Házasság extrákkal 36.rész

Cris

   A testi fáradtságon kívül a lelki is elhatalmasodott rajtam. Az este történtek nem hagytak nyugodni. Hiába próbáltam elfelejteni, egyszerűen nem ment. Megbántva, megalázva éreztem magam. Persze tudtam, hogy kár már rágódnom rajta, de akárhányszor felidéztem Marcos szavait, mintha egy tőrt forgattak volna a mellkasomban. Ha tegnap Kendra nincs ott, akkor valószínűleg ma már minden újság címlapján én virítanék. Tekintetemet a mellettem mélyen alvó nőre vezettem. Annyira gyönyörű és ártatlan volt, annak ellenére is, hogy tegnap felkínálkozott nekem, hogy elterelje a gondolataimat. Haja összekuszálva pihent a párnán, míg arca kipirult és enyhén elnyílt ajkai hívogatóan meredtek rám. Hatalmas önuralmamba került, hogy ne vessem újból rá magam, de visszatartott, hogy így is elég hosszú és tartalmas éjszakánk volt. Szám önkéntelenül mosolyra húzódott az emlékektől. Mindent elsöprő érzés volt a kezeim közt tartani őt, simogatni, csókolni és többször is eljuttatni a mennyországba. Imádtam nézni ahogy kék szemei szinte világítottak a vágytól. Sose láttam még ennyire csodálatos nőt. Mindene tökéletes volt és pont ezt zavart a legjobban. Az egészséges egoizmusom jelenleg a béka segge alatt volt. Hiába tudtam eddig magamról, hogy úgymond "jó partinak" számítok, Irina és Marcos árulása elbizonytalanított. Mi lesz, ha Kendra is megunja, hogy nem vagyok vele eleget? Dehát ő nem is igazából a feleségem. Vagy mégis? Talán hülyeség volt tőlem ez a házasság extrákkal, mert ha ő is megcsal, akkor végem. Azt hiszem ha haza érünk, ezt meg kell beszélnem Ikerrel. Próbáltam elhessegetni a komor gondolatokat a fejemből, de egész addig nem ment, míg tekintetem bele nem akadt egy mély kék íriszbe.
 - Jó reggelt - eresztettem meg felé egy halvány mosolyt.
 - Neked is - könyökölt fel, amitől a takarója, ami meztelen testét takarta lejjebb csúszott. Érdeklődve követtem az anyag útját, de mikor Kendra észrevette, hogy mit nézek zavartan feljebb húzta. - Kipihented magad?
 - Félig-meddig - húztam el a számat.
 - Az hogy sikerült? - kuncogott fel édesen.
 - Úgy, hogy egy gyönyörű hölgyemény nem hagyott aludni - másztam fölé.
 - Cris - nevetett zavartan, miközben arcára a szégyenlősség vörös foltjai ültek ki. Imádtam benne ezt a kettősséget. Hol egy csábító NŐ volt, hol egy megszeppent kislány.
 - Imádom ahogy a nevemet mondod - csókoltam a nyakába.
 - Ne csináld már! - nyafogott. - Miért jó az neked, ha zavarba hozol? - fordította el a fejét.
 - Mert szeretem látni ahogy elpirulsz - vigyorogtam majd egy puszit nyomtam az arcára. - Most pedig ki az ágyból, mert nem sokára indul a gépünk - kapaszkodtam bele a takarójába, de nem tudtam róla lehúzni, mert nem hagyta.
 - Kelek már - morogta az orra alatt miközben úgy kapaszkodott a testét fedő anyagba, mintha az élete függne tőle. - Cris, engedd már el! - nézett rám hisztisen.
 - Nem értem, miért csinálod ezt? - pislogtam rá pajkosan. - Már minden porcikádat láttam, sőt...
 - De az más - vágott közbe.
 - Mégis mitől?
 - Mert...mert...nem tudom, csak más.
  Nagyot sóhajtva engedtem a kérésének majd somolyogva figyeltem ahogy a takarót maga köré csavarta és botladozva eltűnt a fürdőszobában.
  Erőt vettem magamon és én is felkeltem. Előkészítettem a tiszta ruhámat, a többit bepakoltam a bőröndömbe. Mikor végeztem, leültem az ágy szélére és vártam, hogy a lány végezzen a zuhanyzással. Közben szemeimet végig járattam a szobán. Már most éreztem, hogy hiányozni fog ez a hely, a nyugalom és minden más ami ideköt. Nehéz lesz visszaszokni a madridi nyüzsgésbe. Ajtónyitódásra kaptam fel a fejemet.
 - Mehetsz - mutatott a fürdőre Kendra miközben szőke fürtjeit szárította egy törölközővel.
  Felkaptam a ruháimat és elindultam az ajtó felé, de közben engedtem a belém bújt kisördögnek és egy laza mozdulattal lerántottam a lányról a fürdőlepedő, amit maga köré csavart.
 - Cris - sikoltott fel, majd hangos szitkozódások közepette belökdösött a fürdőbe és végül rám csukta az ajtót. Hangosan nevetve álltam be a zuhany alá. Jólesett az izmaimnak a langyos víz. Percekig álltam mozdulatlanul alatta és csak folyattam magamra a hűsítő cseppekt. Hatalmas sóhajtással a számon szálltam ki alóla. Megtörölköztem, felöltöztem és emberi külsőt varázsoltam magamnak. Nem akaródzott elmenni innen, mert tudtam, hogy néhány nap múlva már csak egy gyönyörű emlék lesz az itt eltöltött idő.
 - Mindent bepakoltál? - léptem a szobába amitől az ablaknál álló lány összerezzent.
 - Igen, már kész vagyok - eresztett meg egy halk sóhajt, de szemét nem vette le az utcáról.
 - Mi a baj? - öleltem át a derekát és államat a vállgödrébe helyeztem.
 - Hiányozni fog ez a nyugalom - nyelt nagyot.
 - Nekem is - fordítottam magam felé, hogy bele tudjak nézni a szemeibe, ahonnan mérhetetlen szomorúságot olvastam ki. - Megígérem, hogy amikor csak tudunk, eljövünk ide, oké?
 - Persze - mosolyodott el erőltetetten majd kibontakozott a karjaim közül. - Mennünk kell - vette vállára a táskáját, de nem nézett rám.
  Értetlenül álltam viselkedése előtt. Fogalmam sem volt róla, hogy mi baja lehet, de ki akartam deríteni.
 Szótlanul ültünk a taxiban és csak bámultunk kifelé az ablakon. Utunk egy játszótér mellett vezetett el és a piros lámpának köszönhetően pár percig tüzetesebben is megfigyelhettem az ott játszó gyerekeket. A boldogság és a jókedv csak úgy sugárzott az arcukról hiszen még sejtésük sem volt a felnőttek álszent világáról. Tekintetemet magához ragadta egy pici lány, aki barna göndör fürtjeivel, fodros szoknyájában olyan volt, mint egy kis hercegnő. Arcomra halvány mosoly kúszott ahogy néztem őt. Kisugárzása, bája még méterekről is hatott rám, de ahogy elnéztem a körülötte legyeskedő kisfiúkat, nem csak én éreztem így. Fantáziám meglódult és elképzeltem a kicsi lányt szőke fürtökkel, hófehér bőrrel amit a mellettem ülő nőtől örökölt volna. Sóhajtva hunytam le a szemeimet. El sem akartam hinni, hogy egy gyerekről ábrándozok. A mellkasom szorítani kezdett mikor rájöttem, hogy beleestem a saját csapdámba. Ugyanis ahogy így végig gondoltam, rájöttem, hogy végérvényesen és menthetetlenül beleszerettem a feleségembe.