10/10. 90.rész

Lola

   A hőség, a fullasztó tesztoszteron szag szinte elviselhetetlen felhőként tekeredett körém, de cseppet sem érdekelt. A testem a zene ritmusára vonaglott. A két pohár ismeretlen eredetű koktél, amit Benzema és Varane nyomtak a kezembe megtette a hatását. Kizártam minden zavaró tényezőt az elmémből és csak a táncra koncentráltam. A Dj. mintha tudta volna, hogy milyen stílust szeretek, csak olyan zenéket nyomatott, így szinte órákra a táncparketthez szegezett.
 - Nem fáradtál még el? - suttogta egy rekedtes hang a fülembe, amitől megborzongtam. Széles mosollyal az arcomon fordultam meg a védő ölelésében.
 - Egy picit - mutattam csekélyke kis távolságot az ujjaim közt.
 - Akkor gyere fel, pihenj egy kicsit - bökött a fejével az emelet felé, ahol a csapat többi tagja tartózkodott. Beleegyezőn bólintottam, majd követtem.
 - Na végre! - kiáltottak fel többen is.
 - Már azt hittük magunkra hagysz minket - dorgált meg Pepe vigyorogva.
 - Csak nem féltek egyedül?
 - Nem, de nélküled nem ugyanaz a buli - vonta meg a vállát.
 - Azért nem kell túlozni - nevettem el magam.
 - Kérsz valamit inni? - hajolt közel hozzám Sergio.
 - Egy ásványvíz most jól jönne - mosolyogtam rá hálásan. Elgondolkodva néztem a focista után.
 - Bocs Lola - szólalt meg hirtelen mellettem Benzema, majd értetlen tekintetemet látva folytatta. - Nem voltunk ma a helyzet magaslatán.
 - Karim, azért jöttünk ide, hogy elfelejtsük a mai meccset - sóhajtottam fel. - Nem kaptunk ki, úgyhogy nincs miért haragudnom. Legközelebb viszont adjatok bele mindent, mert utálok Cholo ellen veszíteni - vigyorodtam el.
Pillantásom a pult felé kalandozott, ahol Cris és Sergio beszélgettek. Mindkettőjük arcáról le lehetett olvasni a feszültséget, de aztán a portugál bólintott egyet mire Sergio megeresztett egy halvány mosolyt. A védő kezébe kapta az ásványvizes üvegemet és vissza indult felénk. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, így mikor lehuppant mellém, felé hajoltam és a fülébe súgtam a kérdésemet.
 - Mi volt ez?
 - Mi? - próbálta tettetni a hülyét, de mikor látta, hogy semmire nem megy vele, nagyot sóhajtott. - Ja, hogy az? - húzta el a száját. - Csak megbeszéltem Crissel, hogy ne ma hajtsa be rajtad az adósságát - jelentette ki a legnagyobb nyugalommal, én pedig szinte kiköptem a vizet a számból.
 - Hogy mit csináltál? - emelkedett meg a hangom egy oktávval feljebb miközben hitetlenkedve járattam a szemeimet a két focista közt.
 - Nyugi - tette a karomra a kezét Sergio - csak megkértem, hogy ma hagy legyek én veled.
 Agyam ami először lefagyott az információtól, most vörös ködben úszott.
 - Nem vagyok egy kibaszott tárgy, amit ide-oda adogattok egymásnak. Majd én eldöntöm, hogy kivel, mikor kefélek! - emelkedett meg a hangom, mire a csapat többi tagja felénk kapta a fejét.
 - Lola, kérlek - nézett rám könyörögve Ramos, de most nem tudtam tisztán gondolkodni.
 - Azt hiszem nekem itt ért véget a buli - fordultam a döbbenten bámuló focistákhoz.
 - Ne már - hallottam meg csalódott hangjukat, de nem tudtak meghatni, így a táskámat magamhoz véve intettem nekik és sietős léptekkel elindultam a kijárathoz. A friss levegőre kilépve kicsit kitisztult a fejem. Fogtam egy taxit és hazavitettem magam.
Cipőimet lerúgva csuktam be magam után az ajtót. A nappaliba érve levetettem magam a kanapéra és behunyt szemekkel hátra dőltem.
 - Mégis mi a faszt gondolt ez az idióta? - mondtam ki hangosan a gondolataimat. A fejem lüktetni kezdett a fájdalomtól. Egy nagy nyögés után felálltam és felvánszorogtam a fürdőbe. Ledobtam magamról a ruháimat majd beálltam a forró zuhany alá. Jóleső borzongás futott végig rajtam. Élvezettel csavartam még melegebbre a vizet, ami már szinte égette a bőrömet. Hirtelen hűvös fuvallat csapta meg a hátam. Ijedten fordultam hátra majd a hívatlan látogató arcát meglátva görcsbe ugrott a gyomrom.
 - Mit keresel itt? - csattant keményebben a hangom, mint akartam.
 - Téged - vigyorodott el magabiztosan a focista. - Tartozol.
 - Úgy tudom lemondtál róla - húztam el a számat.
 - Ja, mert az az idióta megkért rá.
 - És akkor most mégis mit akarsz itt?
 - Miután elmentél Sese leitta magát a sárga földig - lépett közelebb, miközben egyik kezét a derekamra simította. - Úgy láttam ma mégis nekem kedvez a szerencse.
 - Ezt fejezd be - próbáltam ellökni magamtól. - Hogy jutottál be egyáltalán?
 - Ha nem vetted volna észre szomszédok vagyunk - hajolt a nyakamhoz és apró csókokat lehelt a bőrömre. - Mivel sose zárod a lakást, könnyű dolgom volt, csak át kellett ugranom a kerítést. Viszont máskor ne legyél ilyen felelőtlen, mert akár betörő vagy gyilkos is lehettem volna - harapott bele a vállamba, amitől felnyögtem.
A mai este történései felzaklattak és éreztem, hogy ezen csak egy kiadós ágytorna segíthet, így engedtem a kísértésnek. A portugál meglepetten meredt rám, mikor hevesen neki löktem a csempének és az ajkaira tapadtam. Nem finomkodtam, mert most nem arra volt szükségem. Ujjaim bejárták a focista minden egyes izmát. Körmeimmel vékony kis csíkokat hagytam a bőrén. Tenyeremet erőteljesen nyomtam forró és kemény  férfiasságára.
 - Megőrjítesz - fordított a helyzetünkön és most ő szorított a csempének. Kezeivel a combjaim alá nyúlt és megemelt. Nem sokat teketóriázott, azonnal belém hatolt. Hangos nyögésünket vissza verték a falak. - Istenem milyen forró vagy! - fúrta a fejét a nyakamhoz majd a fenekem alá csúsztatta a kezeit és mozogni kezdett. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát és a kezeimmel a nyakába kapaszkodtam. Az orgazmus nem sokat váratott magára, de amilyen hamar jött, olyan elsöprő erejű is volt. Pihegve, remegő lábakkal értem földet mikor Cris leengedett. Kaján vigyor játszadozott az ajkain.
 - Most mi van? - néztem rá szigorúan.
 - Semmi, csak Sergio egy barom.
 - Ez most hogy jött ide?
 - Mert ha minden úgy ment volna, ahogy eltervezte, akkor most ő élhette volna át ezt - mutatott kettőnkre.
 - De nem jött össze neki - zártam el a csapot és léptem ki a zuhanyfülkéből. Egy bolyhos törölközőt tekertem magam köré majd Crisnek is elővettem egyet. Csendben szárazra töröltük magunkat. Cris felöltözött, míg én csak bele bújtam a köntösömbe.
 - Gondolom haza tudsz menni arra amerről jöttél - mutattam az erkély ajtómra.
 - Nem maradhatnék éjszakára? - pislogott rám kiskutya szemekkel.
 - Nem - jelentettem ki határozottan. - Megkaptad a jussod. Én pedig szeretnék aludni.
 - Oké - húzta grimaszra a száját. - Jó éjt Lolita - hajolt hozzám és ajkait az enyémekre tapasztotta, de nem engedtem, hogy elmélyítse a csókját.
 - Jó éjszakát Cris - mosolyogtam rá negédesen, majd becsuktam mögötte az ajtót. Mozdulatlanul figyeltem ahogy a kerítéshez ért és egy hanyag mozdulattal átugrott rajta. Csak amikor meggyőződtem róla, hogy tényleg bement a házába, akkor hagytam ott a leshelyemet. A konyhába sétáltam és csináltam magamnak egy nyugtató teát. Jóleső sóhajjal ültem le az egyik fotelbe, kezemben a forró innivalóval. Alig ittam néhány kortyot, mikor megszólalt a csengőm. Értetlenkedve néztem az órára, ami hajnali hármat mutatott, de mivel a zaj nem szűnt, meg, így kénytelen voltam felkelni és eltámolyogni a kaputelefonig.
 - Igen? - kérdeztem kíváncsian.
 - Nagyon sajnálom Seňora, hogy ilyenkor zaklatom - hallottam meg egy idegen hangot -, de az utasom ezt a címet adta meg nekem úticélként.
 - Utasa?
 - Seňor Ramos - nyögte ki az idegen. - Az úr nincs túl jó állapotban.
 - Hogy az a... - káromkodtam el magam, de aztán kapcsoltam. - Azonnal megyek - engedtem el a kaputelefon gombját majd szorosabbra húztam a köntösöm övét. Felkapcsoltam a kinti fényeket és sietve indultam el a kapuig. Ahogy kitártam az ajtót. egy kissé ideges sofőrrel néztem farkas szemet.
 - Ne haragudjon, hogy ilyenkor zaklatom - kezdett bele az újabb bocsánat kérésébe -, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Csak ezt a címet hajtogatta és...
 - Semmi gond - intettem le szegény férfit. - Hol van?
A taxis az autóhoz lépett és kinyitotta a hátsó ajtót. Majdnem elnevettem magam, mikor megláttam a védő eldőlt alakját.
 - Uram - kezdte rázogatni a sofőr - uram, megjöttünk.
 - Lllollla - hallottam meg a védő akadozó hangját. - Bocsásssss mmegg - próbált kiszállni az autóból, de majdnem előre esett.
 - Segítene? - néztem a taxisra, aki készségesen nyúlt Sergio hóna alá és együttes erővel betámogattuk a focistát a nappalimba. Végig döntöttem a kanapén, majd a táskámhoz siettem. Bőséges borravalóval és egy autogrammal háláltam meg a segítséget.. Mindent bezártam és vissza siettem Ramoshoz, hogy lecsesszem és rávegyem egy kijózanító, hideg zuhanyra, de mire beértem, a védő már az igazak álmát aludta. Közelebb léptem hozzá, cipőit lehúztam róla és betakartam egy pléddel. Kezem önálló életre kelve simított végig a borostás arcon, amit a spanyol egy apró nyögéssel nyugtázott.
 - Mi a fenéért ilyen bonyolult az élet? - sóhajtottam fel fájdalmasan, majd magára hagytam a focistát és én is lefeküdtem aludni. A fáradtság miatt azonnal elnyomott az álom.