Sergio
Edzés után megbeszéltük a fiúkkal, hogy elmegyünk, elő szülinapot tartani Ikernek. Gyors zuhany után átmentem Crishez a szomszédba, mert nála volt a gyülekező. Besétáltam és a nappaliban már ott ültek néhányan a csapatból: Pepe, Marcelo, Khedira és Varane.
- Sziasztok! - kiáltottam egy nagyot, mert hatalmas volt a hangzavar, de nálunk ez megszokott.
- Hola! - köszönt Marcelo, mikor észre vett. A többiek valamin nagyon vitatkoztak, így nem nagyon foglalkoztak velem. Kérdőn néztem bongyor hajú barátomra.
- Semmi, csak nem tudják eldönteni, hogy hova menjünk - legyintett.
- Akkor pont jókor jöttem - vigyorodtam el. - Én már tudom.
- Te már tudod? - néztek rám kérdőn. - Mégis hova?
- Nyugi, majd meglátjátok, de garantálom, tetszeni fog - somolyogtam.
- De ne valami unalmas helyre. Ma valami vadra vágyom! - emelgette meg a szemöldökét Pepe.
- Ha azt mondom, hogy elviszlek a Pokolba, megfelel? - kérdeztem tőle sunyin.
- Mi van? - néztek rám a többiek is értelmesen.
- Ahova megyünk... a klub neve Las Puertas de Infierno. A Pokol Kapuja.
- Ez jól hangzik! - harsant fel Cris hangja a hátam mögött. A lépcsőn jött lefelé, és az ő arcán is látszott a meglepettség. - Sokat hallottam már erről a klubról, de még nem voltam ott soha.
- Akkor, épp itt az ideje - csaptam össze a tenyeremet. - Leroy, a tulaj, régi barátom. Nem fogtok csalódni a helyben.
Vártuk, hogy Mesut és Fabio is megérkezzen, addig megalapoztuk az este hangulatát. Fél 12 körül indultunk útnak a taxikkal, mivel senki nem akart hazafelé vezetni, így láttuk a legjobbnak. A klub elé érve hatalmas sor állt, de mivel mi ismertek voltunk, ráadásul Leroynak is szóltam előtte, hamar bejutottunk. Bent megcsapott minket az alkohol és az erotika illata. Mindenhol alulöltözött lányok táncoltak és a pincéreken sem volt túl sok ruha. A fiúk elégedetten néztek körül.
- Ez igen, erre gondoltam! - bólogatott bőszen Pepe.
- Megmondtam, hogy a legjobb helyre hozlak titeket.
Mielőtt bármit is válaszolhattak volna, egy öltönyös, jó kiállású férfi indult meg felénk.
- Hola, Sese! - ölelt magához és ropogtatta meg a csontjaimat.
- Hola, Leroy! - üdvözöltem a tulajt. - Ők a barátaim - mutattam be sorra őket.
- Úgy gondoltam - nézett rám -, mivel nem sűrűn van alkalmam ilyen illusztris társaságot köszönteni a Pokolban, ezért kaptok tőlem egy kis ajándékot - kacsintott rám. - Előtte viszont megmutatom a VIP részleget.
Elindult, a tömegen átverekedve magát, mi pedig követtük. Leroy egy 190 centiméter, jóképű, izmos pasi, az a tipikus lányok kedvence. A sármával, már a suliban is minden nőt elhódított előlünk. Őt követve egy elszeparált helységbe jutottunk, ahol egy hatalmas ablakon keresztül nézhettük a tömeget, anélkül, hogy ők láttak volna minket. Mire nem jó a sötétített üveg. Kényelmes bőrkanapékon foglaltunk helyet. A pincérlányok azonnal elkezdtek körülöttünk zsongani. Leroy odaszólt az egyik lánynak.
- Líz, szólj Anának, hogy tíz perc múlva jelenése van a VIP részlegben, és itt is marad végig.
A lány csak biccentett egyet, hogy megértette.
- Fiúk - kért magának figyelmet a tulaj. - Van egy ajándékom a számotokra, de egyet kérek, kedvesen bánjatok vele, mert ő az én szívem-csücske - mosolyodott el, majd a fejével intett két tök egyforma kigyúrt gorillának, akik beálltak az ajtó két oldalára. Kíváncsian vártam, hogy milyen lehet azaz ajándék, amit ennyire védeni kell.
Meghozták az italunkat, hallgattuk a jó zenéket, beszélgettünk, majd egyszer csak a két őr kinyitotta az ajtót, amin egy gyönyörű lány lépett be. Nemcsak én, de a többiek is elfelejtettek levegőt venni. Leroy büszkén és kicsit gúnyosan nézett végig rajtunk.
- Ő itt, Ana - mutatta be nekünk a lányt. - Ma este ő fog nektek táncolni.
Megfogta a lány kezét és egy pódiumhoz vezette, amit eddig nem is nagyon vettünk észre.
- Érezzétek jól magatokat, de ne felejtsétek el, mindent a szemnek, semmit a kéznek - köszönt el tőlünk. Mi csak néztük azt a tüneményt, aki percekkel ezelőtt belibbent közénk.
- Sziasztok! - szólalt meg és szerintem mindenkinek elakadt a szava ettől a hangtól. Rekedtes, csábító hangja, tele volt rejtett erotikával. A gerincemen furcsa bizsergés indult útnak hallatára. Cris tért először magához. Elkapta a lány kezét és megcsókolta azt.
- Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro - mutatkozott be és elővette a legszexisebb mosolyát. Nem csak nekem tűnt fel, hogy amint a lányhoz ért, a két testőr megmozdult egy kicsit. Végig néztem rajtuk. Feszülten álltak és várták, hogy mikor kell közbelépniük. Ki ez a lány? - tettem fel magamnak a kérdést. - Miért féltik ennyire?
- Ana Montgomery - mosolygott Ronira, amitől a szobában tartózkodó összes férfi irigy lett a portugálra. Ezután mindenki bemutatkozott neki. Ő csak nevetve fogadta a bókokat, majd hátrébb lépve tőlünk megvárta, míg mindenki helyet foglal, aztán táncolni kezdett. Mi pedig szerintem, az este folyamán először maradtunk csendben. Jobbnál jobb zenék követték egymást és mi ámulva néztük a lány mozdulatait. Az a tánc, az a test, senkit nem hagyott hidegen. Mindenki mocorgott ültében, és nem azért, mert nem találta a helyét. Hirtelen minden nadrág szűknek bizonyult. Khedira, még a száját is nyitva felejtette. Jó fél óra múlva ocsúdtunk fel a döbbenetből, és folytattuk a beszélgetést, de közben a szemünket nem vettük le Anáról. Gyönyörű barna bőrén megcsillantak a fények, a haja be volt fonva, de így is látszott, hogy nagyon hosszú lehet. A mellei teltek, a feneke kerek, az egész lány maga volt a csábítás.
- Én még ilyet nem láttam - nyelt egyet Marcelo, miközben a szeme rátapadt a lányra.
- Azt a kurva... - nyögött fel Cris, mikor Ana a csípőjét kezdte tekerni. - Nem szabadna mutogatni őt, mert veszélyes a férfi nemre - sóhajtott fel, majd igazított egyet a nadrágja elején. Szó mi szó, engem is szorított már a boxer. Ana kb. két órája táncolt, amikor elhalkult a zene és ő otthagyva a pódiumot leült hozzánk.
- Bocsi, de kitikkadtam - vett el egy pohár üdítőt az asztalról és egy húzásra megitta. Egy kósza csepp legördült az ajkán és lassú mozgással csúszott lefelé a dekoltázsába. A szemünk kigúvadva követte az utat, amit megtett, majd eltűnt az apró felsőrész alatt, ami a lány melleit takarta.
- Na de fiúk - nevetett fel, miután észre vette, hogy mit nézünk. - Nem illik egy hölgy társaságában csak a melleivel foglalkozni - mondta megrovóan, majd fel vett egy zakót a székről és magára terítette. Örömmel vettem észre, hogy az enyémet. - Ugye nem baj? - kérdezte aranyosan és összébb húzta magán.
Mosolya üdítően hatott ránk.
- Kérsz valamit még inni? - kérdeztem meg tőle, miután magamhoz tértem.
- Egy alkoholmentes koktél jól esne - mosolygott rám, majd belenézett a szemembe. Édes Jó Istenem! A szemei sötétkéken világítottak az arcából. Pajkosan csillogtak, miközben engem nézett. Lejjebb kúszott a tekintetem a szájára. Telt, vérvörös ajkak, amik hívogatóan csábították a férfinemet, hogy merüljön el bennük és fulladásig csókolja azokat. Gyönyörű arca volt. Nem is értem, hogy miért nem modellkedik.
- Bocsásson meg kisasszony, de azt hiszem szólnom kell az erkölcsrendészetnek - szólalt meg komolyan Marcelo.
- Miért is? - nézett rá huncutul a megszólított.
- Mert, amit magácska elkövetett itt az előbb, az bűnbe viszi még a szenteket is - nevette el magát Marci a végére.
- Mit várt a Pokolban? - kérdezett vissza nevetve a lány. - Tudta hova jött, csak azt kapta, amire befizetett. De nem lehetne, hogy tegeződjünk, mert engem nagyon zavar a magázódás - ivott bele az időközben megérkezett koktéljába.
- De, de, de - hangzott a fiúk szájából egyszerre. Negyed órát még beszélgettünk, Ana sokat nevetett és mi élvezettel hallgattuk dallamos kacagását. Kedves, okos lánynak ismertük meg. Képes volt mindenkit levenni a lábáról. Pár perc múlva felállt és visszament táncolni. Döbbenten figyeltük, ahogy az utolsó számnál vetkőzni kezdett. Óvatosan csúsztatta le a válláról a melltartópántokat, majd Crist hívva magához, kikapcsoltatta vele a csipkés csoda csatját. A portugál elégedetten vigyorgott, mikor Ana a kezébe nyomta a melltartót és az arcára egy puszit nyomott. A szám végére már csak egy apró tanga volt rajta, míg kezeivel a melleit takarta el. Mi pedig kigyönyörködtük magunkat a tökéletes testén.
- Azta! - szaladt ki Iker száján. - Kár, hogy a többiek ezt nem látták - mondta rekedten.
- El sem hinnék nekünk - kontrázott Khedira. Nekem pedig eszembe jutott egy ötlet.
Ana közben lejött a színpadról és az egyik gorilla, egy köntöst segített fel rá. Újra leült közénk, de már nem maradt sokáig.
- Megtarthatom a melltartód? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Cris.
- Hát, ha szükséged van rá - kontrázott Ana.
- Persze, hogy szükségem van rá, hogy ne felejtsem el ezt az estét és téged - nyomult feltűnően a csatár.
- Drága Cris, olvasok újságot, tehát tudom hogy barátnőd van. Nem tudom, hogy Irina mit szólna hozzá, ha egy idegen melltartóval aludnál el mellette éjszaka - nézett rá nagy szemekkel. Roni teljesen elvörösödött, mi pedig bajtársiasan kiröhögtük.
- Azért Pepe és Marcelo feleségét is megnézném, hogy mit szólna, ha tudná, hogy egy sztriptíztáncosért epekedik a férjük. - A két említett arcáról letörlődött a vigyor. - De nem én leszek, aki ezt közli velük, úgy hogy nyugodtan élvezzétek ki a bulit, már ami maradt belőle - mondta fáradtan.
Még egy kicsit beszélgettünk, nevetgéltünk vele, majd elköszönt tőlünk. Éppen indulni akart, mikor Leroy toppant be az ajtón.
- Látom jó a hangulat - nevetett fel, mikor meglátta, hogy Ana egy koktélesernyőt tűz Marcelo hajába.
- Igen - válaszolt helyettünk is a lány -, de ha nem bánjátok, én most már lelépek, mert elfáradtam.
- Nem, persze, semmi gond - mondtuk egymás szavába vágva. Teljesen olyanok voltunk, mint a gyerekek.
- Jó éjszakát mindenkinek - köszönt el véglegesen tőlünk. - Örülök, hogy megismerhettelek titeket - intett felénk, majd kilibbent a két gorillával a nyomában.
- Látom tetszett az ajándék - nézett ránk önelégülten a barátom.
- Az nem kifejezés - sóhajtozott mindenki.
- Hol találtad ezt a gyöngyszemet? - kérdeztem tőle.
- Három éve láttam meg Barcelonában, az utcán. Éppen vásárolt, én pedig nem tudtam neki ellenállni. Muszáj volt megkaparintanom. Mióta itt van, triplájára emelkedett a forgalom.
- Ezen nem csodálkozom - szólalt meg Iker.
- És te meg ő... Szóval... érted? - nyökögtem Leroynak, mert feltűnt, hogy akárhányszor ránézett a lányra, furcsán csillogott a szeme.
- Nem, sajnos nem - húzta el a száját. - Ana nem olyan. Hülyén hangzik, de ő a legtisztességesebb lány, akit csak ismerek.
Mindannyian rámeredtünk. Nem akartunk hinni a fülünknek.
- Mi van? - nézett ránk. - Három éve ismerem és azóta nem volt senkije.
Még jobban elképedtünk.
- Na jó, ilyen nő nem létezik - csóválta a fejét Varane. - Vagy... Leszbikus.
- Hahaha - nevetett fel hangosan Leroy. - Nem nyert. Megnyugodhattok, mert nem az. Tudok róla pár dolgot és kimerem jelenteni, hogy nem az ellenféllel játszik.
Nagy sóhaj hagyta el szánkat, és mázsás kő a szívünket.
- Akkor mégis miért? - nézett rá kérdőn Marcelo.
- Nehéz élete volt, de nem az én tisztségem beszélni róla. Ennyit erről - zárta rövidre a témát. - Jól éreztétek magatokat? - nézett ránk mosolyogva, új mederbe terelve ezzel a beszélgetést.
Fennhangon biztosítottuk róla, hogy még soha nem volt ilyen jó esténk. Elköszöntünk, majd taxiba ülve mindenki hazament. Én maradtam utoljára és még pár percet beszélgettem a barátommal.
- Kösz ezt a szuper estét - fogtam vele kezet.
- Sese, örülök, hogy itt voltál. Remélem, többször látlak majd a Pokolban - nevetett a poénján.
- Szerintem a többiek nevében is elmondhatom, hogy törzshelyünk lesz a klubod.
Elégedett mosoly szaladt végig az arcán.
- Tudod, aki egyszer átlépi a pokol kapuját, nehezen szabadul onnan.
- Főleg, ha olyan meglepetések várják, mint minket ma este - replikáztam.
- Tudtam, hogy mivel tegyem emlékezetessé az estéteket - röhögött fel hangosan.
- Kár, hogy a többiek ezt nem láthatták - tolmácsoltam neki Iker szavait.
- Láthatják, ha akarják - mondta sejtelmesen.
- Á, nagyon nehéz összehozni a csapatot, mert nem mindenki Reálos. Holnap is csak azért vagyunk együtt, mert Iker szülinapját ünnepeljük.
- Akkor miért nem viszed el Anát oda, ha már ti nem tudtok idejönni?
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Van olyan szolgáltatásom is a barátaimnak, hogy ki lehet kölcsönözni a lányokat. Persze megkérem az árát, de szerintem megéri.
Leesett állal néztem Leroyra. Milyen lenne Anával belibbenni a buliba és mindenkinek megmutatni őt. Mielőtt végig gondolhattam volna, hogy mit csinálok, már ki is csúszott a kérdés a számon.
- Mennyi?
- Komolyan érdekel?
- Igen.
- Nem biztos, hogy vállalná, mert ilyenkor egy napot mindig pihen. Egy nap meló, egy nap regenerálódás - beszélt össze-vissza.
- Mennyi? - kérdeztem újra és komoly képpel vártam a válaszát.
- Dupla árat kérek, mert nem fog örülni, hogy megint dolgoznia kell - jött a hülye szöveggel.
- Leroy! Mennyi? - csattantam fel türelmetlenül.
Megmondta az árat. Nekem a szemem sem rebbent, pedig elég húzós volt.
- Oké - kezet fogtunk és megbeszéltük a részleteket. Közben a taxim is megérkezett, de mielőtt beszállhattam volna, a barátom még egy mondatot intézett hozzám.
- A fiúk elkísérik - mutatott a két nagydarab férfira, akik a klub előtt álltak.
- Értem - bólintottam és ténylegesen elköszöntem. Elég gyorsan otthon voltam. A lakásba érve lezuhanyoztam és bevetettem magam az ágyba. Becsuktam a szemem, de nem tudtam aludni, mert egy gyönyörű kék szempár folyamatosan kísértett. Fél óra forgolódás után végre legyűrt a fáradtság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése