Lola
Leültem a padra, Zidane mellé, akivel egyre jobb lett a kapcsolatunk. A sípszó után érzékeltem csak, hogy mennyire más egy El Classicón játszani, mint egy sima meccsen. A stadion felrobbant, mikor a Barcások valamelyike labdához ért, de ha egy Realos tette ugyanezt, durván kifütyülték. A 8. percben, Busquets csúnyán felrúgta, Di Mariát, amit nem néztem jó szemmel, de megnyugodtam, mert megkapta érte a megérdemelt lapját. Az idegesség rám is átragadt, az alapvonal mellett fel és le sétálva, próbáltam lehiggadni. A 15. percben Sergio kapott sárgát és nem kis kiabálásomba került, hogy fejezze be a pofázást, elkerülve ezzel, a korai zuhanyzást. A első pofon akkor érkezett, mikor Neymar, a 19. percben vezetést szerzett a csapatának. Gólöröme után rám villant a tekintete és feltűnés nélkül jelezte, hogy mire vágyik meccs után. Felhúztam a szemöldököm és elmosolyodtam. Tekintetem visszavezettem a csapatomra és Cris, értetlen arckifejezésével találkoztam. Megvontam a vállam, így jelezve, hogy ez nem az ő dolga.
Az első félidő, már nem hozott több izgalmat. A szünetben bementem az öltözőbe, ahol próbáltam lelket önteni a csapatba és lehűtöttem a forró fejű focistákat is. Mikor elindultunk kifelé, Roni maradt utoljára, elkapta a karom.
- Láttam, hogy nézett rád az a srác. Ő volt a góllövőd, ugye? - nézett a szemembe.
- Igen, ő - válaszoltam őszintén, mert feleslegesnek tartottam volna hazudni. - De szerintem ehhez semmi közöd. Megbeszéltünk valamit, tartsd magad ahhoz - rántottam ki a karomat a kezéből.
- Ő ma már lőtt gólt - nézett rám gúnyosan. - Ha én ma nem lövök, akkor ő megy ma az öltöződbe?
- Még az is meglehet - néztem a portugálra és oldalra döntöttem a fejem. - Ugye nem vagy féltékeny? - vetődött fel bennem egy gondolat.
- Én nem, csak... - szabadkozott volna, de kinyílt az ajtó és Sergio dugta be a fejét rajta.
- Gyertek már, mert mindjárt kezdünk - mondta, miközben egyikünkről, a másikra nézett. Mérgesen hagytam ott a két focistát és idegesen ültem le, Zidane mellé.
- Minden rendben? - kérdezte, miközben az arcomat fürkészte.
- Persze - válaszoltam automatikusan -, csak utálom, hogy elkönyvelték magukban, hogy kikapnak - mondtam, ami végül is igaz volt. A meccs kezdett eldurvulni, így kénytelen voltam Ramost lecserélni, Illaramendire. A védő mérgesen nézett rám.
- Most ezt miért? - sziszegte a fejem fölül, hogy csak én halljam.
- Mert még egy húzásod volt és mehettél volna zuhanyozni - dörrentem rá mérgesen. Hátra dőlt a székén és nem szólt többet.
A 76. percben, Di Maria fáradt játékát lecseréltem, Jese gyorsaságára. De ez is kevésnek bizonyult, mert rá két percre, Alexis Sanchez, eldöntötte a meccset. Legnagyobb megrökönyödésemre, Roni a 80. percben sárgát kapott. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, mire ő csak megrántotta a vállát. Sikítva toporzékoltam volna, ha nem egy El Classicón vagyunk. Úgy viselkedett most, mint egy gyerek, aki nem kaphatja meg a játékát. Négy percre rá, a Barca is cserélt, Neymar helyére, Pedro került. A brazil elsétált a kispadunk előtt és szívdöglesztő mosolyával nézett rám. Tudtam, hogy jelre vár, és én annyira felhúztam magam Cris viselkedésén, hogy megadtam neki. Bólintottam egy aprót és ő még szélesebbre húzta a mosolyát.
Végül a hosszabbításban, Jese szépített. 2-1-es végeredménnyel zárult az első Classicóm. Kezet fogtam az ellenfél embereivel és a bírókkal. Az én csapatom gyorsan eltűnt az öltözőben, míg a Barcások megköszönték a szurkolóiknak a biztatást.
- Ez a meccs már akkor eldőlt, mikor egy nőt ültettek a kispadra - hallottam meg egy gúnyos hangot a hátam mögül. Megfordultam, majd egyenesen az argentin szemébe néztem.
- Talán, valami baja van a nőkkel? - szóltam hozzá mézes-mázosan. - Sajnálom, ha a másik nem jobban vonzza, bár jó helyen kapisgál, mert itt csupa férfi veszi körül. De azért remélem, ezzel a hajlamával a társai is tisztában vannak, mert furcsa lenne, ha a zuhanyzóban jönnének rá a kis titkára - tártam szét a karjaimat, tettetett kedvességgel. Láttam a csatáron, hogy majd szét veti a düh, de mire újra megszólalhatott volna, én már leléptem. Benyitottam a fiúkhoz, akik idegesen ültek a padon és néztek ki a fejükből.
- Szép volt - szólaltam meg, mire rám kapták a fejüket. - Majdnem minden utasítást betartottatok - nyomtam meg a szót. - Ma ők voltak a jobbak, de csak egy kicsivel. Sokat számított a hazai környezet. Tudom, hogy nem volt könnyű nektek, és pont ezért büszke vagyok rátok, hogy így is az utolsó percig hajtottatok.
Döbbenten hallgatták a szavaimat, láttam rajtuk, hogy nem erre számítottak.
- Egyre azért felhívnám a figyelmeteket - emeletem fel a kezem, mivel már támadtak volna a kérdéseikkel. - Minden fejben dől el, és ha ti feszülten léptek ki a pályára, az ellenfél azt kifogja használni, ahogy ma is tette. Nem szabad már az elején elkönyvelni a vereséget, mert ti azt tettétek. Jók vagytok, náluk mindenképp jobbak, de ezt addig nem tudjátok bizonyítani, míg ti magatok el nem hiszitek. Ennyit akartam mondani és most irány zuhanyozni, mert olyan szagotok van, hogy kilométeres körzetben kihalnak az élőlények körülöttetek - nevettem fel, mikor megláttam a döbbent fejüket, aztán otthagytam a szavaimtól lefagyott csapatot.
A saját öltözőmhöz mentem, ahol már várt a brazil. Amint beléptem az ajtón, nekem esett. Épphogy a kulcsot eltudtam fordítani a zárban. Kezei már tépték rólam a ruhát és én sem akartam adósa maradni. Mindenféle előjáték nélkül hatolt belém, mire hangosan felnyögtem az élvezettől. Kajánul elvigyorodott, mert nagyon tudta, hogy mi a jó nekem.
- Hiányoztál - zihálta a fülembe, miközben egyre erősebbeket lökött rajtam. - Senkivel sem olyan jó, mint veled.
Elmosolyodtam a kijelentésén és közelebb húztam, hogy még mélyebben érezzem őt magamban, nem tartott sokáig, hogy eljussunk a csúcsra. Hangosan, zihálva vettük a levegőt, mintha a maratont futottuk volna le. Lehunytam a szemem és elégedetten elmosolyodtam. Rosszlánynak éreztem magam, aki egy öltöző padlóján képes henteregni az aktuális partnerével, de én szerettem rossznak lenni.
- Ez már kurvára hiányzott - szólalt meg mellettem a brazil.
- A szex, vagy én? - kacérkodtam vele, miközben a ruháimat próbáltam összeszedni.
- A kettő együtt, mármint szexelni, szexeltem azóta, de veled csinálni...hm - nézett végig rajtam ajkait megnyalva és tudtam, hogy egy menettel nem elégszik meg.
- Jössz zuhanyozni? - pislogtam rá bociszemekkel, aztán elnevettem magam, mikor felpattant a földről és hamarabb beért a fürdőbe, mint én.
- Ez gyors volt - nevettem még mindig, ahogy beálltam mellé a zuhany alá.
- Akkor most lassabban csinálom - nézett a szemembe miközben a kezei újra bebarangolták a testemet.
Egy óra és nem számoltam, hány orgazmus után, végre felöltözve ültem az ölében és beszélgettünk.
- Még nem is gratuláltam - adott puszit a számra.
- Miért is?
- Hogy egy ilyen híres klubhoz szerződtél, mint a Real Madrid.
- Köszi - simítottam végig az arcán. Nem, nem voltam belé szerelmes, de valamiért tetszett ez a srác.
- David Lucca, jól van? - tereltem más útra a beszélgetésünket. Imádtam a kisfiát, akit sokszor elhozott a Santos edzéseire.
- Igen - lágyult el a tekintete, mint mindig, ha róla beszélt. - Már tanítom focizni - húzta ki magát.
- A büszke apa - boxoltam vállba.
- És te? Jól vagy? Megszoktak már, vagy itt is végigcsináltad, amit nálunk? - komolyodott el.
- Voltak viták, de egész jól ment a beilleszkedés - játszottam a hajával. - Sokat köszönhetek Ikernek, aki kiállt mellettem és a többiek istenítik őt, tehát hallgatnak rá.
- Te meg ő? - érdeklődött félve.
- Dehogyis - kacagtam fel. - Neki ott van Sara. Nagyon szeretik egymást.
- De itt is...? - vakarta a tarkóját zavartan.
- Igen itt is - válaszoltam a be nem fejezett kérdésére.
- Elmondod?
- Nem - álltam fel az öléből.
- Tud rólam? - jött a következő kérdés.
Megforgattam a szemeimet és eszembe jutott a félidőben történt jelenet.
- Okos srác, rájött magától.
- Lola - lépett mögém és átkarolt, miközben az állát a vállgödrömbe támasztotta -, soha nem mondtad el, hogy miért vagy ilyen, de a hülye is rájött volna, hogy valaki egyszer nagyon megbántott. Nem akarsz róla beszélni?
Megfordultam, arcát a kezeim közé fogtam és hevesen megcsókoltam. Csak így tudtam elhallgattatni őt és elnyomni a fejemben felvillanó képeket. Akkor hagytam abba, mikor a mellkasom már fájt az oxigénhiánytól.
- Tehát nem - kapkodta a levegőt ő is.
Rámosolyogtam és az ajtóhoz léptem.
- Jó volt újra látni, de szerintem a csapatod már nem tudja, hol vagy.
- Szóval kidobsz? - nézett rám huncutul. - Oké, értettem. A legközelebbi Classicón találkozunk - nyomott csókot a számra, majd óvatosan körülnézett a folyosón és lelépett. Sóhajtva dőltem a falnak, de azonnal meg is ugrottam, mikor valaki kopogott az ajtómon.
- Lola, itt vagy? - hallottam meg, Ramos hangját.
- Igen. Mi a gond? - nyitottam ki az ajtót és kérdőn néztem a focistára.
- Semmi, csak indulnánk - nézett végig rajtam feltűnően.
- Egy perc és ott vagyok - léptem a táskámhoz, aztán felkaptam a vállamra. - Mehetünk.
Szótlanul mentünk a buszhoz. Az út alatt végig zenét hallgattam, csak ne kelljen a portugálra néznem, akinek a tekintete, szinte lyukat égetett a hátamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése