A kor nem számít Negyvenharmadik rész

Corina

   Teljesítettem a védő kérését és kiöltöztem. Meglepetésemre Sara is megjelent, majd egy nagy mosollyal az arcán közölte, hogy ma ő a babysitter. Mikor elkészültem, Sergio a kocsihoz kísért és egy jó félórás kocsikázás után egy hangulatos  kis étterem előtt álltunk meg.
 - Gyere - nyújtotta felém a karját és én belekaroltam. Nem tudtam, hogy mit akar ebből kihozni, de élveztem, mert a hely tényleg csodálatos volt. Egy eldugott asztalt kaptunk amit néhány gyertya fénye világított meg.
 - Nagyon szép - szaladt ki a számon.
 - Tetszik? - csillant fel a szeme, mire én csak bólintottam.
  Megrendeltük az ételt és amíg vártunk rá, Sergio megfogta a kezem.
 - Rina, szeretnék beszélni veled valamiről - nézett rám és én kíváncsian emeltem rá a tekintetemet. - Amikor megtudtam, hogy van egy lányom, már akkor feltettem neked ezt a kérdést, de azóta nem beszéltünk róla - szívem egyre hangosabban dübörgött a mellkasomban. - Cor, mikor vehetem a nevemre Angiet? - nyögte ki nagy sokára és valamiért csalódottságot éreztem.
 Nem ezt a kérdést vártam, de mire is gondoltam? Hiszen Sergio nem engem szeret. Pilar is megmondta, őt szereti, őt akarta feleségül venni, csak én belerondítottam a kapcsolatukba egy gyerekkel. Viszont nem vehetem el tőle a lehetőséget, hogy teljes jogú apja legyen a lányának.
 - Intézd el a papírokat és bármikor - suttogtam, mert éreztem, ha erősebb hangot kéne kiadnom akkor elsírnám magam. Miért is gondoltam, hogy bármit is érez irántam? Hiszen csak a lányunk miatt van velünk. Kötelességből.
  A további beszélgetéstől megmentett, hogy kihozták a vacsorát, amit szótlanul fogyasztottunk el. Már csak a számlára vártunk amikor Sergio belenyúlt a zakó zsebébe és valamit elővett. Felállt a székről, majd elém lépett és letérdelt elém. Teljesen ledöbbentem.
 - Corina Garcia, hozzám jössz feleségül? - nyújtott felém egy fekete bársony dobozt. Elvettem tőle, de nem néztem bele. Tudtam, hogy ez a gyűrű nem engem illet, ezért egy szomorú mosoly kíséretében visszaadtam neki.
 - Sajnálom Sergio, de nem.
  Nem mertem az arcára nézni. Szótlanul állt fel, majd úgy is távoztunk az étteremből. Éreztem a belőle áradó feszültséget ahogy az autóval haza felé tartottunk. A ház előtt csak én kiszálltam, míg ő csak ült a kocsiban. Mielőtt beléptem volna az ajtón, utánam szólt.
 - Holnap elkezdem intézni a papírokat - mondta, majd gázt adva, nyikorgó gumikkal elhajtott. Én pedig tudtam, hogy jól döntöttem. Belépve a házba Ikerrel és Sarával találtam szembe magam. Kérdőn néztek rám, mire én megráztam a fejem és elsírtam magam.

   Teltek a napok, Sergio és köztem még mindig nagyon feszült volt a hangulat. Egyikünk sem hozta fel a vacsorán történteket. Sese ahogy ígérte, beadta a kérelmet, hogy Angiet a nevére vehesse. Én pedig hiába mentem állásinterjúról állásinterjúra, sehol nem jártam sikerrel. A kedvem és a pénzem is egyre fogyott. Amit Angliában kerestem, az már a végét járta. Lassan ott tartottam, hogy hozzá kell nyúlnom a válás után kapott tartalékomhoz, de azt nagyon nem szerettem volna. Jó szokásomhoz híven egy füzetbe számolgattam, hogy mennyi időm van még a munkakeresésre, mikor csengettek. Egy fülig érő vigyorú Marcelo állt a küszöbön.
 - Hello Rina - ölelt meg, de nekem most nem volt jó kedvem.
 - Szia Marci. Mi járatban? - ráncoltam gondterhelten a homlokom, miközben beengedtem.
 - Naaa! Így kell fogadni a jó hír hozóját? - vigyorgott még mindig.
 - Milyen jó hírt? Nyertél a lottón? - néztem rá kérdőn.
 - Á-á. Találgass - helyezte magát kényelembe a fotelben és az ölébe ültette Angiet, akit rögtön kivett a járókából ahogy belépett a nappaliba. - Szépségem, anyának most feladtuk a leckét - nézett a kicsimre, aki óriási mosolyt varázsolt az arcára és így bolondította magába a bongyorhajút. - Komolyan mondom, hogy  lefoglallak Enzonak. Pont jó az a pár év ami köztetek van - magyarázott a kislánynak. - Ő is biztosan csípne téged. Nagy csajozógép, de majd te megszelídíted.
  Angie, mintha értené, értelmesen figyelte a brazilt és folyamatosan mosolygott rá.
 - Marciii! - próbáltam magamra vonni a figyelmét, ami sikerült is. - Először is a lányom majd eldönti, hogy kit szeretne férjének. Másodszor milyen jó hírt hoztál? - kíváncsiskodtam.
 - Már mondtam, találgass!
 - Cris leszokik a hajzseléről? - lőttem el egy poént.
 - Há-há, ez jó - röhögött - de nem.
 - Nem tudom, de nincs is kedvem most a hülyeségekhez, mert pont a havi költségvetésemet nézegettem, hogy miből fogok élni.
 - Akkor jókor jöttem - húzta ki magát.
 - Kölcsön akarsz adni? - kerekedtek el a szemeim.
 - Nem. Miért kellene? - nézett rám kedvesen.
 - Még nem, de ha záros időn belül nem találok munkát, akkor lehet, hogy szükségem lesz rá - sóhajtottam fel.
 - Nem lesz rá szükséged - vigyorgott már megint, ami engem egyre jobban irritált.
 - Nyögd már ki, hogy mi az a jó hír? - könyörögtem neki.
 - Na jó, figyelj! Ma edzés után a fiúk többsége kritizálta a masszőrünket, mert nem éppen a legbarátságosabb valaki és a dolgát sem megfelelően látja el. Na, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Iker, Cris és én nem szólaltunk meg, csak somolyogtunk, mire a csapat megkérdezte, hogy miért nem zavar minket is a dolog. Cris erre ódákat zengett rólad, na persze Iker és én is. - nézett rám, én pedig kezdtem kapizsgálni, hogy hova akar kilyukadni. - A többiek fellázadtak és elmentek először Anchelottihoz, majd Perezhez. Figyelj, most jön a jó hír! Perez elkérte a telefonszámod és azt mondta, hogy mindenképp fel fog hívni.
  A döbbenettől megszólalni sem tudtam.
 - Ez komoly? - nyögtem ki nagy nehezen.
 - Teljesen, úgyhogy Cor kapd össze magad, mert úgy néz ki, hogy te leszel a Real Madrid új masszőre.
  Elképedve néztem a brazilra. El sem tudtam hinni, hogy ez igaz lehet, majd ránéztem Angiera és elbizonytalanodtam.
 - Mi lesz a kicsivel, ha én dolgozom?
 - Nem probléma - legyintett a kezével. - Ezt is mondtuk a fiúknak, hogy kisbabád van. Perez szerint megoldható, hogy veled legyen, de ezt vele beszéld meg, ha hív.
  Ez egyszerűen hihetetlen volt. Örömömben Marcelo nyakába ugrottam.
 - Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - ujjongtam és Angiet felkapva körbetáncoltam vele a szobát.
 - Ne csak nekem - mosolygott - Iker és Cris is segített.
 - Nekik is meg fogom, ha találkozom velük.
 - Mi ez a jó kedv? - lépett be az ajtón Sergio.
  Furán nézhettünk rá, mert szabadkozni kezdett.
 - Kopogtam, de úgy látszik nem hallottátok. Csengetni meg nem akartam, mert nem tudtam, hogy alszik-e a hercegnőm - lépett közelebb és már vette is ki a kezemből a lányát. - Na szóval, mi ez a jó kedv?
 - Ó, igazán semmi - bohóckodott Marci - csak úgy néz ki, hogy új masszőrt kap a csapat.
  Sergio értetlenül pislogott rá.
 - Ja, te ma nem voltál edzésen - dörrent rá szigorúan a brazil. - Hol is voltál?
 - Ügyvédnél - nézett rám és rögtön megértettem, hogy miért hiányzott ma.
 - Ah, na mindegy. Szóval úgy néz ki, hogy lecserélik Josét és új masszőrt kapunk.
 - Végre, már ideje volt, az öreg nem volt egy jó választás. Na és lehet tudni, hogy ki lesz helyette?
  Megakartam szólalni, mikor megcsörrent a mobilom. Ismeretlen szám hívott és nekem görcsbe ugrott a gyomrom.
 - Hallo, Corina Garcia - szóltam bele.
 - Jó napot, itt Florentino Perez a Real Madrid elnöke.
 - Üdvözlöm - nyögtem a telefonba, miközben rá néztem Marcelora, akinek az arcára egy önelégült mosoly ült ki.
 - Gondolom, már beszélt valamelyik focistámmal, aki szólhatott, hogy keresni fogom.
 - Igen, Marcelo már nagyjából tájékoztatott a helyzetről.
 - Akkor nem is húznám tovább a dolgot. Szeretném felkérni, hogy legyen a csapatom masszőre. A referenciáiról annyit, hogy nekem Casillas és Ronaldo szava nagyon sokat számít. Ők pedig csupa jót mondtak magáról. Az idő rövidsége miatt muszáj ma megtudnom a válaszát.
 - A válaszom, hogy elfogadom, de csak egy feltétellel.
 - Mondja csak.
 - Van egy tíz hónapos lányom és szeretném, ha ő ott lehetne velem.
 - Ennyi? Azt hittem, valami nagyon cifra dolgot kér. Természetesen elfogadom a feltételét. Szeretném, ha holnap délelőtt bejönne és aláírnánk a szerződését és akár már kezdhetne is.
 - Rendben van. Holnap délelőtt tízre be tudok menni és köszönöm - mosolyodtam el végre.
 - Nem, én köszönöm és remélem, hogy hosszútávú együttműködés lesz a mienk. Akkor holnap tízre várom. Viszontlátásra!
 - Viszontlátásra! - nyomtam ki a telefont, majd ránéztem a két férfira.
 - Na? - emelte meg a szemöldökét a brazil.
 - Sikerült! - ugrottam újra a nyakába. - Holnap délelőtt aláírom a szerződést.
  Sergio csak állt és nézett minket.
 - Kivel beszéltél? És milyen szerződés?
 - Florentino Perezzel beszéltem és a szerződésemről, ugyanis holnaptól én leszek a csapat új masszőre - hadartam el neki és figyeltem az arcát, hogy felfogta-e a mondandómat.
 - Hogy mi? Hogy te? - hápogott.
  Marci vidáman bólogatott.
 - Bizonyám. Cor fogja masszírozni az egész Reált. Cris, Iker és én elintéztük - húzta ki magát büszkén. Láttam Sergion, hogy nem túl lelkes, de nem akarta mutatni, ezért egy mosolyt erőltetett az arcára.
 - Gratulálok.
 - Köszönöm - sütöttem le a szemeimet. Nem tudom, hogy miért nem örül annak, hogy munkát kaptam. Lehet, hogy nem akarja, hogy a gyerekének az anyja ott legyen a közelébe.