2015. április 1., szerda

Las Puertas de Infierno 94.

Ana

   Egy könnyes búcsú után - amit a gyerekek prezentáltak miután el kellett válniuk az apjuktól és a nagymamájuktól a finn repülőtéren -, végre megérkeztünk Madridba. A gyomrom apróra zsugorodott az idegességtől és a viszontlátás örömétől. Szorosan fogtam a kicsik kezét, akik fejüket jobbra-balra fordítva, megpróbálták felfedezni valamelyik focistát a tömegben. Nico volt az, aki először felkiáltott.
 - Ott van Marci! - tépte ki magát a kezeim közül és futva közelítette meg a brazilt, aki nevetve kapta fel és pörgette meg a kisfiút a levegőben.
 - Nicola Mathias Montgomery! - siettem utána bosszúsan. - Ilyet mégegyszer ne csinálj! - néztem keményen a szemeibe.
 - Bocsánat - hajtotta le a fejét bűnbánóan miközben a focista karján ült.
 - Anyának igaza van prücsök - szólalt meg Marcelo is. - Nem szabad felnőtt nélkül szaladgálnod, mert ebben a hatalmas tömegben hamar eltűnsz - magyarázta neki kedvesen.
 - Többet nem fogok, ígérem - görbült le a szája széle a törpének, amitől az én szívem azonnal meglágyult.
 - Nincs semmi baj, csak fogadj szót - simítottam végig a szőke tincsein, mire megnyugodott. - Amúgy szia Marci - pipiskedtem fel, hogy puszit nyomhassak a focista arcára. - Te vagy a fogadóbizottság? - nevettem el magam.
 - Hola Húgi! Igen, engem küldtek elétek. Szia Hercegnőm - guggolt le Lina elé és őt is felkapta. - Na, készen álltok, hogy végre haza mehessünk? - kérdezte a két kicsit, aki a nyakát átölelve kapaszkodtak belé.
 - Igen - vigyorogtak rá mindketten.
 - Akkor nyomás - indult meg velük Marcelo a kijárat felé. - A kocsinál találkozunk - szólt még hátra hozzám és eltűnt a tömegben. Mosolyogva csóváltam meg a fejemet, majd a futószalaghoz léptem és megkerestem a csomagjainkat. Sietős léptekkel hagytam magam mögött a terminált és az épület elé kilépve, körülnéztem. Azonnal megláttam a hatalmas terepjárót, ami már jó párszor parkolt a házam előtt.
 - Szabad itt egy hely? - nyitottam ki az ajtaját és be sem nézve, bevágódtam az első ülésre.
 - Hova vihetem hölgyem? - szólalt meg egy nagyon is ismerős hang mellettem.
 - Cris? - kaptam a vezetőre a tekintetemet, majd a hátsó ülésre néztem, ami üres volt. - Hol vannak a gyerekek?
 - Nyugi, Marci haza viszi őket - csúsztatta a kezét az arcomra. - Hiányoztál - hajolt közelebb és ajkát az enyémhez érintette. Óvatos csóknak indult, ami aztán fokozatosan elmélyült. Ujjaim Cris tincsei közé túrtak, míg ő a derekamat próbálta közelebb vonni magához, de a váltó nem engedte. Mikor már sokadjára akadt bele, nem bírta tovább és idegesen felcsattant.
 - Ez nem igaz, hogy ennek a szarnak pont itt kell lennie - túrt a hajába.
 - Nyugi - mosolyogtam rajta. - Nem szaladok el.
 - Tudom, csak... - simította tenyerét a combomra, amitől melegség árasztotta el a testemet. - Annyira jó, hogy itt vagy - sóhajtott fel és íriszeivel fogságba ejtette az enyémeket. - Rohadt hosszú volt nélküled ez a pár nap. Nem akarok többet külön lenni, mert megőrülök nélküled és a gyerekek nélkül - ejtette ki halkan a száján. Döbbenten néztem rá. Ezek a szavak többet jelentettek nekem minden szerelmi vallomásnál.
 - Nekem is hiányoztál - érintettem meg az arcát a kezemmel, mire ő mint egy kiscica belebújt a tenyerembe. Néztem őt, ahogy szemeit lehunyva élvezte a közelségemet. Hihetetlen volt számomra, hogy ennyi idő után végre boldog lehetek.
 - Menjünk - húzódott el tőlem és beindította az autót. Egy elegáns mozdulattal kikanyarodott a parkolóból és elindult egy számomra ismeretlen cél felé.
 - Hová megyünk? - kérdeztem értetlenkedve, hiszen az én házam épp az ellenkező irányban volt, mint amerre tartottunk.
 - Van egy meglepetésem - villantott rám egy féloldalas mosolyt, amitől a szívem hevesebben kezdett verni. Visszafordult a kormány felé és figyelmét a vezetésnek szentelte. A következő pár kilométert némán tettük meg. Mikor már zavaró volt a csend, bekapcsoltam a rádiót, ahol egy ismerős, ritmusos szám ment. Lábaim önkéntelenül mozdultak az ütemre, míg a portugál énekelni kezdte a szöveget. Először csak halkan, majd egyre jobban felbátorodott és a végén már teljes hangerőn "énekelt". Jókedvűen figyeltem ahogy beleéli magát a zenébe.
 - Gonosz vagy - vigyorgott rám mikor már a könnyeim is potyogtak a nevetéstől.
 - Nem is - töröltem meg a szemeimet.
 - De igen és ezért majd ki kell, hogy engesztelj.
 - Igen? - haraptam be az alsó ajkam. - Miben merül majd ki ez az engesztelés?
 - Basszus Ana - sóhajtott fel míg kezeivel rámarkolt a kormányra - neked nem tett jót a finnel töltött idő. Igaz is - komolyodott el. - Nem próbálkozott semmivel? - kérdezte idegesen, de közben nem nézett rám, tekintetét az útra szegezte. 
Nagyot nyeltem és a mosoly eltűnt az arcomról. Kibámultam az ablakon és az elsuhanó tájat figyeltem. Nem tudtam, hogy hogyan mondjam el neki a történteket, anélkül, hogy megbántanám. Végül vettem egy nagy levegőt és kinyögtem.
 - Megcsókolt.
Nem éreztem mást, csak azt, hogy a kocsi egy hirtelen fékezéstől megállt, majd lassan az út széléhez gurult. Félve néztem a mellettem ülőre, akinek semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, de mikor felém fordult, a szemei feketén villantak rám az elfojtott dühtől. Tekintete szinte perzselte a bőrömet. 
 - Megölöm - szűrte ki a fogai közt.
 - Cris, nem szabad ilyet mondanod - tettem a kezemet az övére, hogy lenyugtassam. 
 - De igen és meg is fogom tenni, ha legközelebb meglátom a közeledbe - kulcsolta össze az ujjainkat.
 - Ez elkerülhetetlen - csóváltam meg a fejemet lemondóan. - Ő a gyerekeim apja.
 - Bassza meg! - csapott a kormányra miután kitépte a kezét az enyémből. - De ez még nem jogosítja fel rá, hogy megcsókoljon - túrt idegesen a hajába. - Nagyon megfogja ezt még bánni.
 - Kérlek - pislogtam rá könyörögve. - Ne foglalkozz vele. Nem éri meg. 
 - Szereted még? - szegezte nekem hirtelen a kérdését és szemei fürkészve járták végig az arcomat.
Döbbenten meredtem a férfira. Hogy feltételezhet ilyet, mikor tudja, hogy mit tett velem a finn?
 - Nem - ráztam meg a fejemet, de éreztem, hogy a hangom egy kicsit megbicsaklott. Remélni tudtam csak, hogy a portugálnak nem tűnt fel.
 Cris egy hatalmasat fújtatott, majd újra besorolt a forgalomba. Az előbbi jókedvünknek nyoma sem volt. Mindketten az előbb elhangzottakon kattogtunk. 
 - Szeretlek - hallottam meg a csatár halk hangját néhány kilométer megtétele után. Megrökönyödve fordítottam felé az arcomat, de ő nem nézett rám. - Nem akarlak elveszíteni - folytatta.
 - Nem fogsz - simítottam a tenyeremet a combjára, ami megfeszült az érintésem alatt. Úgy éreztem, most jött el az ideje, hogy színt valljak. - Én is szeretlek - húzódtam közelebb hozzá és egy apró puszit nyomtam az arcára. 
Tekintete rám villant, mintha ellenőrizni akarná, hogy igazat mondok-e, aztán pedig egy óriási, hitetlenkedő vigyor terült szét az arcán. Újból az út mellé kormányozta az autót, majd leállította a motort és kiszállt. Érdeklődve figyeltem, ahogy mellém sétált és kinyitotta az ajtómat. Kicsatoltam az övemet és elfogadtam a felém nyújtott kezét, hogy én is kiszálljak, de ő másképp gondolta. Kiemelt az autóból és le sem téve a földre magához szorított. Ajkai mohón kaptak az enyémek után. Kifulladásig csókoltuk egymást miközben a mellettünk elhaladó autók dudakoncerttel honorálták a tettünket. Mikor végre elszakadtunk egymástól, leállított a földre és homlokát az enyémnek döntötte.
 - Ugye komolyan mondtad? - kérdezte félve, egy kisfiús mosollyal az arcán, amitől elérzékenyültem.
 - Igen - bólintottam magabiztosan, és hogy nyomatékosítsam benne, újra megcsókoltam. 

10 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nekem nagyon tetszett :) Hm kíváncsi vagyok mi is az a meglepetés amit Chris tartogat Anna számára. Meg hogy Kimi meddig bírja Anna nélkül.
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki Kolett! Köszönöm, hogy írtál. :D Puszi <3

      Törlés
  2. Szia! Benne lennél egy cserében? Nálam már kint vagy :)

    Ui.: Ha nem lenne nagy kérés írnál nekem pár sort a történetemről? Érdekelne, hogy van e értelme folytatnom, ilyesmik. Igaz nem ismerlek, de sokat számítana a véleményed.

    http://koszacsillagok.blogspot.hu/

    Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Hanna!
      Természetesen benne vagyok a cserében. :D Mindjárt ki is teszlek.
      Köszönöm. Dolores

      Törlés
  3. Szia!

    Jelentem, ennek a történetnek is a végére értem. :)
    Még ma megírom a véleményemet, amint ráérek, mert mindent ki akarok fejteni így, hogy nincs chat, nem tudtam oda írni a dolgaimat, így lehet, hogy kicsit hosszabb leszek itt... + remélem, hogy senki nem fog érte utálni. :D

    Pussz
    Noémi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van egy kis gond vele... Sokkal több karakter lett, mint ami ide elfér, viszont én mindent szeretnék veled megosztani. :( Szóval most valahogy igyekszem lerövidíteni, vagy nem tudom, hogy legyen. :(

      Törlés
    2. Szia Noémi!
      Megkaptam az értékelésedet és csak azért nem teszem közzé, mert nem szeretném, ha megint kitörne egy komment háború miatta. :(
      Amúgy semmi bántót nem írtál benne, csak néhány igen elgondolkodtató dolgot. A "kritikádtól" függetlenül jutottam arra az elhatározásra, hogy most egy kis időre búcsút veszek Anától és Cristől. Teljes figyelmemet Kendrára és Lolára akarom fordítani. :D Talán ha leveszek egy kis terhet a saját vállamról, akkor nem lesz akkora nyomás rajtam, és újra visszatalálok a helyes útra. Ettől függetlenül nagyon szépen köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és ennyire kimerítően leírtad, hogy mit gondolsz erről a történetről. :D Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
    3. Szia!
      Megértem, hogy nem teszed közzé, nem is baj, amúgy is, amit írtam, neked szól, neked, aki írod, így főleg no problemo. :)
      Mindegyik történetet várom, igyekszem kitartó olvasó és kommentelő lenni, ami egyáltalán nem fáradtság számomra, örömmel leírom, ha egyszer elolvasom.
      Biztos vagyok benne, hogy csökkenni fog a nyomás, hiszen elképesztő ennyi történetet fejben tartani és onnan folytatni, ahonnan kell, valamint olyan szinten megírni, hogy frenetikus legyen. Nagyon ügyes író vagy, szóval megtalálod azt az utat, amit keresel, ebben biztos vagyok! ;)
      Majd, ha lesz időd a nyelv kérdésemre írj kérlek, mert azt tényleg nem igazán tudtam kiszűrni.

      Pussz
      Noémi

      Törlés
    4. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm.:D
      Ígérem válaszolok a kérdésre, ha én magam is rájövök a válaszra. :))))
      Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés