2014. december 1., hétfő

10/10. 83.rész

Lola

   - Itt van! - hallatszott valahonnan a szobám ajtajából egy ismerős hang. - Lolita, jól vagy? - éreztem meg egy hűvös tenyeret a homlokomon. - Ó, te jó ég, te tüzelsz! Basszus Iker, hívd a Dokit! - adta ki a parancsot Marcelo, mire tiltakozni akartam, de csak egy halk nyöszörgésre futotta az erőmből. - Nyugi Hercegnő, mindjárt jön Pirri és segít - simított végig a homlokomon megint. Szerettem volna belebújni a tenyerébe, mert a hűvös keze lecsitította a lángot, ami a testemben égett.  - Nagyon meleg - sóhajtotta idegesen.
 - Megfázhatott a hideg vízben - hallottam meg Iker hangját is.
 - Ne is mond, nagyon durva ami történt - suttogta Marcelo. - Azonnal felhívtam a medencéseket és rendeltem egy tetőt a mienkre is. Enzonál sose lehet tudni mikor kerül bajba.
  Nem értettem miről beszélnek, de aztán képek kezdtek bevillanni ahogy a medencébe ugrok és ahogy Cris nekem dőlve zokog.
 - Ju...Junior? - préseltem ki magamból fura hangokat.
 - Jól van édesem - válaszolt Marci elérzékenyült hangon. - Neked köszönhetően már holnap haza jöhet.
  Újra lecsuktam a szemeimet és szinte azonnal beszippantott egy sötét örvény, aminek a végén egy nő állt, egy fehér csomaggal a kezében.
 - Anya? - pislogtam rémülten az asszonyra, aki gyönyörű mosolyával azonnal elvarázsolt. Ahogy jobban megnéztem a kezét, a felismerés szíven ütött. Egy pólyát tartott, benne egy aprócska babával. Megbabonázva néztem a kicsit, aki hirtelen kinyitotta a szemeit és az arca átváltozott a volt szerelmemmé.
 - Ne! - sikoltottam fel majd a pólya után kaptam, de kibillentem az egyensúlyomból és zuhanni kezdtem a mélybe, ahol lángtenger fogadta a rémülettől dermedt testemet. Égetett, fájt mindenem. Sikoltottam a fájdalomtól, majd újra megláttam Őt, aki szomorú szemekkel nézett rám. Egy pillanatig összefonódott a tekintetünk, de aztán hátat fordított és magamra akart hagyni.
 - Marco! - ordítottam ahogy a torkomon kifért, de alakja a ködbe veszett. Hirtelen hűs szellő támadt és enyhíteni kezdte a fájdalmamat. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel. Majd szemeimmel újra a férfit kezdtem keresni. - Marco! - kiáltottam elveszetten, de már nem láttam semmit az engem körül vevő sötétségen kívül.
 - Félre beszél. Doki csinálj valamit mert már szinte izzik a teste - hallottam messziről Marcelo aggódó hangját.
 - Nyugalom, már adtam neki injekciót, az majd leviszi a lázát, de idő kell, hogy hasson - morogta Pirri.
 - Nem tudunk semmit csinálni, hogy felgyorsíthassuk? - kérdezte Iker. - Annyira rossz így látni.
  Beszélni akartam, válaszolni nekik, elmondani, hogy nincs semmi baj, de a fekete massza ami körül vette a testemet nem engedte, hogy bármit is tegyek. Fuldokolva próbáltam lerázni magamról, de egyenlőre hiába.
 - Várunk és remélünk. A szervezete teljesen legyengült aminek szerintem lelki okai is vannak. Nem vettetek észre rajta semmit?
 - Nem - válaszolt először a kapus - bár mostanában csak Martinnal foglalkoztam - csengett bűntudatosan a hangja.
 - Azt tudom, hogy ingerültebb volt - mélázott el bongyor barátom. - Crissel volt köztük valami feszkó, de nem tudtuk, hogy mi és úgy voltunk vele, majd megoldják maguk közt.
 - Miért nem szóltatok? - kérdezte Iker. - Talán tudtam volna beszélni velük, ha már én vagyok a kapitány - reccsent idegesen a hangja.
 - Hé - védekezett azonnal Marci - mi sem vettünk észre, hogy ekkora a baj csak feltűnt, hogy nem mosolyog annyit, mint szokott.
 - Most már teljesen felesleges ezen vitatkoznotok - mordult rájuk a Doki. - Senki nem sejtette, hogy gond van, bár azért nekem is feltűnhetett volna, mert az utolsó meccsen nem ment neki Simeonénak - vigyorodott el az öreg és én is szerettem volna vele nevetni, de egyenlőre még a lélegzés is megterhelő feladatnak tűnt.
 - Megjött Clarisse - állt fel az ágyam mellől Marcelo miután pityegett a telefonja.
  Ahogy elment, a szobára csend telepedett, amit néhány pillanat múlva barátnőm szörnyülködése tört meg.
 - Istenem, te lány - simított végig a hajamon. - Egy kicsit nem figyelünk rád és máris kiütöd magad - dorgált meg nem is sejtve, hogy minden szavukat hallom.
 A testemben érezni kezdtem a gyógyszerek áldásos hatását így végre lerázva magamról a sötétség béklyóit, résnyire nyitottam a szemeimet és száraz, rekedtes hangon megszólaltam.
 - Olyanok vagytok, mintha halotti toron lennétek.
 - Basszus Lola! A frászt hoztad ránk - néztek rám ijedten amitől nevethetnékem támadt, de ehelyett csak erős köhögés rázta meg a testem.
 - Óvatosan - nyúlt a hátam mögé a brazil és segített felülni, hogy Iker megitathasson a kezében tartott pohárból. Jólesően nyeltem le a szomjúságomat oltó kortyokat.
 - Lassabban - mosolyogtak rám megkönnyebbülten.
 - Hogy kerültök ide? - tettem fel a kérdést ami rendesen izgatta a fantáziámat.
 - Rengetegszer hívtunk, de nem vetted fel a telefont - kezdte magyarázni Iker. - Először még azt hittük, hogy csak kimerültél és alszol, de amikor reggel sem vetted fel és nem jelentél meg az edzésen, már aggódni kezdtünk. Seňor Pereztől elkértük a pótkulcsokat, hogy ne kelljen betörnünk. Ő is jönni akart, de nem tudta lemondani az egyik fontos tárgyalását. Azt üzeni, hogy amint tud jön.
 - Mióta? - néztem rájuk kérdőn, de nem értették.
 - Mióta fekszik itt lázasan? - segített ki Pirri, mire bólintottam. - Szerintem tegnap délután óta. Összeszedett egy jó kis megfázást - vigyorgott rám. - Kell magácskának szuperwomant játszani és hideg vízbe ugrálni februárban.
 - Tehát tudjátok mi történt - pislogtam rájuk kérdőn, mire mindannyian buzgón bólogatni kezdtek. - Remek - sóhajtottam fel és tekintetemet a takaróra szegeztem. - Remélem azért még nem lett belőle főcím? - húztam el a számat.
 - Belőled nem, de Cris nem úszta meg - világosított fel a kapus. - Tele volt a net a képekkel, ahogy Juniort beviszi a mentő a kórházba.
 - Ő jól van?
 - Már kérdezted - kuncogott fel Marci ., de igen, jól van és ha minden igaz ma már a saját ágyában alszik.
 - Az jó - morzsolgattam zavartan a takaróm szélét.
 - Azt hiszem rám már nincs szükség - állt fel Pirri majd halványan rám mosolygott. - Ha bármi gond van azonnal hívjanak. Pihenjen sokat Seňorita!
 - Igyekszem - viszonoztam a kedves gesztust - és köszönöm - néztem rá hálásan.
 - Nem, mi köszönjük, hogy velünk van - komolyodott el az arca. - Büszkék lehetünk rá, hogy magácska a Blancok vezetője - közölte, majd lelépett.
  Clarisse kikísérte, így hármasban maradtam a két focistával, amiről eszembe jutott néhány dolog és azonnal választ akartam rájuk kapni.
 - Ki tartotta a mai edzést?
 - Zizu - pislogtak rám megszeppenve.
 - Benzemán és Crissen kívül volt más hiányzó?
 - Csak Bale, de ő is ott volt, csak nem velünk edzett - magyarázott Marci.
 - Akkor még nem bevethető - morfondíroztam magamban. - Karimnak megszületett a baba?
 - Igen - mosolyodott el Iker.
 - Na és? - néztem rájuk türelmetlenül. - Miért kell mindent harapófogóval kihúzni belőletek?
 - Kislány, Mélia - nevetett fel Marcelo.
 - Szép név. Na most aztán Karim felkötheti a gatyáját - vigyorodtam el. - Most vissza kapja amit annak idején ő csinált a lányos apákkal.
 - De kis szenya vagy - húzott magához a brazil, amitől újra köhögni kezdtem. Eltoltam magamtól, nehogy ráragasszam a bacijaimat. Időközben Clar is vissza tért.
 - Hogy tudtál így megfázni? - csóválta meg a fejét miközben felrázta a párnámat majd segített visszafeküdni.
 - A fürdés előtt - húztam el a számat - futni voltam...
 - Mennyit futottál? - nézett rám Marci jelentőségteljesen.
 - Kilométerben nem tudom - vontam meg a vállam -, de négy órát összesen.
 - Te nem vagy komplett - hördült fel Iker.
 - Honnan tudtad, hogy baj van? - intette le Clarisse a kapust, mert őt jobban érdekelte ez az információ.
 - Amikor hazaértem, még csináltam néhány nyújtó gyakorlatot és akkor hallottam meg Irina kiáltását. Ahogy átnéztem, láttam, hogy nem mozdul csak a vizet nézi. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy mennem kell - halkult el a hangom.
 - Ez Juni legnagyobb mázlija - sóhajtott fel a kapus. - Gondoljatok bele, ha Lola...
 - Kérlek - néztem rá könyörgőn, mert nem akartam újra átélni és belebonyolódni a "milettvolnaha" dolgokba. - Hál Istennek nem lett baj és ez a lényeg. Clarisse - néztem hatalmas szemekkel a barátnőmre, mire ő csak megforgatta a szemeit.
 - Mit szeretnél? Ne kímélj!
 - Összeállítanál egy csomagot Kariméknak? Te mégiscsak jobban tudod, hogy mire lesz szükségük, de legyenek benne Reálos cuccok dögivel - ásítottam egyet.
 - Persze - mosolyodott el. - Bízd csak rám.
 - Köszönöm - suttogtam majd lehunytam a szemeimet mert a szemhéjaim ólom súllyal ragadtak lefelé.
 - Aludj Hercegnő - simított végig Marcelo a hajamon. - Ma itt alszom veled.
 - Miért? - kérdeztem még álomittas hangon.
 - Mert egy család vagyunk és egy családtagot nem hagyunk magára mikor beteg - nyomott puszit a homlokomra amitől megnyugodva engedtem át magam újra a sötétségnek.

2 megjegyzés:

  1. Te ki akarsz engem nyirni... Miert nem Sergio alszik ott vele? En mindegyikbe ezerrel szurkolok Sergionak es egyertelmuen Sana, Sola parosnak. Igen, mar nekik is adtam kozos nevet :DD
    Amugy a 10/10 lett a kedvencem:)
    Rohadttul idegesit mar, hogy Sergio meg mindig nem tudja, hogy o egy 10/10es pasi, hiszen Lola beletudna szeretni (bar valamennyire bele is szeretett) es az agyaba is beengedte��
    Millio puszi: Lily Clark❤️

    VálaszTörlés
  2. Szia Lily! :D
    Örülök, hogy megint írtál. :D
    Nem, nem akarok senkit sem kinyírni, bár sokan megvádoltak már vele. :) Sergio azért nem alhat ott, mert neki most valami fontosabb dolga van, ami nemsokára ki fog derülni, hogy mi. :D
    Viccet félre téve köszönöm, hogy megint írtál néhány biztató sort. El sem tudod képzelni, mekkora örömet okoztok nekem azzal, ha van vissza jelzés.
    Remélem jut időd majd a többi blogomra is. :D
    Szép napot neked ezen a borongós, esős kedden. Puszi: Dolores <3

    VálaszTörlés