- Már ez sem jön rám - álltam a tükör előtt elkeseredetten és néztem, hogy az eddigi kedvenc nadrágomba sem férek már bele. - Most mi a fenét vegyek fel? - idegeskedtem, amit kicsi lányom is megérzett, és egy apró rúgással jelezte, hogy együtt érez velem. Végigsimítottam a gömbölyödő pocakomon. Mosolyra húzódott a szám, amikor eszembe jutott az első megmozdulása. Úgy meglepődtem amikor megtörtént, hogy ráejtettem Nino ingére a fagyimat, ami neki csöppet sem tetszett. De mikor elmagyaráztam neki, hogy miért csináltam, izgatottan simította tenyerét a hasamra, hátha ő is érzi. Azóta eltelt egy kis idő és a rúgások erősödtek, így már a büszke keresztapa is élvezhette, Felicidad mozgolódását.
Benyúltam a szekrényembe és elővettem egy egyszerű, kötött egybe ruhát. Szeptember elején már nem volt valami meleg, de azért kabát még nem kellett. Valami oknál fogva az égiek is kegyesek voltak hozzánk, mert az eső sem esett. Dudálást hallottam, gyorsan felkaptam a csizmám és a táskám. Bezártam az ajtóm és bepattantam Olalla mellé a kocsiba, már amennyire egy hatodik hónapban lévő bálna pattanni tud.
- Csini vagy - nézett rajtam végig a barátnőm. - Kinek öltöztél így ki? - vigyorgott.
- Ne kezd már te is - forgattam meg a szemeimet. - Nem tudtam mást felvenni, mert már nem jön rám semmi - panaszkodtam. - El kéne mennünk vásárolni - tereltem el gyorsan a témát, mert mostanában rászoktak a fiúk, hogy David Luizzal cukkolnak, aki állítólag, fülig szerelmes belém.
- Én benne vagyok - csillant fel a szeme. - De hiába próbálkozol, akkor sem úszod meg - vigyorgott, mint a tejbetök. - Davidnak biztos nagyon tetszeni fogsz - húzta fel az agyam, majd jót nevetett rajta, hogy elvörösödve fújtatok, mint egy gőzmozdony.
- Hányszor mondjam még el? NINCS KÖZ-TÜNK SEM-MI! - szótagoltam le neki a mondatot.
- Ezt ő is tudja? - kajánkodott még mindig.
- Oliiiiiiii - néztem rá könyörögve. - Ne csináld ezt velem.
- Miért? Olyan szép pár lennétek.
Elhűlve néztem a barátnőmre, hogy megbolondult-e.
- Te nem vagy komplett - jelentettem ki magabiztosan. - Ha - emeltem fel a kezem -, mégis érezne valamit irántam, nagyon jól tudod, hogy én azt nem viszonoznám.
- De miért?
- Miért, miért? Mert fiatalabb nálam jóval, ráadásul már a hócipőm tele van a focistákkal - csattantam fel.
- Jesus és Ramos is fiatalabb volt nálad - közölte velem, mintha nem tudnám.
- Jesust szerettem, míg Ramos... - nem fejeztem be, mert nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Sokszor bevillantak a védővel eltöltött idő képei. Amikor motoroztunk és átölelt, vagy amikor segített meglépni Jes elől. Aztán pedig az első és egyben utolsó éjszakánk képei is.
- Mi van vele? - nézett rám Oli érdeklődve, de én csak megráztam a fejem.
- Nem tudom. Néha hiányzik - vallottam be suttogva, mire a barátnőm félrekapta a kormányt, úgy meglepődött.
- Azt akarod mondani, hogy hiányzik Ramos, akivel egyetlen éjszakát töltöttél el, akinek a gyerekét fogod nem sokára megszülni, és aki elől egészen Angliáig menekültél? - vázolta fel kérdéseivel a helyzetemet, és én rábólintottam.
- Hülye vagyok igaz? Biztos a hormonok teszik - fogtam rá megint a terhességemre ezt is.
- Nem, nem vagy hülye. Te oltári nagy bolond vagy - közölte kíméletlenül. - Szerinted Ramos is gondol rád? Ugyan már - horkantott, nem túl nőiesen. - Te is tudod, hogy csak egy strigula voltál Senior Playboy naptárában.
Olyan kegyetlenül hangzottak a szájából a szavak, hogy elsírtam magam. Rám nézett bűntudatosan, mint akinek most esik le, hogy mit és kinek mondott.
- Ne haragudj - simított végig a karomon. - Nem akartam ennyire nyers lenni.
- Semmi baj - töröltem meg a szemeimet. - Legalább helyre tettél egy kicsit.
Megérkeztünk a stadionhoz, leparkoltunk és a VIP jegyeinket felmutatva, beléptünk az épületbe.
- Nekem pisilni kell - nyafogtam, mert a terhesség egyik velejárója, hogy bárhol, bármikor, bármennyi folyadékot képes voltam kiengedni magamból.
- Ott a toilet - mutatott az ajtóra a barátnőm. - Én addig veszek valami rágni valót és üdítőt.
- Szuper - csillant fel a szemem. - Buborékmentes vizet és sok-sok édességet kérek - adtam le a rendelést, mire Oli elnevette magát.
- Értettem kapitány - vágta magát haptákba, majd eltűnt a büfé irányába.
Dolgom végeztével kiléptem a folyosóra és a táskámban kutakodtam a telefonom után, mikor nekimentem valakinek.
- Bocsánat - néztem fel a gyönyörű kék szemekbe, amikbe annak idején beleszerettem.
- Cor? - lepődött meg, majd végignézett rajtam és a szeme megakadt a gömbölyödő pocakomon. - Babát vársz? - tört ki belőle.
- Nem, lenyeltem egy strandlabdát - ironizáltam. - Igen, Jes jól látod - mondtam aztán, mert nem akartam letagadni a nyilvánvalót.
- Gratulálok - nyögte ki és végre elszakította a tekintetét a hasamról.
- Köszönöm - mosolyogtam rá.
- Szerencsés fószer - lepett meg a mondatával.
- Hogy mondod?
- Azt, hogy nagyon szerencsés a pasas, akinek a kisbabáját várod.
- Igen - nyögtem ki, de többre nem telt tőlem.
- Ismerem? - kérdezte, mire tagadóan megráztam a fejem. - Igaz is, bolond lennél még egyszer focistával kezdeni.
Ma már másodszor kapom meg, hogy bolond vagyok. Ha így megy tovább, még a végén elhiszem nekik.
- Sajnálom - fakadt ki hirtelen, mire felkaptam a fejem és kérdőn néztem rá. - Tiszta szívből sajnálom, hogy egy tapló paraszt voltam veled. Ha tehetném, visszacsinálnék mindent - mondta és bűnbánóan nézett rám. A szemeiből ki tudtam olvasni, hogy komolyan gondolja.
- Már nem számít - mosolyogtam rá. - Felejtsük el. Oké? Legyünk újra barátok - ajánlottam fel neki, magam sem tudom, hogy miért.
- Cor, te annyira... annyira, nem is tudom, hogy mi vagy. De igen. Te egy Tündér vagy - ölelt magához és nyomott egy puszit az arcomra, mire fura kattanásra figyeltem fel.
- Ez nem igaz - morogta. - Egy perc nyugtunk sem lehet ezektől a piócáktól.
Ijedten néztem a fotósra, aki pár méterre tőlünk kattogtatta a gépét, egészen addig, míg a biztonsági ember ki nem vezette.
- Ne haragudj, nem vettem észre, hogy itt van - idegeskedett, mire a kezére csúsztattam az enyémet.
- Semmi baj. Te most a meccsre koncentrálj - simítottam végig a karján, míg ő hálás szemeket meresztett rám.
- Te tényleg meg tudsz nekem bocsátani?
- Jes, már mondtam, az a múlt, és mi új lapokkal kezdünk. Jó?
Bólogatott, majd megölelt. Abban a pillanatban egy döbbent hangot hallottam meg a hátam mögül.
- Upsz! Bocs, nem akartam zavarni, csak nem tudtam, hogy hol vagy már ennyi ideig - nézett ránk Olalla érdeklődve, kezében egy csomó édességgel.
- Úh, karamell - futott össze a nyál a számban és már nyúltam is a zacskó felé. Gyorsan bekaptam egy darabkát, majd nagyot sóhajtva, élveztem az ízét. - Amúgy nem zavartál - közöltem vele, miután lenyeltem a cukrot és már a másikért nyúltam. - Jesussal, éppen azt beszéltük meg, hogy újra barátok leszünk.
Oli épp beleivott az ásványvizébe, mikor meghallotta amit mondtam, így majdnem megfulladt tőle. Köhögve nézett ránk.
- Mi van? - kérdezte meg, mikor már normálisan kapott levegőt.
- Jól hallottad - nézett rá Jes. - Rájöttem, hogy egy címeres ökör voltam és bocsánatot kértem Cortól.
- Ideje volt - húzta el a száját Olalla.
- Tudom - horgasztotta le a fejét Jesus.
- Jól van na - sajnáltam meg. - Jobb később, mint soha. Most viszont menj, mert le fogod késni a meccsedet - paskoltam meg az exem arcát. Elkapta a kezem és megcsókolta.
- Hihetetlen szerencsés az a pali. Mond meg neki, hogy én üzenem - nézett újra a hasamra, majd elindult az öltözők felé, de még egyszer visszafordult. - Szurkolsz nekem? - vigyorodott el, de úgyis tudta a választ.
- Sajnálom, de Nino hamarabb kért meg rá - nevettem fel.
Intett egyet, majd eltűnt a szemem elől.
- Ez mi volt? - nézett rám a barátnőm érdeklődve. - Milyen pali szerencsés és miért?
Felsóhajtottam.
- Jes azt hiszi, hogy a kicsimhez apa is jár - vallottam be.
- Te aztán nem semmi egy nő vagy - nevetett. - Ha nem volnál, ki kéne találni - fogott karon, és felsétáltunk a VIP páholyba, a helyünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése