Sergio
Legördültem a nőről, majd kezeimet a fejem alá raktam. Ő hozzám bújt és simogatni kezdte a mellkasomat.
- Szeretlek - hallottam meg a hangját és tudtam, hogy arra vár, én is kimondjam, de nem ment. Nem éreztem azt, hogy igazán szeretném. Nagyot sóhajtva hunyta le a szemét és egy perc múlva már aludt is. Végignéztem rajta. Szép nő volt. Hosszú barna hajjal, korához képest ruganyos testtel. Kilenc évvel volt idősebb nálam. Iker szerint nem normális dolog, hogy az idősebb nőkre bukom, de nem érdekel a véleménye. Örüljön, hogy megfogadtam az egyik tanácsát és megpróbálkoztam kapcsolatban élni. Először furcsa volt, hogy Pilar mellett kelek fel minden reggel, de mostanra már megszoktam. Tökéletesen működött köztünk minden, mégis úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Nem tudtam eldönteni, hogy mi, de éreztem az űrt, amit valaminek vagy valakinek ki kellene töltenie. Néhanapján egy rikító zöld szempár villant be elém.
A kapus mostanában nagyon furcsán viselkedik - merengtem magamban, miután elhessegettem az ábrándképet magamtól. Szinte minden nap felhív, hogy mi van velem. Azóta van ez így, hogy Corina lelépett. Ikert nagyon bántotta a dolog, hogy nem is szólt neki, amit átérzek, mert én is így voltam vele. Nem tudom miért, de beszélni akartam a nővel, ezért meglepődve vettem tudomásul, hogy elköltözött. Pedig igazán lehetett volna folytatása az éjszakánknak. El akartam merülni annak az estének az emlékeiben, de a telefonom pittyegése nem hagyta. Sms-em jött. Elhúzódtam a nőmtől, majd kiültem az ágy szélére és megnyitottam.
- "Igent mondott!" - szólt a tömör üzenet, amiből azonnal tudtam, hogy a barátom végre megkérte Sara kezét. Gyorsan visszapötyögtem.
- "Gratulálok! Remélem hogy kapok meghívót az esküvőre!" - alig küldtem el, már csörgött is a telefon.
- Hola, kapusok gyöngye - vettem fel nevetve és behúztam magam mögött a szobaajtót.
- Miből gondolod, hogy megakartalak hívni? - röhögött bele a fülembe, és már ebből is levettem, hogy iszonyatosan boldog.
- Csak reméltem, hogy fel akarod dobni a nagy napod, egy ilyen fess férfi látványával, mint én.
- Idióta - röhögött.
Legalább egy fél órát poénkodtunk még egymással, majd elbúcsúztunk. Kinyomtam a telefont és kibámultam az ablakon. Valahol irigy voltam rájuk, mert nekik összejött ez a szerelem és házasság dolog. Mostanában túl sokat töprengsz az élet dolgain - gonoszkodtam saját magammal. - Biztosan öregszem - húztam el a szám. Egy körém fonódó kar térített vissza a szobába.
- Nincs kedved visszabújni? - csókolta meg a hátam. Megfordultam és átöleltem.
- De, igen - néztem rá kajánul, majd ölbe kaptam és bevittem az ágyba, hogy legalább addig se érezzem az ürességet.
Cor
- Nincs kedved velem jönni? - néztem a barátnőmre kiskutyaszemekkel, mire ő rosszkedvűen vállat vont.
- Úgysincs más dolgom.
- Oli, ne csináld már. Ment már el máskor is hosszabb időre, mégis kibírtátok - löktem oldalba, hogy felvidítsam egy kicsit.
- Tudom, de akkor is hiányzik - nyafogott, mint egy óvódás.
- Nekem is - sóhajtottam, majd kedvesen rámosolyogtam. - Na gyere, ma megtudjuk, hogy rózsaszín vagy kék legyen a babaszoba.
A negyedik hónapban voltam már. Minden rendben volt velem és a babával is. Sikerült teljesen beilleszkednem az új életembe. Egyedül a rengeteg esőt nem tudtam megszokni. A Chelsea-s fiúk nagyon kedvesek voltak velem, befogadtak. Sokat poénkodtak az édesség mániámon, mégis ők voltak az elsők, akik elhalmoztak mindenféle jóval. Ezt úgy háláltam meg, hogy aki kérte, annak átgyúrtam az izmait, a Nandoék házában kialakított kis szalonomba. Igen, újra dolgoztam, mint masszőr és hála a barátaimnak egyre több kuncsaftom lett. Elmosolyodtam, ahogy rájuk gondoltam, majd el is szomorodtam, mert hiányoztak. A konföderációs kupa miatt elutaztak Brazíliába, majdnem három hétre. Annyira elmerültem a gondolataimba, már csak azt vettem észre, hogy Oli leparkol a kórház előtt.
- Megjöttünk - csatolta ki a biztonsági övét és kiszállt. Én követtem. Bementünk az épületbe, ahol már ismerősként üdvözöltek minket. Leültünk és vártuk hogy szólítsanak.
- Corina Navas - hangzott fel kis idő múlva, én pedig könyörgőn néztem Olira.
- Oké, én is megyek - sóhajtott fel. Együtt léptünk be a vizsgálóba, ahol Dr. Morgan felfektetett a vizsgálóasztalra.
- Na nézzük, mit rejt a pocak - kent a hasamra a hideg zseléből, majd rátette az ultrahang gépfejét, és jobbra-balra csúsztatta rajtam, felém fordította a monitort és magyarázni kezdett.
- Látja azt a gyöngysort, na az a gerince - húzta végig az ujját az említett helyen. - Itt vannak a kezei, a lábai. Úgy látom, hogy minden rendben van. Mindene megvan, és szépen fejlődik.
- Doktor úr lehet már tudni a nemét? - kérdeztem rá rögtön.
- De türelmetlen valaki - mosolyodott el, majd elég sokáig nézegette a monitort, ide-oda tologatva az ultrahang fejét a hasamon.
- Úgy látom, hogy elég szégyenlős a kisasszony - nézett rám mosolyogva.
- Kislány - suttogtam, majd elsírtam magam. Oli nyugtatólag megsimogatta a karomat, de láttam rajta, hogy ő is meghatódott.
- Bizony - mondta a doki és letörölte a hasam. - Lehet gondolkodni a szép kislány neveken. Legközelebb négy hét múlva találkozunk - nyújtotta a kezét, amit megráztam. A felhők felett repkedve indultam a kocsihoz, míg Oli mosolyogva követett. Beültem mellé, de a vigyort nem tudtam, és nem is akartam levakarni az arcomról.
- Kislány - néztem a barátnőmre, mire ő csak felnevetett.
- Igen, ott voltam és én is hallottam. Gondolkodtál már lány néven? - kérdezte.
- Az igazat megvallva, még nem. Tudod - kezdtem bele -, a múltkor Nino mondott valamit, ami szöget ütött a fejemben.
- Mit talált ki az én drágám? - érzékenyült el egy pillanatra, mikor a férjéről beszélt.
- Szerinted is jó ötlet lenne visszavennem a régi nevemet? - nyögtem végre ki amit akartam. Oli elgondolkodott, és pár perc csend után szólalt meg újra.
- Igen, ez jó ötlet. Így nem hinné róla mindenki, hogy Jesus gyereke.
Végiggondolva igazat adtam nekik, amit közöltem is Olival.
- Holnap elmegyek egy ügyvédhez és kérelmezem, hogy visszakaphassam a leánykori nevemet - motyogtam inkább magamnak, mint Olinak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése