Házasság extrákkal 39.rész

Kendra

   Percekig bámultam a csukott ajtóra, kezemben a gyűrűvel. Nem értettem, hogy most mi lelte a focistát és akárhogy töprengtem rajta, semmi épkézláb okot nem találtam a viselkedésére. Kopogás térített vissza a valóságba.
 - Hova rohant a fiam?  - dugta be Dolores a fejét az ajtón mosolyogva, de mikor meglátta kétségbeesett arcomat, elkomorult. - Mi történt, összevesztetek? - ült le mellém aggódva.
 - Nem..én..nem tudom - hajtottam le a fejemet, majd válaszként a kezébe nyomtam a levelet és az ajándékot. Először furcsán nézett rám, de mikor elolvasta a pár szót, megvilágosodott.
 - Ez az akire gondolok? - kérdezte halkan.
 - Igen - sóhajtottam fel. - A volt pasim.
 - De mégis mit akar tőled? Nem tudja, hogy férjhez mentél?
 - Szerintem tudja, csak be akart kavarni nekem - nyögtem ki, ami egy ideje már bökte a csőrömet.
 - Úgy láttam sikerült neki. Cris nagyon feldúlt volt - nézett rám óvatosan. - Mondott valamit?
 - Nem és én sem tudtam neki mondani semmit, mert csak úgy itt hagyott.
 - Bolond gyerek - csóválta meg a fejét Dolores. - Hagyj neki egy kis időt, hogy lehiggadjon és akkor majd megtudjátok beszélni a történteket.
 - Bízom benne - sóhajtottam fel remény vesztve.
 - Na - pattant fel mellőlem a nő - ne szomorkodjunk, hanem menjünk enni. Az előbb még éhen akartál halni!
 - Nem várjuk meg Crist?
 - Nem. Magára vessen, ha kaja előtt elhúzott - kacsintott rám kedvesen, amit én egy halvány mosollyal viszonoztam és követtem őt a konyhába, ahol Juni már lelkesen segített a terítésben.

Teltek a napok és semmi nem változott. Cris a kirohanása óta kínosan ügyelt rá, hogy ne hozza fel a témát. Ha esetleg én akartam róla beszélni, akkor egyszerűen csak kimentette magát alóla valami ürüggyel, így lassan feladtam a próbálkozásaimat. A gyűrűt visszaküldtem Raúlnak, de sajnos nem vette a lapot, mert a továbbiakban minden áldott nap virágot küldött, amit Doloressel közösen próbáltunk eltüntetni a portugál szeme elől. Hiába írtam a férfinak, hogy szálljon le rólam, kérésem süket fülekre talált ezért inkább úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom a szánalmas próbálkozásait.
 - Hétre Ikerékhez megyünk vacsorázni - zökkentett ki a gondolataimból a focista.
 - Nem tudtál volna előbb szólni? - néztem rá mérgesen miután leolvastam az időt az óráról. - Egy óra alatt nem készülök el.
 - Ügyes vagy, megoldod - kacsintott rám, majd kibújt a pólójából és elindult, hogy birtokba vegye a fürdőt.
 - Hé! - kiáltottam utána felháborodottan mire megtorpant. - Be ne merj menni előttem oda - ugrottam elé és kezeimet a mellkasára támasztottam. - Ha már csak egy órát adtál, akkor hagy kezdjem én a zuhanyozást - pislogtam fel rá kiskutya szemekkel.
 - Menjünk együtt! Nem csak időt hanem vizet is spórolunk - vigyorgott rám pimaszul.
 - Biztos vagy te abban, hogy ez jó ötlet? - húztam fel a szemöldökömet, hiszen a Madeirán eltöltött utolsó éjszaka óta nem voltunk együtt. Azt hittem, már nem él a megállapodásunk, de úgy látszik tévedtem.
 - Teljesen - hajolt a fülemhez és orvul megharapta a fülcimpámat.
 - Cris - remegtek meg a térdeim a hatására amit ő csak kaján vigyorgással vett tudomásul.
 - Akarlak Baba! - nézett mélyen a szemeimbe amitől én úgy éreztem, mintha hipnotizáltak volna. Száját akaratosan az enyémre nyomta és vadul birtokba vette azt. Egy apró nyögés csúszott ki a számból, amit ő azonnal arra használt ki, hogy nyelvével utat törjön magának a számba. Testem ismerősként köszöntötte a kezeit, amik végig simogatták érzékeny bőrömet, megpróbálva az őrületbe kergetni vele.
 - Cris - szakadtam el zihálva az ajkaitól, de a focista nem figyelt rám, így kénytelen voltam kicsit eltolni magamtól. - Cris...
 - Mi a baj kicsim? - nézett rám vágytól elsötétült szemekkel.
 - Még nem voltam orvosnál - közöltem vele majd szégyenkezve lehajtottam a fejemet.
 - Mikor kell menned? - kérdezte, de ujjai nem hagyták abba a melleim masszírozását.
 - A héten valamikor. Szóval...
 - Oké, majd vigyázok - mordult fel nem túl lelkesen, de folytatta amit elkezdett.
 Szája bejárta a nyakam, vállam vonalát és apró csókokat helyezett el a fülem mögötti érzékeny részen. Egyik kezével a hajamba túrt, míg a másik a fenekemre siklott és belemarkolt. Én sem tétlenkedtem, tarkóját átkulcsolva húztam le a fejét magamhoz egy csókra.
 - Annyira finom vagy - vállt el tőlem egy pillanatra. Felkuncogtam, mikor orrával végig simított a kulcscsontoman - és csikis - mosolyodott el. Próbáltam kiszabadulni a kezei közül mielőtt máshol is csikizni kezdene. - Ohohó - kapott utánam - ne menekülj!
 - Nem menekülök, csak arról volt szó, hogy vacsorázni megyünk, nem? - kérdeztem gonoszkodva és a portugál szemeinek kereszttüzében vetkőzni kezdtem. Gyorsan megszabadultam a felesleges ruháimtól, majd egy csábító mosolyt küldve a férjemnek, beálltam a fülkébe. Megnyitottam a csapot és folyatni kezdtem magamra a vizet. Nem telt el egy perc sem és már éreztem is a hátamnak nyomódni Cris meztelen testét.
 - Azt hitted megúszod? - ölelt magához szorosan. - Pedig tudhatnád, hogy előlem nem menekülsz - harapott bele a nyakamba amitől a gerincem mentén bizseregni kezdett. Egy hirtelen mozdulattal maga felé fordított és ajkai most nem a számra, hanem a melleimre csaptak le. Hátra vetett fejjel élveztem a tetteit.
 - Cris, kérlek - nyöszörögtem, mikor ujjával a nőiességemet kezdte cirógatni.
 - Mit szeretnél édes? - vigyorgott magabiztosan rám.
Lábaimat széjjelebb tártam neki, hogy jelezzem, mit akarok és egyik combomat a dereka köré csavartam. Elfúló lélegzetéből tudtam, hogy már ő is nehezen tudja visszafogni magát.
 - Érezni akarlak - suttogtam a szájába és hangosan felnyögtem az élvezettől mikor teljesítette a kívánságomat. Először csak lassan mozgott bennem, amivel az őrületbe kívánt kergetni, de aztán mikor a csípőm magától kezdett válaszolni a lökéseire, ő sem bírta tovább, begyorsított. Éreztem, ahogy bámulatos gyorsasággal épült fel bennem az orgazmus majd egy mélyebb lökés után megfeszültem és aprót sikkantva lebegtem át egy másik dimenzióba. Cris azonnal követett, férfiasságát kihúzva belőlem a hasamra élvezett.
Remegő lábakkal néztem ahogy a víz lemossa rólam élvezete bizonyítékát.
 - Hiányoztál, de nem akarok több ilyet - nyögött fel. - Benned szeretnék elmenni - nézett a szemeimbe.
 - Tudod, hogy addig nem lehet, míg nem beszéltem a dokival. Amint felír valami fogamzásgátlót, már nem kell ezt csinálnod. Eddig is kísértettük a sorsot - hajtottam le a fejemet. Nem mertem rá nézni, mert akkor lehet, hogy kiolvasta volna a szemeimből, hogy semmire sem vágynék jobban, mint egy gyerekre tőle, de ez lehetetlen volt.
 - Akkor minél hamarabb elviszlek hozzá - csókolt meg lágyan, majd kezébe vette tusfürdőjét. - De most már mosakodjunk, mert így is magyarázkodhatunk, hogy miért késünk - vigyorodott el. Nevetve boxoltam a vállába majd sietve én is lefürödtem.
Jó fél óra késés után ott álltunk Ikerék ajtaja előtt és azt magyaráztuk a vigyorgó házigazdáknak, hogy kinek a hibájából is késtünk el.