Házasság Extrákkal 40.rész

Cris

   - Mitől vagy ilyen ideges? - nézett rám edzés végén vigyorogva Iker.
 - Ma viszem Kendrát ahhoz az orvoshoz, akit Sara ajánlott - húztam el a számat.
 - És ezért vagy így elkámpicsorodva? - emelte meg a szemöldökét.
 - Te ezt nem értheted - sóhajtottam fel.
 - Akkor magyarázd el - nyitotta ki az öltöző ajtót, ahova beléptünk.
 Kikötöttem a cipőmet, levettem a koszos mezemet és kezembe fogtam a törölközőmet, hogy elinduljak zuhanyozni. Tekintetemet a kapusra emeltem, aki még mindig érdeklődve fürkészte az arcom. A szívem egyre nehezebb lett, így leültem a barátom mellé és néhány perc csend után kiböktem azt ami a szívemet nyomta.
 - Nem akarom, hogy megkapja azt a rohadt injekciót. Mióta Sara megemlítette neki, hogy van ilyen lehetőség is, másról sem beszél, csak, hogy mennyivel egyszerűbb lesz így neki.
 Iker elkerekedett szemekkel pislogott rám.
 - Azért nem akarod, mert van más, számodra jobb megoldás vagy...?
 - Tudod, hogy miért! - csattantam fel. - Gyereket akarok - fordítottam el a fejemet, hogy ne lássam a rosszallást az arcán.
 - Cris, biztos vagy te ebben? - kérdezte teljes nyugalomban, amiért kénytelen voltam mégis ránézni.
 - Sose voltam biztosabb semmiben. Ha nem kötöm magamhoz, akkor elveszítem - morogtam az orrom alá, de Iker így is meghallotta.
 - Te nem vagy eszednél ember - rázta meg a fejét. - Arra nem gondoltál, hogy ő vajon akar-e veled maradni? Bár nem hiszem, hogy ne akarna, de akkor is - oktatott ki egy pillanat alatt. - Figyelembe kéne venned az ő érzéseit is.
 - Tudom, de félek - nyögtem ki. - Mi van, ha rám un? Mi van, ha Raúl eléri a célját és visszaédesgeti magához?
 - Ezek mind-mind csak fikciók. Ne is haragudj, de tiszta hülye vagy. Ha le akar lépni akkor is elhagy, ha van egy gyereke tőled. Legfeljebb a kicsit is magával viszi. De ennek nagyon minimális a valószínűsége, mert Kendra nem olyan.
 - Tudom csak néha annyira nehéz belegondolni, hogy egy rohadt szerződés tartja csak mellettem. Minden egyes nappal közelebb kerülünk a végéhez és már most azon parázok, hogy mit fogok csinálni, ha elhagy.
 - Szerintem beszélned kéne vele az érzéseidről. A múltkor azt mondtad szereted - nézett rám kérdőn.
 - Ez így van, de annyira nehéz megnyílni neki. Mi van, ha ő nem érez így? Ha kineveti az érzéseimet?
 - Ilyenkor úgy megtépném azt az orosz ribancot - morogta a kapus. - Teljesen elvette az önbizalmadat. Ahogy én látom, Kendra sem közömbös feléd. Nem azt mondom, hogy szeret, mert azt csak ő tudhatja, de hogy nem hagyod hidegen, az biztos - mosolygott rám biztatóan.
 - Miről megy a duma? - jelent meg mellettünk a kíváncsi Sergio is.
 - Semmiről - mordultam fel idegesen. Nem akartam, hogy ő is rajtam szánakozzon, de Iker másképp gondolta.
 - Cris nem fogja fel, hogy beszélnie kell Kendrával, ha gyereket akar.
A tekintetemmel ölni lehetett volna, mikor ránéztem a barátomra.
 - Már itt tartotok? - kerekedtek el a védő szemei. - Hű, ti aztán jól bele húztatok - vigyorodott el perverzül.
 - Fogd be - szóltam rá. - Én csak azt mondtam, hogy jó lenne még egy gyerek - füllentettem.
 - És mi itt a baj? - értetlenkedett a védő.
 - Csak annyi, hogy Kendra nem tud róla, hogy Cris babázni akar - világosította fel Iker Sergiot. Lemondó sóhajjal temettem az arcomat a kezeim közé. Úgy éreztem, nincsenek pletykásabb emberek az én két idióta csapattársamnál.
 - Miért nem csinálsz neki egyet "véletlenül" - tette macskakörömbe a szót.
 - Sese! - szólt rá Iker. - Ez nem volt szép. Nem hiszem, hogy Kendra örülne neki és amúgy is ma mennek orvoshoz.
Eltűnődve néztem magam elé. Nem is mondott akkora hülyeséget a védő. Mi lenne, ha csak úgy becsúszna az a gyerek? Nem jó, mert éppen ma megyünk arra a rohadt injekcióra, ami három hónapnyi védettséget ad neki. Hogy tudnám kijátszani ezt? Kell lennie valami megoldásnak - törtem a fejemet egyre jobban.
 - Ajaj - nézett rám a kapus idegesen. - Ismerem ezt a nézést. Most próbálod kitalálni, hogy hogyan tudnád ezt lebeszélni a dokival - csóválta meg a fejét lemondóan.
 - Ott még nem tartottam, de adtál egy baromi jó ötletet - vigyorodtam el, mert már tudtam, hogy mit kell csinálnom. Felkaptam a törölközőm a padról és a zuhanyzóba siettem. Egyre jobban kezdett körvonalazódni bennem a terv. Jókedvűen öltöztem fel majd barátaim tekintetétől kísérve, felhívtam az orvost és megkértem, hogy még mielőtt Kendrával mennénk, találkozzunk. Elégedetten nyomtam ki a készüléket mikor befejeztem a beszélgetést.
 - Na, mit találtál ki, mert hogy valamit sikerült az biztos. Olyan a fejed, mint egy macskának aki most nyalta ki a tejfölös köcsögöt - húzta el a száját a kapus.
 - Semmi fontosat - vigyorodtam el. - Illetve ötletem már van és most már csak az orvos segítségére van szükségem - mondtam miközben összepakoltam a cuccaimat.
 - Talán jobb is, ha nem tudunk róla, mert ha Kendra rájön, hogy mi is benne voltunk, egy életre elvágjuk magunkat nála - csóválta meg megint a fejét. Sergio csak kapkodta köztünk a tekintetét.
 - Beavatnál minket is, hogy mégis mire készülsz? - pislogott rám értetlenkedve.
 - Á-á. Tényleg jobb, ha nem tudtok róla. Az sem biztos, hogy összejön - merengtem el egy pillanatra, de aztán megint meggyőztem magam, hogy csak ezzel az ötlettel nyerhetem meg a csatát. Amilyen gyorsan csak tudtam elköszöntem a barátaimtól, hogy minél előbb lezavarjam a beszélgetést az orvossal.
 - Cris - szólt utánam Iker -, ne csinálj hülyeséget! Nem éri meg ez miatt elveszíteni Kendrát.
 - Bízd csak rám, tudom mit csinálok - válaszoltam neki gúnyosan majd elsiettem a találkozóra, ami talán az egész életemet megváltoztathatja.