2013. december 2., hétfő

A kor nem számít Tizedik rész

Corina

Jól éreztem magam, mivel a barátaimmal, és nem utolsó sorban Fernandoval lehettem. A két lökött, Sese és Nando felváltva hordták nekem a különböző nevű, ízű és színű koktélokat.
 - Be fogok rúgni - néztem rájuk könyörögve, mikor már az ötödik kimondhatatlan nevű, rikító zöld valamit tették elém.
 - Nem baj, majd hazaviszünk - legyintett a Kölyök vigyorogva, mire a védő is bólogatni kezdett.
 Iker és Sara az est eleje óta a táncparketten voltak, teljesen megfeledkezve rólunk.
 - Szabad? - nyújtotta a kezét Sergio, de válaszra sem várva húzott is magával. Egyszerre kezdett dolgozni  bennem az alkohol és az adrenalin. Észre sem vettem, már összesimulva táncoltunk egy lassú számra. Magához szorított, míg a keze a fenekemre tévedt. Felnéztem rá, hogy megfedjem, de ahogy a barna szemeibe néztem, elvesztem. Láttam, ahogy a szája mosolyra húzódik, majd egyre közelebb kerül az enyémhez, mégsem tettem ellene semmit. Puha ajkai épphogy érintették az enyémeket, és azok az árulók megadva magukat, elnyílva várták, hogy leigázza őket. Hasamban millió apró lepke kelt életre, örömtáncot járva a férfi érintésére. Egy sóhaj szakadt fel belőlem, ami jelezte, hogy ideje lennem észhez térnem, de sajnos nem ment. Túlontúl a védő bűvkörébe kerültem.
 - Gyönyörű vagy - suttogta a számba, mire az én testem borzongással válaszolt. Egyik keze a derekamat ölelte, míg a másik a tarkómra csúszott, hogy közelebb vonhasson magához. Aztán hirtelen lecsapott és hevesen falni kezdte ajkaimat. Feleszmélni sem volt időm, nyelvével máris birtokba vette a szám, és táncba hívta nyelve az enyémet. Csókcsatánknak a levegőhiány vetett véget. Lihegve és kipirulva néztük a másikat, nem is érzékelve a külvilágot. Elvesztünk egymás érzéseinek tanulmányozásában. Mind a ketten ugyanazt olvastuk ki a másik szeméből. Mindent elsöprő vágyat.
 - Akarlak! - hajolt hozzám, hogy fülembe súgja óhaját. Nyomatékot is akart adni szavainak, ezért ágyékát hozzám nyomta, én pedig megéreztem nekem feszülő férfiasságát. Tudtam, hogy elvesztem. Testem válaszolt a mozdulatára és akaratlanul is hozzádörgöltem a csípőmet. Szemeiben a vágy parázsból lángoló tűzzé változott. Megfogta a kezem és magával húzott. Nem érdekelt hova visz, csak ne engedjen el. A bár előtt leintett egy taxit, majd bemondta a címét. Már a hátsóülésen egymásnak estünk, a sofőr legnagyobb örömére. Kezei a combjaimon kalandoztak, egyre feljebb simogatva rajtam a ruhát. Én sem tétlenkedtem, kezeimmel a hajába túrtam, majd a mellkasán húztam végig a körmeimet. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de hamar megérkeztünk hozzá. Alig csukta be mögöttünk az ajtót, máris nekem esett. Csípőjét hozzám nyomva szorított a falhoz, miközben a nyakam csókolgatta, harapdálta. Én az ingét próbáltam legombolni róla, kisebb-nagyobb sikerrel, de aztán meguntam, és inkább lehúztam róla mint egy pólót. Testén végignézve önkéntelenül haraptam be az alsó ajkam, hiszen nagyon jól nézett ki. Mozdulatom nem kerülte el a figyelmét és pimaszul elvigyorodott, majd ölbe kapott és bevitt a nappali kanapéjára.
 - Nem bírom ki a hálóig - somolygott rám, és újra rávetette magát a számra. Innentől teljes filmszakadás, csak annyit érzékeltem, hogy végig szeretkeztük az éjszakát.

 Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem, nem tudtam hol vagyok. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, és próbáltam rájönni, hogy mi történt velem.
Oké! Este elmentünk bulizni, Iker, Sara, Nando és Sergio. Megittam egy csomó koktélt. Ennél a résznél heves fejfájás tört rám. Táncoltam Ramossal, és ő megcsókolt. Akaratlanul is az ajkaimhoz érintettem az ujjam, mintha még mindig érezném az érintését. Innentől viszont már minden homályos volt, de ahogy óvatosan megfordultam az ágyon, megláttam a védőt, aki mellettem szuszogott. Végignéztem a férfi testén, amit nem takart semmi, így kétségem se lehetett felőle, hogy mivel töltöttem a kiesett időt. Idegesen ültem fel az ágyon és óvatosan, hogy ne ébresszem fel Sergiot, körülnéztem, a ruháimat kerestem. Magam köré tekertem a takarót és halkan lépdelve elindultam a földszint felé. Nem akartam felébreszteni a férfit, mert nem tudtam volna a szemébe nézni. A lépcsőn leérve megtaláltam az eltűnt ruháimat. Gyorsan felöltöztem, majd sietve elhagytam a házat. Táskámból előhalásztam a telefonom és láttam, hogy egy csomó nem fogadott hívásom van Ikertől és Nandotól, de most nem őket hívtam.
 - Szia, Do! - köszöntem idegesen a barátnőmnek. - Nagy hülyeséget csináltam, értem tudnál jönni? - Nem kérdezett semmit, csak a címet kérte és közölte, hogy tíz perc és itt van. Remegve ültem le egy padra, hogy ott várjam meg őt, mikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám volt, de valahogy éreztem, hogy a védő ébredhetett fel, így inkább kinyomtam. Pár perc múlva megkönnyebbülve láttam meg barátnőm piros Porsche-ját, ami mellettem fékezett le. Bepattantam az anyósülésre mellé, de nem tudtam ránézni. Éreztem magamon kíváncsi tekintetét és nekem elég volt ennyi ahhoz, hogy könnyeim gátak nélkül borítsák be az arcomat. Zokogásom hangja töltötte be az autó belsejét. Do szó nélkül ölelt át, megvárta, hogy teljesen megnyugodva avassam be a történtekbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése