Iker
Majdnem elkéstünk a megbeszélt időpontról, mert Sara olyan szexi volt fehérneműben, hogy kénytelen voltam anélkül is megnézni őt. Kicsit szétcsúszva álltam meg Ana háza előtt. Megigazítottam az ingemet, majd kézen fogtam Sarát.
- Én is menjek? - csodálkozott el.
- Persze. Be akarom mutatni neked, még mielőtt a többiek teljesen kisajátítják a bulin - és már nyomtam is meg a csengőt. Nem kellett sokat várnunk, hogy kinyíljon az ajtó, de nem Ana állt ott, hanem a barátnője.
- Á, sziasztok! A legjobbkor - terelt be minket a lakásba. - Ana mindjárt jön, csak kiduzzogja magát.
- Szia - köszöntünk a lánynak. Sara felkuncogott mellettem.
Kérdőn néztem rá.
- Tényleg illik Mesuthoz - súgta, mivel beavattam a terveinkbe. - Majd ő szóra bírja, ha továbbra is így pörög - nézett a lányra.
- Mi a gondja? - kérdeztem rá Ana rosszkedvére.
- Lényegtelen dolog - legyintett a kezével, de közben végig mosolygott. - Vettünk ma egy új ruhát és még mindig képtelen felfogni, hogy csodálatosan néz ki benne. Pedig ma még a kezét is megkérték - kacagott fel, bennem még az ütő is megállt egy pillanatra.
- Micsoda? Ki? - nyögtem ki hirtelen.
- Nicola - nevetett még hangosabban a lány. - Azt mondta, hogy mivel Bellnek nincs férje, majd ő elveszi feleségül.
Sarával megmosolyogtuk a kisfiút. Közben eszembe jutott, hogy még be sem mutattam a lányokat egymásnak.
- Bocsi. Lexy, Sara, Sara, Lexy - pótoltam gyorsan a hiányosságot. Kedvesen egymásra mosolyogtak és kezet fogtak.
Léptek hallatszódtak a lépcső felől, mire mind odakaptuk a fejünket. Láttam a barátnőm arcán átsuhanni egy árnyékot, de azonnal eltűnt, mikor meglátta a lányt, akinek mindkét kezét egy-egy gyerek fogta. Én csak nyeltem egy nagyot, mert úgy nézett ki, mint egy görög istennő. Ha nem lenne Sara... Állj le! - torkoltam le magam. Sara a szerelmed és Ana bármilyen gyönyörű, hozzád képest akkor is csak egy kislány. Hozzá teszem, egy vonzó és szexi kislány.
- Sziasztok - mosolygott ránk kicsit zavartan. - Bocsánat a késésért, de feltartottak - mutatott a gyerekei felé. - Anabell, de a barátaimnak csak Ana - nyújtotta a kezét Sara felé, aki még mindig elbűvölten nézte.
- Sara vagyok, Iker barátnője.
- Igen, tudom - kuncogott a lány. - Iker sokat mesélt már rólad.
Barátnőm erre elmosolyodott és láttam az arcán, hogy teljesen megnyugodott. Leesett neki, hogy Ana nem konkurencia.
- Ők pedig az én szerelmeim, Lina és Nicola - mutatta be a kicsiket, akik megszeppenve néztek ránk. Hát persze, ők még nem ismerték a mellettem álló nőt.
- Szia Nico - pacsiztam le a kisfiúval és Linának adtam egy puszit, majd ölbe vettem. Onnan pislogott a szerelmemre.
- Ő Sara - mutattam be nekik is. - A barátnőm.
Halkan köszöntek neki, majd Nico odalépett Sara elé.
- Nagyon szép vagy - mondta neki és egy féloldalas mosolyt villantott rá. - Ha Iker nem vesz feleségül, majd én igen.
Muszáj volt nevetnem.
- Nagy dumás a fiad - néztem Anára, aki kikerekedett szemekkel nézett a kisfiúra.
- Tiszta apja - suttogta, hogy senki ne hallja, de nekem sikerült. Miért ijedt meg ennyire? Nem volt időm ezen agyalni, mert Sara lehajolt a kisfiúhoz.
- Ha Iker nem vesz el, akkor hozzád megyek - mondta nagyon komolyan, majd egy puszit nyomott az arcára. Nico elvörösödött és felszaladt a lépcsőn, gondolom a szobájába.
- Rosszat mondtam? - kérdezte ijedten Sara.
- Dehogyis, csak szégyenlős - nyugtatta meg Bell. majd puszit adott a kezemben lévő kislánynak és elbúcsúzott tőle.
- Jók legyetek. Fogadjatok szót Mollynak. Rendben?
Lina lecsúszott az ölemből, majd ő is puszit adott Anának és Lexynek, tőlünk elköszönt és felsprintelt a bátyja után.
- Mehetünk - mondta Lexy és én három gyönyörű nővel az oldalamon indultam el a buliba.
~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~
Nem sokkal később már a buli helyszínének ajtaján léptünk be. Marcelo jött elénk.
- Az igen. Valakinek nagyon összejött az élet - nevetett, majd megpuszilta a lányokat.
Mire észbe kaptunk, Lexy és Ana már nem volt mellettünk.
- Tényleg rendes lánynak tűnik - nézett rám Sara - és nagyon szépek a gyerekei. Valakire nagyon hasonlít a kisfiú, de nem jut eszembe, hogy kire - morfondírozott magában.
- Kezdhetek félni? - emeltem fel a szemöldökömet. - Ha nem veszlek el, már van is másik jelentkező a helyemre? - somolyogtam, mire oldalba bökött a könyökével. Átöleltem és éreztem, hogy nagyon boldog vagyok ezzel a nővel.
- Hiányozni fogsz - suttogta.
- Te is nekem - szorítottam magamhoz. - De csak két és fél hét és újra itthon vagyok, ha minden jól megy és megnyerjük a kupát.
Kézen fogtam és elhúztam magammal táncolni.
- Azt hiszem most már saját szememmel látom, amit mondtál - nézett rám.
- Mit?
- Ana Sergioval táncol, Cristiano pedig mindjárt ölni fog a szemével - mutatott a trió irányába. - Ezek tényleg rendesen belepistultak, bár nem csodálom, mert még női szemmel is gyönyörű. - Táncoltunk tovább, de egy kis idő múlva Sara felkuncogott.
- Na nekünk sem kell kerítőt játszanunk - fordított úgy, hogy lássam, amint Lexy és Mesut lassúzás közben elvesznek egymás tekintetében. Elvigyorodtam.
- Egy gonddal kevesebb - sóhajtottam fel, majd magára hagytam Sarát, hogy frissítőt hozzak neki. Útközben belebotlottam Anába.
- Szia Húgi! - köszöntem rá.
- Húgi? - nézett rám kérdőn.
- Ha nem bánod? Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél. Öcsém van, de húgom nincs, így ha nem gond, azzá fogadlak. Tiszteletbeli Casillas leszel - mondtam neki és ahogy ránéztem, láttam, hogy a szeméből könnyek potyognak.
- Ne haragudj - kértem bocsánatot és magamhoz öleltem. - Ha nem akarod, akkor...
- Fogd már be - csattant fel kedvesen. - Nem azért sírok, mert megbántottál, hanem mert még senki nem mondott nekem ilyen kedveset . mosolygott rám könnyes szemekkel és hozzám bújt.
Nem akartam körülnézni, mert féltem a reakcióktól. Félreérthető volt a helyzetünk. Sara tűnt fel mellettünk, és csak mosolygott rajtunk, de amikor meglátta Ana könnyes szemeit, elkomorult.
- Baj van? - kérdezte.
- Nincs - ingatta meg a fejét Ana és zsebkendő után kutatott a táskájában. Mikor sikerült letörölni a könnyeit folytatta. - A bolond szerelmed most fogadott Casillassá és persze, hogy nem tudtam megállni sírás nélkül. Nagyon szeretem őt - nézett Sarára, és ők tudták, hogy hogyan érti.
- Igen, tudom, hogy ő egy nagyon szerethető pasi - bújt hozzám a barátnőm - ezért is vagyok vele.
- Naa, csak ezért? - hülyéskedtem velük.
- Nem, nem csak ezért, de azt nem fogom elárulni senkinek, hogy még miért - nézett rám pajzánul, mire megcsókoltam.
- Na végre! - hallottam meg bongyor barátom hangját magunk mellől. - Egész este próbáltalak megkeresni, mert be akarlak mutatni valakinek, de te mindig eltűntél - nézett szemrehányóan Bellre, majd észre vette a kisírt szemeit.
- Ki bántott? - kérdezte mérgesen. - Mond meg és én kirugdosom a világból - és láttam a brazilon, hogy nem viccel.
- Senki, csak Iker a húgává fogadott - mosolygott Marcelora Ana és rárakta a karjaira a tenyerét. - Nyugi, jól vagyok. Ezek örömkönnyek voltak - magyarázta már nevetve.
- Én is! - jelentette ki. - Mármint én is a húgommá fogadlak - ölelte át, majd rá mosolygott. - Ha te a húgom vagy, akkor a gyerekeid az én unokahúgom és unokaöcsém. Nagybácsi lettem - vigyorgott mellettünk veszettül.
- Te hülye vagy! - nevettem fel.
- Ne magyarázz, ha ő a te húgod és az én húgom, akkor mi is tesók vagyunk. Keblemre bátyó - kiáltott, de közben Clarisse is megjelent.
- Marc, nem ihatsz többet - nevetett fel.
- Nem is ittam sokat - durcáskodott a brazil.
- Tudom, de hülyeségeket beszélsz - forgattam meg a szemeimet. - Mondjuk ez nálad alap, nem is kell hozzá innod - röhögtem fel, mire Marcelo hátba vágott.
- Ha már a kedves férjem elfelejtett bemutatni, akkor megteszem én. Szia, Clarisse vagyok ennek a bolond göndörnek a felesége.
- Szia Anabell vagyok - mosolygott rá a lány - és állítólag neki - mutatott rám - és neki - mutatott Marcelora - a húga - kuncogott fel a még mindig képtelen ötleten. Mindannyian nevetni kezdtünk.
- Sokat hallottam már rólad - nézett rá barátságosan Clar. Ana pedig elpirult.
- Remélem, csak jót.
- Hát, hogy jól tudsz főzni, imádnivalóak a gyerekeid és, hogy nagyon kedves lány vagy, amit magam is megtapasztaltam.
Sara és Clarisse beszélgetni kezdtek Anával, így mi leléptünk.
- Ők is megkedvelték - mutattam a csajok felé.
- Nem lehet nem szeretni. Néha olyan elveszettség süt a szeméből, hogy még a legzordabb szív is felenged tőle.
- Én is így érzem. Nagyon szeretnék neki segíteni. Kemény élet van mögötte, én pedig megpróbálom, hogy ami előtte van az jó legyen neki. Képzeld, ma megkérték a kezét - osztottam meg Marceloval az infómat, nem számítva rá, hogy mások is meghallják.
- Kinek? - állt meg mellettünk Cristiano és abban a pillanatban Sergio is. Ezek itt fülelnek körülöttünk, vagy mi a fene?
- Anának - vágta rá meggondolatlanul Marci, majd érdeklődve várta, hogy folytassam.
Nem vette észre, hogy a két srác egymásra nézett, majd mikor rájöttek, hogy nem a másik volt, felém fordították a fejüket. Gondolkodtam, hogy húzom még az agyukat, de aztán nem tettem.
- Hát Nico. Azt mondta ma Anának, hogy mivel nincs férje, így majd ő elveszi, de aztán este már Sara kezét is megkérte - meséltem el nevetve a történetet. - Nem szarozott. Sara pedig teljesen elolvadt tőle.
A két srác arcáról sütött a megkönnyebbülés.
- Azt hiszem, én megyek - közölte Sergio és láttam, hogy odalépett Anához majd felkérte újra táncolni.
- Rohadt jól néz ki - vágott hátba Benzema. - Én is táncoltam vele és basszus elég volt a csupasz hátára tennem a tenyerem, máris merev volt a farkam.
- Karim! - szóltam rá. - Neked bármilyen nőtől merev lenne - nevettünk fel gúnyosan.
- De azért ő nem akármilyen nő - nyalta meg a száját. - Nézd azokat a lábakat és gondold őket a derekad köré, vagy nézd a fenekét, úgy bele lehetne markolni miközben...
- Benzema kussolj! - szólt rá Cristiano idegesen. Marceloval egymásra néztünk. Tennünk kell valamit, mert különben itt kő kövön nem marad.
- Cris, Clar beszélni akar veled.
- Miről? - kérdezte Roni, de a szemét nem vette le Karimról.
- Enzoról és Juniorról, ja meg valami nálunk alvásról regélt nekem - fogta meg a portugál vállát és elhúzta onnan.
- Lehet, hogy nem csak nekem tűnt fel, hogy Marcelo most találta ki a történetet, de bevált. Cris elment, én pedig ott maradtam a franciával.
- Ennek meg mi baja? - nézett rám Karim.
- Semmi, csak nem ivott eleget - nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott.
- De hát Ronaldo nem is iszik - kezdett értetlenkedni.
- Hát ez az - csóváltam meg a fejem, majd gyorsan leléptem, hogy megkeressem Sarát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése