2015. január 7., szerda

Las Puertas de Infierno 84.

Kimi

  Elégedetten dőltem hátra a padon és onnan figyeltem a többieket. Úgy éreztem, hogy sikerült közelebb hoznom a finn családomat a leendő családommal. A jégcsarnokot betöltötte a gyerekek hangos kacagása és sikongatása. Szemeim megakadtak a lányon, aki először még bátortalanul lépett a pályára, most pedig már magabiztosan siklott a jégen. Az arcán játszó mosoly minden pénzt megért. Annyira gyönyörű volt, hogy nem tudtam róla elszakítani a tekintetemet.
 - Na mi van Kims? - huppant mellém Rami majd követte a tekintetemet. - Baszott mázlista vagy, ugye tudod? - vigyorodott el mikor Ana lehajolt, hogy felsegítse Linát és így kirajzolódott tökéletes fenekének körvonala.
 - Hé, beárullak Kristiinek - mordultam rá idegesen.
 - Hűséget fogadtam, nem vakságot - nevetett fel vidáman és tovább folytatta a stírölést.
 - De egy percen belül vak leszel, ha tovább bámulod - ütöttem nyakon.
 - Ú, Kims féltékeny - húzta el gúnyosan a száját. - Mondjuk megértem. Még engem is kísértésbe tudna vinni ez a nő.
 - Felejtsd már el! - fordultam felé és próbáltam a tekintetemmel megölni, de nem jött össze.
 - Oké, oké! - tette fel a kezeit. - Csak vicceltem. Tudod, hogy nekem Kristii a mindenem.
 - Remélem is.
 - Viszont azt ugye sejted, hogy nem fogod ilyen könnyen megúszni, ha Toniék rájönnek, hogy itthon vagy?
 - Baszd meg! - nyögtem fel idegesen.
 - Az első lesz, hogy leszedik a fejedet, hogy nem szóltál nekik, aztán pedig pontról pontra kielemzik Ana minden testrészét.
 - A közelükbe sem engedem - közöltem komoly hangon.
 - Te sem hiszed, hogy eldughatod őket? - bökött a fejével a lányra és a gyerekeimre, nekem pedig igazat kellett neki adnom. Ha Toniék akartak valamit, azt mindig elérték.
 Mintha megérezte volna, hogy róla beszélünk, megcsörrent a telefonom és a kijelzőn a legjobb barátom neve díszelgett.
 - Emlegetett szamár - húztam el a számat, de megnyomtam a fogadás gombot.
 - Hei Kims! - köszönt egy nagyon jókedvű srác.
 - Hei Toni! - mosolyodtam el mikor kihallottam a hangjából a több pohárnyi vodkát.
 - Figyelj csak, te kurvapecér - nevetett fel - úgy hallottam, hazajöttél...
 - Igen, itthon vagyok - vallottam be kelletlenül. - Ki buktatott le?
 - Juri látott téged. Ja és azt is mondta, hogy valami extra csini cicababával hetyegtél - röhögött artikulálatlanul a készüléken át a fülembe. - Ugye nem leszel irigy és osztozol velünk rajta?
 - Nézd Toni, ez most nem a legjobb időpont... - próbáltam lerázni, de nem hagyta magát. Idegesen néztem Ramira, aki csak eltátogta, hogy ő megmondta.
 - Kims, ugye nem azt akarod mondani, hogy nem is találkozhatunk vele? Juri ódákat zengett róla, így már mindenki rettenetesen kíváncsi rá.
 - Figyelj tesó, nem ígérek semmit, de meglátom, hogy mit tehetek ez ügyben.
 - Papucs lettél Kimi? - röhögött hitetlenkedve a barátom.
 - Nem, csak ez most kurvára nem olyan helyzet, mint eddig. Ana nem a barátnőm - csúszott ki a számon, de mielőtt folytathattam volna, Toni megelőzött.
 - Akkor meg pláne rohadtul be kell, hogy mutasd nekünk, hátha valamelyikünk szerez neki pár kellemes éjszakát. Tudod, csak hogy elmondhassa, hogy a finn srácok milyen jók az ágyban.
 - Kussolj! - mordultam rá, mert már a gondolata annak, hogy hozzáérnek, kiakasztott.
 - Most mi van? Nem azt mondtad, hogy nem a barátnőd? Azt hittem akkor szabad a pálya?
 - Toni, ez nem telefontéma - sóhajtottam fel. - De vedd úgy, hogy ő tabu és szólj légyszi a többieknek is.
 - Ezt nem értem...
 - Nem is kell. Majd holnap elmagyarázom - masszíroztam meg az orrnyergemet.
 - Oké - komolyodott el hirtelen. - Akkor holnap találkozunk.
 - Majd hívlak - nyomtam ki a telómat.
 - Mondtam, hogy nem fogod megúszni - csóválta meg nevetve a fejét Rami.
 - Pedig reménykedtem benne, hogy mire észbe kapnak, Ana már nem lesz itt.
 - Tényleg Ronaldoval jár? - fordult hirtelen felém a testvérem.
 - Ja.
 - Nem vagy tőle boldog - vigyorgott gúnyosan.
 - Miért, te az lennél? Egy bájgúnár legyeskedik a gyerekeim körül.
 - Na meg Ana körül is. Van valami terved ez ellen? - pislogott rám összeesküvő módon.
 - Még nincs, de nem adom fel. Nekem kell ez a nő - néztem Anára, aki kezében Justuval pörgött a jégen és édesen kacagott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése