Ana
- Molly? Molly! - szólongattam pótanyámat.
- Itt vagyok, Ana - kiabált a konyhából felém. - Gond van? - nézett rám ijedten.
- Nincs, csak olyan csend volt a házban, hogy azt hittem senki nincs itthon - mosolyogtam rá, majd elindultam a hűtőhöz, hogy valami reggelit vegyek magamhoz.
- Persze, hogy csend van. A kicsik már réges-rég elmentek Lexyvel, a beígért játszóterezésre - nevetett rajtam. - Talán, már ebédelned kéne és nem reggelizned, így "hajnali" fél háromkor.
- Igazad van - bólogattam, miközben vajaztam a zsömlémet. - Éjjel sokáig dolgoztam - nyomtam el egy ásítást. - Nagyon-nagyon hosszú éjszakám volt.
- Legalább megérte? - kérdezett rá finoman a lényegre, Molly.
- Igen - mosolyodtam el. - Most már nem lesz gond a szülinapi ajándék. Ja, és a kajára sem lesz gondunk ebben a hónapban - sóhajtottam fel, majd befaltam az időközben elkészült szendvicsemet. - Azért jó lenne még egy ilyen este, mert akkor a béredet és a csekkeket is letudnám - húztam el a számat.
- A bérem ráér, te is tudod. Már ezerszer elmondtam, hogy anélkül is segítenék neked, de te egy nagyon makacs nőszemély vagy, ezért nem is vitatkozom már veled - grimaszolt.
- Helyes, én is így gondoltam. Tudod, nagyon örülök neki, hogy velünk vagy és hidd el...
- Mami, mami - rontott be két szőke angyalka a mondandóm közepén.
- Édeseim - hajoltam le hozzájuk. - Merre jártatok? - kérdeztem nevetve, miközben puszikkal halmoztam el az arcukat.
- Voltunk a játszótéren, Lexyvel - kiabálták egyszerre és egymás szavába vágva mesélték, hogy mennyi mindent csináltak ott.
Néztem őket, miközben hallgattam a csacsogásukat. Láttam a csillogást a szemükben, a kipirult arcukat és a játékban összekoszolódott ruhájukat. Szőke hajuk kócos, kék szemük pedig huncut volt. Az én két kis ördögfiókám Nico és Lina. Nicola Mathias öt perccel idősebb Lina Emmánál, amit mindig ki is hangsúlyoz. Merengésemből barátnőm hangja térít észhez.
- Szia, álomszuszék - jött be, nevetve az ajtón. Csinos lány volt. Szőke, rövid hajával és csokibarna szemével. - Azt hittük, már sosem ébredsz fel - jött oda hozzám, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia, drága - nevettem rá és én is megpusziltam. - Köszi, hogy elvitted a gyerekeket.
- Megígértem nekik - nézett feléjük, de őket már Molly vetkőztette és kísérte is fel a szobájukba átöltözni, miközben hallgatta az élménybeszámolójukat.
- Milyen volt az estéd? - kérdezte úgy, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.
- Ne is mond - húztam el a szám. - Csak a szokásos. Egy csapat focista talált be este az ajtón, és hát eléggé készek voltak. Egész este a VIP részlegben táncoltam - sóhajtottam. - Mondjuk volt köztük egy-két nagyon helyes pofi is, de tudod, a munkát nem keverjük a szórakozással.
Lexy csak a szemét forgatta.
- Te teljesen hülye vagy! - csattant fel. - Mióta nem voltál pasival? Mióta is ...ja, tudom már, akkor, mikor a törpék fogantak. Az már majdnem négy éve. 20 éves vagy! Nem gubózhatsz be örökre. Gyönyörű vagy, okos és jó anya, nem beszélve arról, hogy istenien főzöl - tette hozzá vigyorogva. - Bármelyik pasi ölni tudna egy ilyen nőért.
- Ja, bármelyik - legyintettem a kezemmel.
- Igenis bármelyik, csak te esélyt se adsz nekik - nézett rám mérgesen.
- Mégis, hogy adjak esélyt bárkinek is? Mit mondjak nekik? "Szia, Ana vagyok, van két gyerekem, akikről az apjuk nem tud, ja és sztriptíztáncos vagyok." Te sem hiszed, hogy ez így menne - ment fel bennem a pumpa.Még folytattam volna a kirohanásomat, de megszólalt a telefonom. Felkaptam a konyhapultról és meg se nézve, ki hív, benyomtam a zöld gombot.
- Hola! - szóltam bele ingerülten.
- Hola, Ana! - hallottam meg a főnököm hangját. - Csak nem felébresztettelek, hogy ilyen mérges a hangod? - nevetett jókedvűen a telefonba.
- Nem, már fent voltam, csak valamin nagyon felhúztam magam - közöltem vele és közben próbáltam lehiggadni. - Miért hívtál, Leroy?
- Édesem, megfogtad az Isten lábát.
- Mi? - néztem, nem túl értelmesen a telefonomra.
- A tegnapi focistáidnak igencsak tetszettél, ezért ma privátba kértek egy házibuliba.
Hallottam a hangján, hogy nagyon elégedett, tehát sokat kaszálhat ezzel.
- Leroy! Nem rég keltem fel, egész éjjel dolgoztam és te most azt kéred, hogy este megint melózzak? - csattantam fel mérgesen. - Megbeszéltük, hogy egy napot mindig pihenhetek, ráadásul a gyerekeket sem hagyhatom állandóan Mollyra. - Kevesen tudták, hogy gyerekeim vannak, de a főnököm közéjük tartozott.
- Ana, drága, hidd el nekem, te sem bánod meg, ha elvállalod. Szép kis summát kaphatsz - tudta, hogy ezzel meg tud fogni.
- Oké - egyeztem bele lemondóan. - Add meg a címet és az időpontot.
- Ez a beszéd Kicsim! Este fél kilencre Josh és Joe érted megy, ők visznek a címre és vigyáznak is rád. Most pedig leteszem, hogy el tudj készülni időben, és Baba, csinos legyél, mint mindig. Puszi - nyomta rám a telefont.
- Hurrá! - morogtam az elnémult mobilnak.
- Mi a gond? - kérdezte a barátnőm, de szerintem úgyis tudta, mert mellettem állt, míg szót váltottam Leroy-jal, így mindent hallott.
- Semmi, csak egy kis extra meló - forgattam meg a szemeimet.
- Az jó, nem?
- Is-is. Jó, mert kell a pénz, de rossz, mert megint nem tudok a kicsikkel lenni. Rossz anya vagyok - hajtottam le a fejem és a szemeim megteltek könnyel.
- Ó, te nagyon lüke - ölelt magához. - Sose leszel rossz anya. Sőt. A világ legjobb anyukája vagy. Mindent megteszel a gyerekeidért. Képes voltál teljesen egyedül felnevelni őket.
- Igen, de hogy...
- Mi az, hogy hogy? - vágott a szavamba. - Ahogy tőled telt. Mindent megadsz nekik, semmiben nem szenvednek hiányt.
Ez igaz volt, hiszen ezért kezdtem el táncolni, hogy el tudjam tartani a gyerekeimet. Mivel egyedül voltam, mint a kisujjam, ez nehezen ment. A szüleimet még egészen kiskoromban elvesztettem egy repülőszerencsétlenségben, én pedig árvaházba kerültem. 16-17 évesen megismerkedtem egy férfival egy házibuliban, de nekem fogalmam sem volt róla akkor, hogy ki Ő. Első pillanattól kezdve levett a lábamról a gyönyörű szemeivel. Sajnos, nagyon naiv voltam. Teljesen belehabarodtam, azt hittem, hogy az érzés kölcsönös. Két hét rózsaszín köd után ért a hideg zuhany. A férfinak (akinek odaadtam a szüzességemet) felesége volt. A bajt csak tetézte, hogy terhes lettem tőle. El akartam mondani neki, de mikor becsöngettem hozzá, egy nő nyitott ajtót és mikor bemutatkozott, jöttem rá, hogy a szerelmem nős. Hazáig zokogtam és egy hétig még a szobámból sem mentem ki. Molly volt az egyik nevelőm akkor, ő segített nekem mindenben. Ráébresztett, hogy már nem csak magamért vagyok felelős, hanem a kisbabámért is. Később kiderült, hogy kisbabákért. Keserves kilenc hónap volt, de amikor a kezemben tartottam őket, minden bánatom elmúlt. Molly segített lakást keresni és velem maradt. Így lett ő a pótmamám. Mikor a kicsik egy hónaposak voltak, találkoztam Leroy-jal, aki felajánlotta, hogy dolgozzak a bárjában. Először elutasítottam, de mikor elmondta az összeget, amit a munkámért kaphatok, belementem. Azóta is nála dolgozom.
- Kapd össze magad és készülj az estére, mert már öt óra és mire rendbe szeded magad, már indulhatsz is - szólt rám a barátnőm.
- Úristen, már ennyi az idő? - néztem ijedten az órára. Felszaladtam az emeletre, megkerestem Mollyt, aki éppen a kicsiknek olvasott mesét.
- Este megint dolgoznom kell - mondtam kicsit bűntudatosan.
- Semmi baj - mosolygott. - Tudod, hogy vigyázok rájuk.
- Igen, tudom - mosolyodtam el én is, és megsimogattam a két kis lurkó fejét. Nevetve csimpaszkodtak a nyakamba, majd újra Mollyhoz fordultak, hogy folytassa a mesélést.
Megengedtem a fürdővizem. Egy órán keresztül áztattam magam. Hajat mostam, majd elkezdtem készülődni. Enyhe sminket tettem fel. A hajamat csak egyszerűen hagytam magától megszáradni, majd összefogtam egy cseles kontyba. A csel az volt, hogy egy apró mozdulattal ki tudtam engedni tánc közben, így az eltakart bizonyos helyeket, főleg úgy, hogy a térdhajlatomig ért. Már csak egy nagyon szexi fehérneműt és egy könnyen levehető, miniruhát vettem fel. Felhúztam a combközépig érő csizmámat, majd egy-két kiegészítőt aggattam magamra. Mikor elkészültem, bementem a gyerekekhez, akik már a TV-t nézték. Odapillantva, a szemem is kikerekedett. Forma-1 volt műsoron és az én fiam úgy rátapadt a képernyőre, hogy észre sem vette, hogy bejöttem. Olyan aranyos volt, hogy kénytelen voltam felnevetni, minek következtében észrevett.
- Anya, nézd milyen sok autó. Olyan szépek - csillogott a szeme, míg az enyém, könnybe lábadt. - Az a legszebb - mutatott egy fekete-arany, Lotus feliratú autóra, nekem pedig legalább két ütemet kihagyott a szívem.
- Anyuci, nézd mit rajzoltam - jött oda a kicsi-lányom, és így elterelte a gondolataimat. - Ez itt te vagy, ez itt Nico, ez itt Molly és ez én vagyok. Ez a mi családunk - mutogatta édesen a rajzát.
- Nagyon szép életem - dicsértem meg. - Anyának most el kell mennie dolgozni - simogattam meg az arcukat.
- Tudom - nézett rám mindentudóan -, mert megint olyan szépen vagy felöltözve. Ha nagy leszek én is ilyen szépen felöltözve járok dolgozni.
Na, még csak az kéne - gondoltam magamban. Kintről dudálás hallatszott.
- Mennem kell - pusziltam meg őket. - Fogadjatok szót Mollynak.
- Anya! Mi mindig szót fogadunk - háborogtak.
- Szeretlek titeket - öleltem meg őket még egyszer.
- Mi is szeretünk - mondták egyszerre.
Újra felhangzott a dudaszó, én pedig elindultam kifelé. A ház előtt már várt egy fekete X5-ös BMW. A kocsiban két, tagbaszakadt, egyforma férfi ült.
- Szia, Kicsilány - pattant ki az egyikük az anyósülésről és nyitotta ki nekem a hátsó ajtót.
- Szia, Josh - köszöntem neki puszikkal, mielőtt beültem volna. Rámcsukta az ajtót. Bent a másik fiúnak is adtam két puszit. Ő volt Joe. A két férfi iker volt, akárcsak az én gyerekeim. Mindkettőjük magas, kigyúrt és hosszú fekete hajú. Nehéz volt őket megkülönböztetni. Mindig ők kísértek el a privát műsoraimra. Leroy rendes főnök volt és vigyázott rám. Bár inkább magát biztosította ezzel, hogy az aranytojást tojó tyúkocskája biztonságban legyen. A lényeg, hogy ilyen kísérőkkel senki nem mert kötözködni, vagy kikezdeni velem. Hátradőltem az ülésen és a szemem lehunyva vártam, hogy megérkezzünk a buliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése