Sergio
Túl voltunk a VB. selejtezőkön. Nem sikerültek valami fényesen, de legalább kijutottunk. Nem úgy, mint Roniék, akik pótselejtezőt fognak játszani a svédekkel. Nem irigylem őket. Alig pihentünk, máris újabb összecsapás várt ránk a Malagával. 2-0-ra nyertünk. Úgy éreztük, hogy fut a szekér. Azóta, hogy Lola átvette az irányítást, mintha minden könnyebb lenne. A többieken is látom, hogy sokkal nagyobb kedvel végzik a feladatokat, mióta a lány is velünk van. Talán, nem is volt Pereztől akkora őrültség ez a húzás. A kezdeti ellenségeskedés Zidane részéről is megszűnni látszik, ami abban nyilvánul meg, hogy beáll közénk edzeni és bár sokszor piszkálják egymást, az edzés végére mindig hatalmas mosollyal az arcukon mennek az öltözőbe. Karimot is teljesen kicserélték, mióta Lola beszélt a fejével. A legfeltűnőbb, hogy már nem csajozik olyan veszettül, mint eddig. A teljesítménye is sokat javult. Cris pedig, kész rejtély számomra. Boldognak látszik, ami nála igen fura, mert nem is olyan rég még kétségbeesve mesélte, hogy elege van Irinából, mert a modell teljesen megfojtja a ragaszkodásával. Felfigyeltem arra is, hogy a meccsek után kis időre eltűnik, majd vigyorogva bukkan fel újra. Én pedig csak vagyok. Leszámítva az egy éjszakás kalandjaimat, semmi izgalom nincs az életemben. Anyáék szerint ideje lenne felnőnöm és megkomolyodnom, de valahogy nincs hozzá kedvem. Merengésemből, kapus barátom térített észhez.
- Szerencsepuszi? - mutat az arcára és én készségesen teljesítem a kívánságát, ahogy már számtalanszor ezelőtt.
- Ügyesen fiúk. - Ad puszit mindenkinek Lola, mielőtt kilépnénk a pályára. - Csak keményen, mert ezek a srácok nem szaroznak. - Mutat a háta mögött álló, zebracsíkos ruhában vigyorgó, Juventusosokra. Sok az ismerős köztük, így már bent elkezdődik egymás vicces heccelése, de ez nem komoly. Komoly majd akkor lesz, ha kilépünk a pályára és ők az egyik, míg mi a másik térfelet birtokoljuk. Onnantól nincs barátság, csak küzdelem a csapatért és a győzelemért.
- Lolácska? - hallom meg az ellenfél kapusának hangját, akit a mai napig teljeskörű tisztelet leng körül bárhol a világon.
- Gigi? - kerekedik el Lola szeme is, de azt is észreveszem, hogy halványan elpirul, ahogy Buffon magához vonja. Mindenki érdeklődve nézi ölelkező párosukat.
- Azt hittem, hogy hülyéskednek a fiúk, mikor említették, hogy egy nő az edzőjük. Nem hittem volna, hogy pont te - simogatta meg a lány haját, amitől görcsbe ugrott a gyomrom. Milyen érzés lehet?
- Nem olvasol újságot? - kacag fel, amitől jóleső érzés szalad végig, a gerincem mentén.
- Tudod, hogy nem érdekelnek a hazugságok - mosolyog rá kedvesen az olasz. - Meccs után megiszunk valamit? - kérdi somolyogva. - Búfelejtőnek.
- Búfelejtőnek?
- Persze, mert ha kikaptok, akkor valamivel el kell nyomni azt a szar érzést, hogy lealáztunk - villantja ki a fogait, mire Lola hátba vágja.
- Elhitted? Nem eszik azt olyan forrón! Ezek a fiúk - mutat ránk -, a legjobbak a világon, főleg mióta velük vagyok - rebegteti meg a pilláit, mire mindkét csapat nevetni kezd. A kezdeti feszültség, ami a csapatok közt volt, elillant..
- Ma már ki se mentek a pályára? - érdeklődik a most érkező, Antonio Conte.
- Nem sok kedvünk van - öleli át Lola vállát, Buffon. - Sokkal jobb elfoglaltságot találtunk - int a lány felé, mire Conte végig néz rajta, és mosolyogni kezd.
- Szemrevalóbb edző, mint én, de ő mégiscsak az ellenfélhez tartozik. - Mondata után dőlünk a röhögéstől.
- Dolores Faria - lép magabiztosan az olasz elé, aki kezet csókolva mutatkozik be neki.
- Antonio Conte, ennek a bagázsnak az edzője. Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem a híres Romário, még híresebb lányát.
Lola összehúzott szemekkel néz rá, mint aki nem tudja eldönteni, hogy az ellenfele most csak szórakozik vele, vagy komolyan beszél. Aztán arca megenyhül és egy elbűvölő mosolyt villant a férfire.
Sajnos, többre nincs időnk, mert elkezdődik a meccs. A szerencse nekünk kedvez, mert Cris már a 4. percben betalál. Őrült iramot diktálnak az ellenféllel együtt. Ennek meg is van az eredménye, mert Llorente a 22. percben kiegyenlít. Nem sokat kell várnunk, mert Roni újra megszerzi a vezetést. Magabiztosnak és határozottnak érezzük magunkat. A szünetben Lola megdicsér minket, majd egy furcsa pillantást vált a portugállal, amit nem értek. Cris elégedetten dől hátra a padon és lehunyt szemmel várja, hogy kezdődjön a második félidő, ami kicsit unalmasra sikerül. Chiellini kiállításán kívül, nem történik semmi. Az ellenféllel együtt, mi is leeresztettünk. Belenyugodtunk a 2-1-es vezetésbe, semmit nem tettünk ennek változtatására. Végül ez lett a végeredmény. Mezcsere után elindultunk az öltözők felé és feltűnt, hogy Roni lemarad mögöttünk. Egy oszlop mögül, nem túl feltűnően, figyeltem a mozdulatait. Körülnézett, majd benyitott Lola öltözőjébe. Kíváncsiságom erőt vett rajtam, aztán az ajtóhoz léptem. Mivel nem volt senki a folyosón, így feltűnés nélkül tapaszthattam a fülem az ajtóra, de semmit nem hallottam. Óvatosan nyomtam le a kilincset, ami engedett. Beléptem az öltözőbe, feltűnt, hogy mindenfelé szétdobált ruhákba botlottam. A zuhanyzóból érdekes hangok szűrődtek ki és én nem bírtam magam tűrtőztetni, közelebb osontam, majd belestem a résnyire nyitva hagyott ajtón. Megkövülten néztem a szemem elé táruló látványt. Lola és Cris félreérthetetlen helyzetben voltak. A lány háttal a zuhanyzó falának nyomva, lábaival a portugál derekát ölelte át. Csukott szemei fokozták az arca szépségét. Gyönyörű volt, ahogy vörös ajkai enyhén elnyíltak és apró sóhajok hagyták el azt, a csatár minden egyes lökésére. Aztán arca édes grimaszba húzódott és egy kisebb sikkantással a szemem láttára élvezett el. Nem vártam meg, míg Cris követi, amilyen halkan jöttem, úgy távoztam is az öltözőből. Behúztam az ajtót magam után, lehunyt szemmel dőltem neki. Próbáltam normalizálni a légzésemet, és lehiggasztani a nadrágom elején, kisebb sátorrá alakító, testrészemet. Teljesen felizgatott a lány látványa. Én akarom azokat a sóhajokat kicsalni belőle, én akarom a karjaimba tartani, mikor miattam élvez el - fogalmaztam meg magamban. Lehunyt szemeim előtt újra és újra felbukkant a lány arca. Nem sikerült lehiggadnom, így inkább sietve léptem az öltözőnkbe és nem foglalkozva senkivel, mentem zuhanyozni. Jó sokáig folyattam magamra a hideg vizet, mire úgy éreztem, hogy emberek közé mehetek végre. Zuhanyzás közben meghallottam a portugál fütyürészését a mellettem lévő fülkéből, majd boldog dalolászását és irigykedve gondoltam rá, hogy most már tudom, miért olyan boldog mostanában. Én is boldog akarok lenni vele, döntöttem el magamban. Megszerzem a lányt Cristől, ha beledöglök is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése