Ana
Ahogy elnéztem a fiúkat, tetszett nekik az előadásom. Sokan odajöttek hozzám gratulálni és udvarolni. Csak kedvesen mosolyogtam ezen. Intettem Joshnak és a segítségével végre eljuthattam egy szobába, ahol szuper-gyorsasággal öltöztem fel, majd megigazítottam a sminkem és összefontam a hajam. Mikor ezzel megvoltam, visszatértem az ismerőseimhez beszélgetni. Marcelo és Neymar azonnal leültettek magukhoz.
- Vadító voltál édesem, mint mindig - mosolygott rám a brazil barátom. - Soha nem fogom megszokni, hogy mit hozol ki belőlem és a többi férfiból.
- Miért, mit hozok ki? - kérdeztem kacérkodva.
- Az ősembert - nevetett fel Marcelo is. - Szerintem mindenki arra gondolt, hogy az őskorban a hajadnál fogva rángattunk volna be a barlangunkba.
Hangosan felnevettem. Muris volt akár Neymart, akár Crist elképzelni bunkósbottal a kezében és leopárdbőr ruhában. Ahogy ezt megosztottam velük, a hasukat fogták nevettükben.
- Nekem még az is jól állna - jelentette ki a portugál.
- Neked mindig, minden jól áll - kontrázott rá Sergio.
- De még mennyire - húzta fel a szemöldökét. - Ha Ana akarja, lecsekkolhatja.
Döbbenten néztem rá.
- Cris, ne legyél bunkó - szólt rá a bongyor hajú.
- Bocs Ana, de ezt nem hagyhattam ki - mosolygott rám bűnbánó képpel.
- Rendben, felejtsük el - bújtam a brazil barátomhoz.
- Naa, neki miért szabad ilyet? - kérdezte Benzema, aki leült közénk.
- Karim - kezdett bele Neymar a magyarázatba -, Ana és én vagyunk a legjobb példa, hogy fiú és lány között is van igaz barátság.
Rámosolyogtam, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Olyan aranyos volt, ahogy elpirult.
- Nem tudom, én nem nagyon hiszek benne - morogta az orra alatt Sergio. - Előbb-utóbb az egyik úgyis többet fog érezni a barátságnál.
- Nálunk is így volt - bólogatott a brazil fiú. - Szerelmes voltam belé, de ő csak a barátot látta bennem - most én pirultam el. - Idővel rájöttem, hogy ez sokkal jobb és időtállób dolog a szerelemnél. Több, mint két éve a legjobb barátom, és tényleg mindig mellettem állt, amikor csak kellett.
Tudtam, hogy mire gondol. Davi Luccára, a kisfiára. Nem tudta, hogy mit csináljon, amikor kiderült, hogy apa lesz. Leültem vele és elmondtam neki, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna vele. Segítettem neki az első időkben, hisz nekem már volt benne gyakorlatom. Aztán szépen belerázódott a dologba és azóta is nagyon jó apja a kisfiúnak.
De azért jólestek a szavai.
- Lassan mennem kell - mondtam.
- Maradj még - könyörögtek a fiúk -, még alig beszélgettünk. Szinte semmit sem tudunk rólad - néztek rám esengve.
Nem tudtam nekik nemet mondani.
- Rendben - ültem vissza közéjük. - Mit szeretnétek tudni?
- A melltartó méreted - kajánkodott Cris.
- 85B - nevettem ki, mikor megláttam az arcán a döbbenetet, hogy válaszoltam a kérdésére.
- Most legyen nagy a szád - röhögte ki Benzema.
- A legfontosabb dolgot már tudjuk, de engem inkább az érdekelne, hogy hány éves vagy? - kérdezte Sergio. - Ha nem akarsz, nem kell válaszolni - szabadkozott utána.
- Húsz - válaszoltam.
- Mindjárt huszonegy - somolygott Neymar.
- HÚSZ??? - néztek rám döbbenten.
- Nagyon fiatal vagy - sóhajtottak.
- Mit jelent, hogy mindjárt huszonegy? - kérdezte Marcelo a honfitársától.
- Június 30.-án tölti a huszonegyet - nézett rám büszkén és nekem melegség öntötte el a szívemet, hogy emlékszik rá.
- Mi az, hogy fiatal vagyok? - mérgelődtem. - Mert ti aztán vén csotrogányok vagytok, nem?
- Ha vének nem is, de nálad öregebbek igen - hangzott a válasz Iker szájából, aki végre le tudott ülni hozzánk.
- Szia szülinapos - mosolyogtam rá. - Az öregséggel, a bölcsesség is együtt jár.
- Ott a pont - nyújtotta pacsira a kezét és én belecsaptam.
- Kérdezhetünk tovább? - nézett rám Marcelo, mire én bólintottam.
- Régóta táncolsz?
- Három éve. Akkor találkoztam Leroyjal. Odajött hozzám az utcán és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem hozzá. Nem akartam, de olyan összeget ajánlott, hogy képtelen voltam visszautasítani.
- A családod mit szól hozzá - nézett rám Iker.
- A családom? - kérdeztem vissza.
- Tudod, szülők, testvérek ilyesmi.
- Nincsenek szüleim és egyke vagyok.
- Sajnálom. Nem akartam tapló lenni - szabadkozott a kapus.
- Semmi baj, nem tudhattad. Nagyon kicsi voltam, mikor meghaltak. Árvaházban nőttem fel, de azért nem panaszkodom az életemre.
A fiúk elhalkultak. Láttam rajtuk, hogy elgondolkodtak azon, amit mondtam. Neymar már tudta, hiszen ő az egész élettörténetemet kívülről fújta.
- Nem nehéz? - kérdezte halkan Sergio.
- Eleinte az volt, de volt egy nevelőm, Molly, aki olyan lett nekem, mint a pótanyám. Mindenben segít és a mai napig támogat.
- Van barátod? - terelte el a beszélgetést Cris, amiért hálás voltam.
- Nincs.
- Egy ilyen jó nőnek nincs senkije? - hitetlenkedett Benzema.
- Nincs, pedig még főzni is tudok - próbáltam elviccelni a dolgot.
- Tudsz főzni? - csillant fel a portugál szeme.
- Nem is akárhogy - jelentette ki a brazil csatár. - Imádok nála kajálni, és isteni sütiket tud sütni - simogatta a hasát.
- Gyere hozzám feleségül - térdelt elém Ronaldo. - Mindig ilyen nőről álmodtam - fogta meg a kezemet.
- Állj sorba Roni, mert mi is itt vagyunk - szólt be neki Sergio.
- Mikor kóstolhatjuk meg a főztödet? - érdeklődött Marcelo.
Rájuk néztem, és láttam, hogy kíváncsian várják a válaszom. Ez most komoly - gondoltam magamba -, egy csapat focista akarja a szabadidejét velem tölteni?
- Mikor szeretnétek?
- Most! - vágták rá többen is. Én pedig elnevettem magam.
- Hétvégén lesz egy szabadnapunk, ha jól emlékszem szombat - nézett rám Marcelo. - Az jó lenne neked?
Úgy tettem, mintha gondolkodnék, hogy van-e szabad időpontom.
- Hááát...talán betudlak titeket súvasztani az alvás és a pihenés időpontjaim közé, de rendben - bólintottam. - Akkor szombaton várlak titeket.
- Honnan tudjuk meg a címedet? - érdeklődött Cris.
- Majd én megmutatom, hogy hol lakik Bell - nevetett rám Neymar. - Én sem hagyom ki az ingyen lakomát, mert higgyétek el, a Hiltonban sem főznek olyan jól, mint Bell.
Vállba boxoltam a lökött barátomat, de meg se érezte. Inkább magához húzott.
Éreztem magamon, hogy lassan elönt a fáradtság, így elbúcsúztam mindenkitől. Josh és Joe már tűkön ülve várták, hogy elinduljunk. Neymar, még kikísért az autóhoz.
- Jó volt látni, kislány - ölelt át.
- Téged is, nagyfiú.
- Tényleg vendégül látod a csapatot?
- Igen. Egészen megkedveltem őket. Marcelo olyan, mint te, Sergio édes-macsó, Iker aranyos bátyus és Cris, még ő is tündéri a maga módján.
Nene felnevetett.
- Cris tündéri? Ezt elmondom neki - vigyorgott, majd hirtelen elkomorult. - Bell, mi lesz a gyerekekkel?
- Ne aggódj már keresztapu - csaptam a vállára -, nem titkolhatom őket örökké.
- Helyes. Itt az ideje, hogy ne bujkálj velük, ja és hogy bepasizz - nevetett rám.
- Mennyit ittál? - néztem rá.
- Egy pohár bort. Miért?
- Akkor nem értem, miért beszélsz ilyen hülyeségeket.
- Hülyeségeket? - értetlenkedett.
- Igen, mert én nem akarok bepasizni.
- Gyönyörű, fiatal nő vagy. Nem áshatod el magad örökre, mert valami szemétláda átvert.
- Ti összebeszéltetek Lexyvel?
- Mert?
- Ugyanezt mondta délután. Jól letolt, hogy "miért nem keresek magamnak valakit".
- Igaza van - nézett rám komolyan.
- Na, ja. Ha olyan okosak vagytok, akkor azt is megmondjátok, hogyan?
- Legyél nyitott, ne bújj be a csigaházadba, ahogy szoktál. Hidd el, megéri kockáztatni. Tudod, hogy örömmel lennék az a férfi, aki mellett lehorgonyzol.
- Annyira szeretlek - öleltem magamhoz szorosan. Ő ugyanígy tett. Percekig álltunk így.
- Mennem kell - suttogtam neki. - Elfáradtam, mert ez már a második éjszakám egyhuzamban.
Adtam két puszit az arcára, majd beültem az autóba. Hazafelé alig bírtam nyitva tartani a szememet. Otthon bebotorkáltam az ajtón és első utam a gyerekeimhez vezetett. Megsimogattam a hajukat, miközben mosolyogva néztem kisimult arcukat. Elgondolkodva hallgattam a szuszogásukat, aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy megfogadom a barátaim tanácsát. Igazuk van, fiatal vagyok még ahhoz, hogy bezárjak minden ajtót magam körül. Ezzel az elhatározással tértem nyugovóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése