2013. november 6., szerda

10/10 Első rész

Cris szemszög:

- Nézd! - böki meg a vállam Ramos, és a mellettünk lévő kocsisorba mutat. Követem a tekintetemmel és, azonnal meglátom a piros lamborghinit, ami csak a színében különbözik az enyémtől. Addig ügyeskedem, míg a következő pirosnál mellé állok. Sötétített az üvege, így bosszúságomra nem látom ki vezeti, de a motorja túráztatásából rájövök, Ő is azt akarja amit én.
- Verseny? - néz rám csillogó szemmel a védő, mire bólintok, de közben a lámpát figyelem merően. Akár egy rossz amcsi filmben, az adrenalin már dolgozik a testemben. Sárga, zöld. Odalépünk neki. Mintha tudnák, hogy jövünk úgy ürül ki előttünk az út a stadionig, ami a végcélunk. Egy apró hiba az egyik kereszteződésnél, és ellenfelem máris méterekkel előttem jár. Mikor utolérem, már leparkolt a Bernabéu előtt. Melléparkolok, miközben, a mellettem hangosan röhögő, Sergiot oldalba vágom.
- Kussolj már! - nyitom ki az ajtóm, hogy minél előbb láthassam a legyőzőmet. Sese is kiszáll, majd várakozva nekidől a kocsimnak. Mellésétálok, és én is így teszek. Végre nyílik az ajtó, és - legnagyobb megdöbbenésünkre - egy csőfarmerbe bújtatott, formás, női lábat pillantunk meg először, majd a tulajdonosa is kiszáll. A védő, és én elkerekedett szemekkel, szinte tátott szájjal nézzük a lányt.
- Hola - Mosolyog ránk hófehér fogaival, és vérvörös ajkával.
Gyorsan magamhoz térek, én is vigyorogni kezdek.
- Hola Cica! Jó a verdád - nézek rá kihívóan.
- A tiéd sem rossz - nevet fel szexi, búgó hangján.
- Nem túl sok 700 ló egy ilyen kislánynak? - kérdezem tőle pimaszul, mire olyan közel lép hozzám, hogy érzem a testéből áradó illatot, és valami megmozdul bennem.
- Hidd el, kezesbárányok lesznek alattam - suttogja szinte a számba. Kedvem lenne megcsókolni, de mire észbe kapok, már el is lépett előlem. Nevetve megindult az építmény felé.
- Látlak még? - kiáltok utána, de Ő csak megemeli a kezét, int, és ringó csípővel eltűnik a főbejáraton át.
- Apám - nyel mellettem egy nagyot Sergio - ,nem semmi a csaj.
- Az biztos! - nézek még mindig arra a pontra,ahol eltűnt.
- Nekem kell ez a nő - jelentem ki, mire Sese felnevet.
- Sok sikert hozzá! - ver vállba, majd elindul az öltöző felé. Egy darabig még ácsorgok, hátha visszajön a lány, majd egyet gondolva lefirkantom egy cetlire a telefonszámom, majd az autója ablaktörlője alá csúsztatom. Utolsó pillantás a két gyönyörű kocsira, majd elindulok én is az edzésre. Nem lenne jó késni, mert Perez ma mindenkit behívott, hogy beszélni akar velünk. Remélem végre megoldódik a gond, ami már hónapok óta nyomasztja a klubot.
Belépek az öltözőbe, és szembesülnöm kell vele, hogy Ramos egy pletykás vénasszony.
- Hallom Roni, hogy egy kislány lealázott - nevet rám Marcelo.
- Ugyan már - legyintek - ,csak hagytam nyerni, hogy legyen egy jó napja.
- Na persze - röhögnek a többiek is.
Nem foglalkozom tovább velük, inkább gyorsan átöltözöm, majd bevárom őket a folyosón.
- Nem tudod, hogy mit akar a "Nagyfőnök"? - kérdezem meg Ikert, mert mégiscsak Ő a csapatkapitány.
- Semmit nem mondott - sóhajt fel - ,bár mostanában nekem senki nem mond semmit.
Ránéztem a barátomra, akinek arcáról sütött a csalódottság, és a vállára téve a kezem, próbáltam bátorítani.
- Akkor is Te, vagy a legjobb! Még ha Mourinho, ezt kétségbe is vonta - hálásan mosolyog rám.
Kilépünk a stadion gyepére, ahol mindig elfog valami különös érzés, mintha hazatérnék. Mindenki megérkezik, már csak Perezt várjuk, aki néhány pillanat múlva meg is jelenik a játékoskijárónál. Valakivel vált pár szót, majd mosolyogva lép hozzánk.
- Buenos Dias, Uraim - néz ránk aztán komoly szemekkel. - Azért hívtam be az egész díszes társaságot, mert bejelenteni valóm van. Mint tudjátok, Special One, más klub felé kacsingatott, már a szezon végén is - erre mindenki felhördült, hisz tudtuk, de nem akartuk elhinni, hogy tényleg itt hagyott minket a trutyiba, amit Ő kevert - ,nos ezúton jelentem be, hogy a Chelsea-hez szerződött.
- Szegény Nando - sóhajtott fel mellettem Sergio. Vigyorogva megböktem a vállát.
Perez pedig folytatta.
- Gyorsan kellet lépnünk, de azért szerettünk volna egy fiatalos, rendhagyó választást kieszközölni, még az idény kezdetére. Boldogan jelenthetem be, hogy sikerült. Leigazoltuk a világ egyik legjobb edzőjét, aki hosszas rábeszélés után, nehezen, de vállalta, hogy a Blancokat győzelemre viszi.
Mindannyian türelmetlenül vártuk, hogy ki lehet az. Közben nevek hangzottak el közöttünk.
- Anchelotti? Ferguson? Guardiola?
- Nos, hagy mutassam be végre nektek Őt, de előtte még elmondom, hogy teljes körű bizalmamat élvezi. Tehát ha én megbízom benne, nektek is azt kell tenni - szólt a figyelmeztetés mindenkinek, de Perez mégis végig az én szemembe nézett. Valamiért furcsa érzés kerített hatalmába. Perez hátranézett, majd intett a játékosbejáró felé.
- Fiúk, most már tényleg bemutatom nektek. Ő Dolores Faria, aki, eddig a Santosnál edzősködött, de volt olyan kedves, és elvállalta, hogy mától, a Real Madrid vezetője lesz - mutatott a lányra, aki ekkor lépett ki a gyepre. Sese és én megkövülten bámultuk azt a személyt, akinek ugyanolyan autója van mint nekem.
- Egy NŐ? - szakadt ki a torkomból.

2 megjegyzés:

  1. Peace! :)

    Először is sok sikert kívánok a blogoláshoz! Másodszor is.. a történet? 10/10 :D Hogy egy kicsit humorizáljak is, de félre téve a viccet nekem nagyon tetszik az alap történet. Egy női edző egy ilyen nagy múltú klubnál, ahol olyan elődök voltak mint a " nagy " Special One.. A nagyot azért tettem idézőjelbe, mert jónak jó edző, de komoly trutyit kavart a csapatnak és ő hagyta el elsőként a süllyedő hajót és eddig sem nagyon kedveltem Mou-t, de ez a húzása kissé, hogy is mondjam, inkább volt menekülés, mint jól átgondolt taktikai lépés, amit egyébként pedig mindig megszokhattunk tőle. De hagyjuk is őt, mert felmegy az agyvizem. :D Cristiano, Cristiano, hát illik száguldozni Madrid utcáin? Tudom én, hogy az adrenalin meg minden, de még sem vagy te Fernando Alonso. :D És úgy tudtam, hogy a végén az lesz, elvernek mint a fene. Még hogy egy nő! Nagyon nagy csattanó volt ez a végén! Azért én kíváncsi leszek, hogy hogyan lesz ez az egész, mert tényleg egy női edző összezárva ezzel a sok marhával, mármint jó értelemben véve. :) Ami nagyon nagyon tetszett és ezt külön öröm volt olvasni, amikor Cristiano megdicsérte Iker-t, az melengette a szívem rendesen. Nagy Casillas fan vagyok és a mai napig igazságtalannak érzem, amit vele műveltek / művelnek a csapatnál. Ő, aki egy igazi élő legenda, ő, akinek egyet jelent a neve a Real Madrid-dal, egyáltalán nem ezt érdemli. Másrészről Ramos, most még nem volt olyan hű de nagy szerepe, viszont valamiért úgy érzem, hogy nem fog háttérbe szorulni! ;) Izgatottan várom a folytatást, nagyon kíváncsi vagyok már!

    Csóközön ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm a dicséretet, nagyon jól esett. A történetről: Női focistáról már rengeteg történetet olvastam, de az edző még sose volt nő. Mou-t én sem csípem. Sajnos mostanában másik kedvenc focistám életét keseríti meg.(Torres) De róla ennyi is elég. Imádom Ikert, anno miatta kezdtem el nézni a focit. Minden történetemben fel fog bukkanni.:D A Realról oldalakat tudnék írni, hogy mit tennék ha én lennék az edző. Nekem Mesut eladása az egyik legfájóbb pontom, Casillas mellett. Inkább nem is folyok bele. Ramos és Cristiano hm...Nehéz kérdés. Egyiket sem zavarnám ki az ágyamból, de azért valahogy nekem a spanyol kicsit közelebb áll a szívemhez,mint a portugál. Igyekszem a folytatással. Szerintem két naponta hozom majd az új részeket és nem csak ebből, hanem a többiből is. Pusszantás XD Ui: Nagyon remélem, hogy nem sokára folytatni fogod az abbahagyott blogjaidat is, mert nekem kevés a csakazértisszerelem. ;P

      Törlés