van még a Földön. Franciaország, Olaszország, Németország - sorolta lelkesen. - Mind tárt karokkal várna, hogy náluk dolgozz. Ne ragadj le egy helyen! Menj és hódítsd meg az egész világot - vágott le nekem egy rögtönzött, lelkesítő beszédet.
Felnéztem az arcára és a szemeiből kiolvastam, hogy komolyan gondolja minden egyes szavát. 
 - Köszönöm Ney! - öleltem át hirtelen, amit ő azonnal viszonzott.
 - Nincs mit Lola - csókolt bele a hajamba, majd elengedett. - Most mennem kell, mert a fiúk már várnak - nézett rám bocsánatkérőn.
 - Menj csak - nyomtam egy puszit a szájára, de ő magához rántott és elmélyítette a csókunkat. Mosolyogva adtam át magam az ismerős érzésnek. Nagy sokára elszakadtunk egymástól majd egy intéssel elbúcsúztunk. Percekig bámultam az eltűnő alakja után és szinte éreztem, ahogy magával vitte a vállamat nyomó mázsás sziklák felét. Hálás voltam a sorsnak, hogy az utamba sodorta őt. 

28 megjegyzés:

  1. Gyerünk Lola hóditsd meg a világot!!!!!
    Annyira imádom <3

    VálaszTörlés
  2. szeretem Lola és Neymar perceit...de ha ezt Sese vgay Cris vagy bárki más látta. Shit :D
    aww. Tetszett a fejezet, csak szomorú voltam, hogy nem nyertek, de nem is nyerhetnek mindig (csak az én álmaimban és ott nagyon is).
    Jó fejezet lett puszi :*

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Én pedig szeretem őket írni, mert az én világomban különleges kapocs van köztük. Egy helyről indultak és egymás segítségével jutottak el oda ahol vannak. :D
    Az, hogy nem nyerhetnek mindig az sajnos igaz. Az egész történet a 2013/14- es szezon percre pontos és IGAZ történéseit írja le. Gondolom, hogy ez betegen hangzik, de nekem meg van az egész egy kis füzetben. :3 Onnan tudom, hogy mikor mi történt a csapattal és ezt követem a ficben.
    Amúgy meg örülök, hogy tetszett, mert ezt tényleg csak elkapkodtam, mert Lexyék lefárasztottak a palacsintáikkal. :)))))
    Puszi és vigyázz magadra! <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  4. Olyan röcid lett. De attól mèg szeretünk ès jó lett. Nen beteges egyáltalán hogy megvan egy füzetben.
    puszika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :3 Bocsánat, de kb. 140 darab palacsinta után már csak erre tellett. Ja és persze az egész napos ökörködést is számoljuk bele. :DDD Ígérem, hogy legközelebb igyekszem kicsit hosszabbat hozni.
      Puszi <3 <3 <3

      Törlés
  5. Szia:) Elég rég írtam, de most megpróbálom bepótolni az elmaradásomat. (Lehet, hogy bántónak találod az írásomat, ezért kérlek, csak akkor olvasd el, ha nem veszed a szívedre. Annak egyáltalán nem örülnék, ha sikerülne megbántanom téged bármivel. Nem ez a célom!)
    Ami a legszembetűnőbb, hogy egy ideje valamivel hosszabb fejezeteket hozol és fejlődött az írásod. Jó látni, hogy nem rekedtél meg egy szinten.
    Őszintén mondom, a te blogod volt az egyik, ami megszerettette velem a focis blogokat. Először talán A kor nem számít-ot olvastam, és máig úgy érzem az a legerősebb történeted. Persze, ott is voltak kiszámítható dolgok, de jót mosolyogtam, amikor az egyik karakter nem vette észre a másik jelzéseit, stb.
    Látszik, hogy milyen szinten ragaszkodsz a 10/10-hez, és egyik oldalról nézve ez nagyszerű, de a másik oldaláról meg természetellenes. Az alapötlet jó volt, de szerintem kb egy 40 résszel ezelőtt már simán le lehetett volna zárni az egészet. Lola karaktere már hihetetlenül idegesítő. Mindenkit csal mindenkivel, tagadja az érzéseit, szóval egy érzelmi csőd, akivel semmilyen szinten nem sikerült azonosulnom (ez az én hibám, tudom). Undorító, amit Silvával, Crissel, Ramossal, Neymarral és sokakkal művel. Mindent a múltjára ken, és ez már az őrületbe kerget. Az pedig kifejezetten irritáló, hogy a testi adottságaival ilyen módon visszaél. Érdekes, hogy ha a Real Madridnál jól szerepel egy szezon erejéig, akkor már nincs semmi célja. Szóval ez a történet (SZERINTEM) nem a legjobb irányba halad.
    Ott van még a Las Puertas de Infierno, amit szintúgy már jó rég le lehetett volna zárni. Az elején még érdekes volt, de egy ideje csak szenvednek a karakterek, van, amikor még ők se tudják, hogy mi bajuk. Ez a Kimi szál elég érdekesnek ígérkezett, de lassan már csak róla lesz szó, az alapok (Nando, Sárkány, Molly, a csapat többi része, Leroy, Lexy és sokan mások teljesen eltűntek, amit sajnálok, mert a mellékszereplők erősebb karakternek bizonyultak, mint a főszereplők)( és mivel gondolom, hogy nem tervezed lezárni)így már várom, hogy Ronaldo mivel rukkol elő.
    A Házasság extrákkal rendelkezik a legeredetibb alapötlettel. Az első 20-30 fejezet nagyon tetszett, mintha kicseréltek volna téged  (persze jó értelemben). Váratlan fordulatok, teljesen változatos szóhasználat, hosszú részek stb. Viszont mostanában a felesleges kiborulások hatalmas kérdőjelet vetnek fel bennem. Meg Cris nyomorult ötlete valami hátborzongató.

    Ui.: még mindig elolvasom az érkező részeket, mert hihetetlenül kíváncsi vagyok a történetük végére. (2 naponta nézem, szóval látszik, hogy sikerült megfognod, egy-egy gondolattal)
    Ui.: még egy utolsó dolog és tényleg eltűnök. Esetleg nem akarsz egy új történetbe kezdeni, ha ezeket befejezed?

    Ennyi lettem volna én, valóban remélem, hogy ha nem is értesz egyet a SZUBJEKTÍV véleményemmel, egy picit tudtam segíteni külső szemlélőként látni a blogod.

    Szoffe

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Noémi vagyok a chatről - gondoltam leírom ide, összegezve a gondolataimat, mert beértem a "jelenbe"...

    Az előttem megnyilvánuló Szoffe írásából idézve: "Lola karaktere már hihetetlenül idegesítő. Mindenkit csal mindenkivel, tagadja az érzéseit, szóval egy érzelmi csőd, akivel semmilyen szinten nem sikerült azonosulnom (ez az én hibám, tudom). Undorító, amit Silvával, Crissel, Ramossal, Neymarral és sokakkal művel. Mindent a múltjára ken, és ez már az őrületbe kerget. Az pedig kifejezetten irritáló, hogy a testi adottságaival ilyen módon visszaél" - Teljes mértékben egyet kell értenem. - Az elején csíptem, hogy Lola ilyen - persze már akkor sem értettem vele egyet, mert ez a "ribi stílus" nagyon távol van tőlem, de Lolában mégis volt valami szerethető - aztán, ahogy haladt előre a történet, úgy kezdett egyre jobban az idegeimre menni a lány - baromi zavaró, hogy egy csapaton belül két focistát is hülyít - ezzel elérve azt, hogy a csapat szellem, az összetartás bomlásnak induljon (persze itt nem volt ez így beállítva, mert, bár a fiúk féltékenyek voltak egymásra, a csapat teljesítményére nem volt kihatással (az egyénire viszont igen) - egyenesen gusztustalannak éreztem, holott Lolácska is megemlítette a szilveszteri party után Crisnek, hogy ez neki nem szokása - mégis folytatta szépen tovább, akármennyire is nem szokása - persze, vágom - Sese iránti szerelme miatt - viszont akkor Crist el kellett volna engednie - Örülök, hogy jelenleg Cris már nem kér a lányból (legalábbis szexuális téren), mégha oda is van érte. Kicsit azt hittem (reméltem), hogy a Junioros jelenet tovább lesz boncolgatva, hogy majd a kisfiú megenyhíti a szívét és Crissel került közelebb, de nem így lett - továbbra is hülyítette Crist, mikor jószívűen levest vitt neki, sőt hülyítené még mindig, ha a 7es nem "dobja".

    Aztán itt ez a Sese ügy - gondolom most fog megszületni a kisfia - ebből lesznek továbbra is a bonyodalmak - ismét - dráma, dráma, dráma - mert Lolácska felháborodhat, hogy őt "tárgynak nézik és ide-oda passzolgatják, átverik”, zavarja, ha egy lotyónak tartják - holott AZ! Silvaval is - fel volt háborodva, hogy felesége van, hogy "ő át lett verve" - Na de kérem szépen, Ő nem verte át, miközben mellette annak tárta szét a lábát, akinek éppen akarta? Ugyan már...

    Valahogy olyan megérzésem van, hogy elmegy szövetségi kapitánynak a VB-re, "mert neki kell a kihívás - Realnal már nincs"...

    Szóval mindent összevetve baromi zavaró, hogy Lola egy rendes, mélyen megsebzett nőnek van beállítva, akiért mindenki úgy odavan - sajnos olyan ez a történet, mint a való élet - jelenleg a "rámenős lányok" érezhetik magukat nyeregben, nem az átlagos, jószívű emberek - mert mindenkinek ezek a nők kellenek - valahol szomorú, hogy egy történet is ezt sugallja a mai tiniknek (ugyanis ezt bárki olvashatja, aki ide téved - 0-száz akárhány éves korig, aki csak tud olvasni, stb.) - nem tudhatjuk, hogy ki olvassa és milyen mintát szűr le ebből a történetből - dugj ezzel-azzal, nem baj... legyél kemény, annak áll a világ, stb.

    Várom a folytatást, mert szeretem, ahogy írsz, ahogy fogalmazol, + érdekel a vége - ami ki tudja, hogy mikor lesz... (ami amúgy nem jó ám - Szoffe is megfogalmazta és egyet kell vele értenem - van úgy, hogy egy történethez ragaszkodik az írója, mert nagyon szereti, de néha kell a vérfrissítés - semmi nem tart örökké - néha muszáj a dolgokat elengedni és új célokat kitűzni magunk elé (ahogy jelenleg Lolácska is érez). Néha érdemes „kockáztatni”.

    Sokszor bocsánat, ha bántó lett volna a megnyilvánulásom... Senkit nem szerettem volna sérteni vele (+ bocsi, hogy ilyen hosszú - de több év és hónap hozzászólása van ebbe az egybe belesűrítve) :)

    Pussssssz

    Noémi

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    4. Egy másik névtelen2015. március 25. 16:59

      Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    6. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    7. Egy másik névtelen2015. március 25. 20:12

      Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    8. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    9. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés