2014. március 19., szerda

10/10 37.rész

Lola

   Délben keltem, kómásan sétáltam le a konyhába kávét főzni. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a szomszédomnál már nagy a sürgés-forgás. Bögrémmel a kezemben, vigyorogva figyeltem, ahogy Cris az egyik szállítóval veszekszik. Tovább is gyönyörködtem volna a pattanásig feszült focistában -  aki folyton a hajába túrt az idegességtől és ezért a szépen befésült haja szénaboglyaként meredezett a feje tetején -, de csengettek. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, mert nem vártam senkit. Kelletlenül hagytam ott az ablakot, egy utolsó pillantást vetve a már majdnem toporzékoló portugálra és ajtót nyitottam, nem is sejtve, hogy mi vár rám.
 - Hola, Lolo! - ugrott a nyakamba valaki, akinek a haja beterítette az arcomat és azt köpködve próbáltam levegőhöz jutni.
 - Clarisse - nyögtem ki támadóm nevét. - Micsoda meglepetés!
 - Ó, bocsi - engedett el és mikor kellő távolságba került, végre jutott levegő a tüdőmbe.
 - Hogy kerülsz te ide? - néztem rá kíváncsian.
 - Hát tudod - kezdett nekem magyarázni, mint egy hülye gyereknek - van a szomszédodban egy focista, aki történetesen a férjem barátja és nem utolsó sorban a te csapatodban játszik, így meghívott minket is a szilveszteri bulijába, és mivel úgy gondoltam, hogy ne unatkozzál egyedül, ezért átjöttem, hogy együtt készülhessünk estére - hadarta el egy szuszra.
 - És Enzo? - nyögtem ki az első értelmes dolgot, ami eszembe jutott.
 - Marci szülei vigyáznak rá. Most miénk az egész szünet - vigyorgott, de látva kínlódásomat elkomorult. - Zavarlak?
 - Nem, dehogy - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
 - Lolo! Nem tudsz átverni - nézett rám szigorúan. - Mi a gond?
 - Na jó - sóhajtottam fel. - Semmi kedvem bulizni menni - vallottam be.
 - Nem ismerek rád - csapta össze a tenyerét. - Beteg vagy?
 - Hagyjál már! - csattantam fel és ellöktem a kezét, amivel a homlokom felé nyúlt.
  Elindultam vissza a konyhába, hogy tovább ihassam a kávémat. Belekortyoltam, de azonmód ki is köptem, mert már hideg volt.
 - Elmondod, mi a baj? - jött utánam Clar.
  Megvontam a vállam, mert én sem tudtam. Valami volt a levegőben, amitől nyomott volt a kedvem. Mivel Clarisse látta rajtam, hogy nem fogok neki válaszolni, témát váltott.
 - Látom, lekerült rólad a gipsz - mutatott a lábamra.
 - Pirri tegnap megszabadított tőle - sóhajtottam fel boldogan a tudattól, hogy végre a fehér förmedvény nélkül mászkálhatok.
 - Tökéletes időzítés, mert így normálisan kiöltözhetsz, nem fog bezavarni az összképbe - vigyorgott.
 - Muszáj? - húztam még mindig a számat.
 - Igen - tette csípőre a kezét. - Mit érne a csapatbuli az edző nélkül?
 - Oké, felfogtam.
 - Mit veszel fel? - pislogott rám kíváncsian.
 - Mivel egy perccel ezelőttig úgy volt, hogy nem megyek, így fogalmam sincs - tártam szét a karjaimat. - Majd csak találok valamit a szekrényben. És te? - néztem rá kérdőn. - Így jössz?
 - Dehogyis - nevetett. - A kocsiban vannak a cuccaim, majd később behozom. Most inkább neked keressünk valamit - fogta meg a kezem és húzott fel a szobámba. Nevetve követtem. Kész energiabomba ez a csaj. Mire észbe kaptam, már az ágyam szélén ülve néztem, ahogy a barátnőm kipakolja a gardróbom tartalmát.
 - Hú, basszus micsoda cuccaid vannak - nézett végig csillogó szemekkel a ruhatáramon. Olyan volt, mint egy kislány, aki beszabadult az édesség boltba. Kapkodott jobbra-balra. Végigdőltem az ágyamon és hagytam, hogy kiörömködje magát.
 - Meg van! - kiáltott fel egy kis idő múlva. - Ez lesz az - mutatott a kezében tartott fekete miniruhára.

 - Tökéletesen fogsz kinézni benne. Most pedig irány zuhanyozni, mert nem készülsz el időben - húzott fel és lökdösött be a fürdőszobába.
  Felüdülés volt a forró víz alatt állni. Megmostam a hajamat és lemostam testemről a tusfürdő habját. Puha törölközőt tekertem magam köré, majd kiléptem a szobámba. Clar már mindent előkészített nekünk.
 - Nem gond, ha én is lezuhanyozok? - nézett rám kérdőn, mire megcsóváltam a fejem.
 - Hülye kérdés volt - vigyorogtam. - Törölközőt a csap alatti kisszekrényben találsz - szóltam utána.
  Leültem a fésülködőasztalom elé és belenéztem a tükörbe. Nem voltam megelégedve a látvánnyal. Megtöröltem a hajamat, kifésültem és hagytam magától megszáradni. Szemeimet feketével és ezüstösen csillogó szürkével hangsúlyoztam.
 - Wáó - jelent meg mögöttem Clar. - Reszkessetek blancok, mert Dolores Faria ma este beveti magát.
  Szavait hallva csak megforgattam a szemeimet. Időbe telt, mire elkészültünk, de a végeredmény megelégedéssel töltött el minket, ahogy néztük magunkat a tükör előtt.
 - Régen éreztem magam ilyen szépnek - sóhajtott fel Clarisse és még egyszer körbefordult, hogy kigyönyörködhesse magát.
 - Marci megint belédszeret - néztem vigyorogva rá.
 - Remélem is, hogy nem hiába csinosítottam magam órákig - nevetett fel.
  Végszóra megszólalt a csengő. Lementünk a földszintre és kinyitottam az ajtót.
 - Azt a mindenit! Jó helyen járok? - hülyéskedett Marcelo, majd átölelt és nyomott egy puszit az arcomra. - Jól nézel ki Lolita - mért végig még egyszer.
 - Kösz, de nem nekem kéne löknöd a sódert, hanem az asszonynak - böktem a fejemmel a nappali felé.
 - Megyek, lecsekkolom őt is - vigyorodott el és sietős léptekkel indult megkeresni a feleségét. - Hűha! - hallottam meg elképedt hangját, miközben becsuktam az ajtót.
  Imádtam a barátaimat, de azért féltékeny is voltam rájuk a mintaszerű házasságuk miatt. Belépve a nappalimba széles mosoly terült el az arcomon. A két szerelmes a szobaközepén állt teljesen egymásba feledkezve.
 - Khm, khm - köszörültem meg a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmüket. - Kéretik figyelembe venni, hogy itt egy szingli nő lakik és nem kéne felizgatni a forró hangulattal - vigyorogtam rájuk. - Különben is, órákig dolgoztunk, hogy ilyen jól nézzünk ki, ne tedd tönkre egy perc alatt - szóltam rá a bongyira.
 - Bocsika, de még mindig nehéz elhinnem, hogy egy ilyen csodálatos nő a feleségem - nézett elérzékenyülve Marci Clarre, aki ezt hallva, szerelmesen hozzábújt.
 - Jó látni, hogy vannak még olyan kapcsolatok, amik tartósnak bizonyulnak - szaladt ki a számon.
  Clarisse és Marcelo szomorúan néztek rám.
 - Ne, csak ezt ne! - tettem fel a kezeimet, hogy jelezzem feléjük, nem kérek a sajnálatukból.
 - Neked is van valahol egy férfi, aki csak rád vár - lépett hozzám a barátom és átölelt. Mereven álltam a karjai közt. Nem akartam erről beszélni.
 - Hát csak várjon - mondtam gúnyosan. - Soha többé nem leszek olyan hülye, hogy lekössem magam egy pasi mellett - jelentettem ki hidegen.
  Ismertek már annyira, hogy tudják mikor kell rám hagyni a dolgokat. Néhány perc csend után Clarisse szólalt meg először.
 - Mennünk kéne.
  Marcelo közénk állt és felénk nyújtotta a karját.
 - Gyerünk! Ma mindenki engem fog irigyelni, hogy két ilyen bombázóval érkezem - vigyorgott, és mi nevetve karoltunk belé. Kistáskámat magamhoz vettem és bezártam az ajtót. Átsétáltunk a szomszédba, ahonnan már hangos zene hallatszódott és a ház előtt egyre több vendég tűnt fel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése