2014. február 18., kedd

A kor nem számít Negyvennegyedik rész

Sergio

   Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért, hogy Rina velünk fog dolgozni. Örültem neki, hogy munkát talált, de annak nem, hogy egy csapat kanos férfival lesz együtt. Öröm az ürömben, Angie is vele lehet, így még többet láthatom. Amióta Cor nemet mondott, próbáltam kerülni és a legkevesebbet kommunikálni vele. Nem értettem, hogy miért utasított vissza. Azt hittem, hogy minden nő álma, hogy megkérjék a kezét, és egy hatalmas gyűrűt húzzanak az ujjára. Erre ő még csak ki sem nyitotta, meg sem nézte, hogy mit vettem neki. Senkinek nem árultam el, hogy kikosarazott, mert nem akartam kiröhögtetni magam.
 - Gyere már! - vágott hátba Benzema. - Vár a csajod.
 - Nem a csajom - morogtam, miközben követtem őt Corhoz.
 - Én azt hittem...- hallgatott el hirtelen, majd elvigyorodott. - Akkor ha nem gond, bepróbálkozok.
  Elhűlve néztem a franciára. Most komolyan beszél?
 - Szállj le róla! - néztem rá mérgesen.
 - Te mondtad, hogy nem a barátnőd - tárta szét a karjait - ezért azt hittem, hogy szabad préda.
 - Nem zavar, hogy gyereke van, aki ráadásul az enyém?
 - Kicsit se - vonta meg a vállát. - Nem feleségül akarom venni - nézett rám pimaszul.
 - Karim - fogtam meg a karját - először és utoljára mondom el, hagyd békén Rinát!
 - Rendben - röhögött rám. - Csak hülyítelek pajtás. Jó nézni, hogy mennyire odavagy érte - vert vállba, majd belépett előttem az ajtón, mielőtt bármit is válaszolhattam volna.
  Követtem őt a szobába, ahol nem kis meglepetésemre Ronaldo és Cor elég félreérthető helyzetben voltak. A portugál a egy törölközővel a derekán az ágyon ült, míg Rina a lábai közt állt, kezeit a csatár vállára tette.
 - Sziasztok - köszöntünk rájuk, de nem úgy tűnt, mintha észrevettek volna.
 - Sziasztok - válaszolt pár másodperc múlva Cor, de a kezét nem vette le Crisről. - Itt fáj? - nyomogatta a vállát és én hatalmas megkönnyebbülést éreztem. Benzema pedig leplezetlenül röhögött rajtam.
 - Lejjebb egy kicsit - mondta Roni, majd fájdalmasan felnyögött. - Ott, ott!
 - Azt hiszem, hogy ehhez hosszabb kezelés szükséges, nem egy szimpla átgyúrás - nézte Cor elgondolkodva a fájós vállat. - Délután, ha tudsz gyere vissza és akkor egy minden izomrostra kitérő masszázst kaphatsz.
 - Én benne lennék - nézett rá kajánul Cris. - Illetve benned - vigyorgott a nőre, aki azonmód nyakon csapta. - Naaa!
 - Ne szemtelenkedj, mert véletlenül olyan pontot nyomok meg rajtad, hogy két hétig nem tudod majd használni a kicsikét - mutatott Rina a törölközőre.
  Én és a francia hangosan röhögtünk, míg Ronaldo elhűlve nézett a nőre.
 - Egy, mi az hogy kicsi? Kettő, képes lennél megfosztani az élvezetektől két hétig?
 - Válaszolok a kérdéseidre - mosolygott Cor, miközben már Karimnak mutatta, hogy vetkőzzön. - Először is, akinek ekkora az egoja, annak általában kicsi a khm...- krákogott. - Másodszor, képes lennék rá ha ezt a pontot - nyúlt a portugál nyaka felé, aki egy hatalmasat ugrott az asztalról, hogy minél távolabb legyen Cortól - megnyomnám, de nem vagyok gonosz, így nem bántalak - nézett végül elégedetten Cris rémült arcára.
 - Ezt még visszakapod! - lépett hozzá Roni közelebb, majd úgy tett, mintha levenné a törölközőjét. - Megmutatom, mennyire nem kicsi.
  Rina arcán jól láthatóan átfutott az ijedtség, de aztán érdeklődve nézett a csatárra.
 - Nem félek a kisfiúktól - nézett farkasszemet Cristianoval, majd egyszerre nevették el magukat.
 - Imádom ezt a nőt - nyomott egy puszit Rina arcára, amitől nekem ökölbe szorult a kezem. - Az hagyján, hogy klasszisokkal jobban néz ki, mint Jose, de még érzi is amit csinál - nyúlt Cor kezéért és megcsókolta azt. - A kezeid aranyat érnek - nézett a szemébe és láttam benne felvillanni a vadász pillantását.
 - Öltözz már fel! - szóltam most már bele a flörtölésébe, ami számomra elég gyomorforgató volt. Corra nézve láttam, hogy elpirult majd zavartan ellépett a portugáltól és próbálta minden figyelmét Karimra összpontosítani. - Angie merre van? - néztem szét a helyiségben, ahol a járókáján kívül nem láttam semmi rá utaló nyomot.
 - Marcelo és Iker leléptek vele - mosolyodott el. - Azt mondták, hogy ki kell nevelni belőle a kék oroszlánt és igazi blanchová kell változtatni - halkult el a hangja és szemét elfutották a könnyek. Bennem pedig kérdések sora merült fel. Lehet, hogy még mindig Matát szereti? Ezért mondott nemet? Ha tehetné visszamenne Londonba?
  Nyílt az ajtó és egy jókedvű csapat lépett be rajta. Marcelo kezében Angieval, őket pedig Iker követte mosolyogva.
 - Meghoztuk a legkisebb Madridistát - adta át nekem a brazil a lányomat. A hercegnőmön egy Real Madridos mez volt, rajta a nevével és az én számommal.
                                                       "Angel 4"
 - Úgy gondoltuk, hogy az apukája mezszámát kapja, mivel a 24-es foglalt - magyarázta Iker, és én majd elolvadtam a látványtól.
 - Kösz fiúk - néztem hálásan rájuk, majd össze-vissza csókolgattam a lányomat, aki hangosan kacagott ezen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése