2014. február 10., hétfő

Las Puertas de Infierno 16. rész

Iker

   Tegnap este Pepe és Marcelo kitalálta, hogy rendezzünk egy bulit, még az elutazásunk előtt. Végig telefonáltunk mindenkit, hogy mikor és hol leszünk és, hogy ki ér rá. Senki nem mondott nemet. Cris és Sergio első kérdése az volt, hogy Ana is ott lesz-e. Kezdett kibontakozni előttem, hogy a két srác tényleg komolyan érdeklődik a lány iránt. Sergiot még megértettem, mert már régen egyedül van, de Roni felett nem tudtam napirendre térni. Bár, ahogy elnéztem a múltkori edzésen Anát és Juniort, már nem is volt olyan furcsa, hogy érezni kezdett valamit iránta. Gondolatmenetemet Marcelo törte meg.
 - Holnap reggel elmegyek Anához és megkérdezem, hogy rá ér-e.
 - Veled megyek - vágtam rá, mert megakartam tudni, hogy a lány érez-e valamit valamelyik fiú iránt.
 - Oké, akkor reggel tízre itt vagyok érted.
 - Bongyi, a tíz óra már nem reggel - nevettem fel.
 - Ó, dehogynem. Hidd el, egy átszerelmeskedett éjszaka után, az még hajnal - kacsintott rám.
 - Ja, hogy te a búcsú hetedet tartod? Szegény Clarisse, tudja már? - piszkáltam egy kicsit.
 - Tudod, hogy nekem csak ő létezik - nézett rám sértődötten.
 - Aha, azért akart a múltkor is kiesni a szemed, mikor Anánál kajáltunk - nevettem rajta.
 - Hűséget fogadtam, nem vakságot. Bell egy édes és roppant mód szexi csaj. Én pedig férfiból vagyok - tárta szét a kezét. - Arról nem beszélve, hogy jót tesz a szexuális életemnek, ha néha bevillannak a kanbuli képsorai, de ha már itt tartunk, neked ezt jobban kéne tudnod, mert te láttad őt teljes valójában, öt centire az arcodtól.
  Nagyot nyeltem, mert igaza volt. Magamnak sem vallottam be, de azóta is eszembe jutnak azok a pillanatok, mikor levette a melltartóját. Saranak mindent bevallottam, mert lelkiismeret furdalásom volt e miatt. Kinevetett, majd megkérdezte, hogy Ana bepróbálkozott-e és kell-e félnie a konkurenciától. Elmondtam neki mindent, amit tudtam róla. Azt, hogy árva, gyerekei vannak és nem egy nyomulós fajta. Mikor ecseteltem neki, hogy csak mint barát gondol ránk, azt mondta, hogy szeretné megismerni. A szombati buli jó alkalom lesz rá.
 - Tudod Marcelo, igazad van. Én is csak hűséget fogadtam és örülök neki, hogy nem vagyok vak, mert olyat láttam, amit ti nem - dőltem elégedetten hátra.
 - De dög vagy! - csapott vállba. - Rohadt mázlista.
  Felnevettem.
 - Tudom. Cris és Sergio kismilliószor elmondta már. Ja és Benzemát se hagyjam ki, aki részletes leírást akart kérni róla.
 - Ez hülye - csapkodta a térdeit a brazil, úgy nevetett. - Na, de a 7-es és a 4-es között kezd egy kicsit eldurvulni a dolog - közölte.
 - Te is észre vetted? - néztem rá.
 - Nem lehet nem észre venni. Az edzés óta furcsán távolságtartóak egymással. Remélem, hogy a focira ez nem fog kihatni - mormogta és igazat kellett neki adnom. - Az a gond, hogy mind a kettőnek bejön Ana és ezt tudják egymásról. Versenyt csinálnak az egészből - kíváncsian nézett rám, hogy én mit gondolok erről.
 - Kóstolgatták egymást a parkolóban. Sergio mesélte - osztottam meg az infót a brazillal.
 - Hát az gáz - meredt maga elé a Bongyi.
 - Ja, az. Ráadásul Sergio most be van zsongva, hogy mi elmegyünk, míg a portugál marad és ha isten is úgy akarja, akkor kb. két hétig távol leszünk.
 - Hát igen, az elég hosszú idő és sok mindenre elég - sóhajtott fel. - Már csak Anában bízhatunk, hogy nem ugrasztja őket össze. Nem úgy vettem le, mintha nagy pasizós lenne.
 - Gondolj bele, az a köcsög, aki teherbe ejtette, jól átverte. Szegény lány mit érezhetett, mikor megtudta, hogy az a patkány nős? - gondolkodtam hangosan.
 - Elképzelni sem tudom, de az ilyenek miatt ítélik el a többi férfit is. Ez nem fair - háborgott Marcelo.
  Miután kiveséztük a számunkra ismeretlen férfi családfáját, elköszöntünk egymástól. Bekapcsoltam a tv-t és végig zongoráztam a távirányítóval, hátha találok valami értelmes műsort, míg Sara haza nem ér. Fél órával késűbb éppen belemerültem egy idióta szappanoperába, amikor hazaért az én drágám. Lerúgta a cipőjét, majd odabújt hozzám a kanapén és megcsókolt. Akkor váltunk csak el egymás ajkától, mikor már nem kaptunk levegőt.
 - Szia! - nézett rám édesen.
 - Szia! - suttogtam az ajkai közé és nem kellett semmit mondanom, hogy tudja mire vágyom. Lassan élvezettel szeretkeztünk a kanapén, majd a földön is. Soha nem fogok betelni vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése