Sergio
Ez az utolsó estém és utána jó darabig nem látom Anát. Már most hiányzik, pedig még el sem mentem. Gondolataimba merülve nézelődtem a házban. Ahogy figyeltem, Ronaldo is a bejáratot stírölte, mint én. Egyszer csak megmerevedett a testtartása, így én is az ajtó felé fordultam. Iker sétált be rajta három gyönyörű nővel. Tisztára, mint egy hárem, de én csak az egyiküket láttam. Ana gyönyörűbb volt, mint valaha. Óriásit nyeltem, mikor megláttam, hogy a ruhája alig takar belőle valamit. Mielőtt a portugál lépett volna, elé álltam.
- Hola Bell! Csodaszép vagy - csókoltam kezet neki, mire elpirult.
- Köszönöm Sergio - sütötte le a szemét és hatalmas önuralmamba telt, hogy ne csókoljam meg.
Mielőtt bárki lecsaphatott volna rá, felkértem táncolni. Nem is gondoltam volna, hogy ettől a poklok kínját fogom átélni. Lassú számok mentek, így gyengéden magamhoz öleltem, de mikor megéreztem csupasz bőrét a tenyerem alatt, fellángolt a vérem. Láttam magam előtt, ahogy magamhoz szorítom, kezeimmel bejárom a testét és fulladásig csókolom, de türtőztettem magam, csak hüvelykujjammal simogattam meztelen bőrét a derekánál. Éreztem ahogy beleborzong az érintésembe, ezért még jobban hozzá simultam.
- Jó volt a tegnapi nap - törte meg a csendet köztünk.
- Mi is jól éreztük magunkat - néztem rá mosolygós arcára.
- Marcelo nagyon jól el volt - kuncogott fel. - Máskor is elvisszük magunkkal, mert a gyerekek jobban élvezték az egészet.
- És még nem is láttad, mikor Pepével elemükben vannak. Na akkor szabadul el a pokol. Ha válogatott meccs van, akkor pedig Pedroval pécéznek ki maguknak valakit és egész végig őt szívatják.
- Szegény - nézett rám nevetve. - Lehet már tudni, hogy most ki lesz a következő?
- Szerintem Nando, mert tavaly Iker volt, előtte én - nevettem fel az emlékekre. - Niňo még nem került sorra, így szerintem idén ő a következő áldozat.
- Niňo? - kacagott fel.
- Tényleg, te nem ismered őt. Fernando Torres az én legjobb barátom. Ő a Chelseaban játszik. Majd egyszer bemutatom neked - folytattam volna, de Ronaldo mellénk lépett és lekérte Anát. Kelletlenül engedtem át a csatárnak. Kezembe vettem egy pohár pezsgőt és azzal lézengtem a többiek közt. Végre megláttam Ikert és Marcelot, ahogy beszélgettek, és én is csatlakozni akartam hozzájuk. Mikor közelebb értem meghallottam, hogy Iker nevetve meséli a brazilnak, hogy megkérték valakinek a kezét.
- Kinek? - kérdezte meg helyettem Roni. Akkor vettem csak észre, hogy már nem Anával van. A táncparkett felé fordulva láttam, hogy Benzemával táncol. Nem tudtam nem észre venni, hogy Karim milyen perverz fejjel néz a lányra. Vissza kaptam a fejem, mikor meghallottam a bongyi válaszát.
- Anának - jelentette ki Marcelo. Crisre néztem, de a tekintetéből ugyanolyan tanácstalanságot olvastam ki, mint ami az enyémből sugárzott.
- Nico volt - jelentette ki Iker és elmesélte a történteket. Szinte hallani lehetett a kő darabok koppanását amik legördültek a szívemről. Gondoltam egyet, és újra felkértem a lányt.
- Szabad?
- Neked mindig - mosolygott rám kedvesen, amitől hevesebben kezdett verni a szívem.
- Iker mesélte, hogy ma megkérték a kezed - somolyogtam.
- Ne is mond - nevetett fel. - Olyan édes volt.
Figyeltem az arcát, ami egy pillanatra elkomorult.
- Mi a baj? - kérdeztem rá rögtön, de csak megrázta a fejét. - Ana, mond el - kérleltem.
- Csúfolják őket az oviban, mert nincs apukájuk - suttogta, majd lehajtotta a fejét.
- Ne törődj velük - szorítottam magamhoz. - A gyerekek mind ilyenek. Kimondják amit gondolnak, de nem tudják, hogy ezzel bántják a másikat.
Hálásan nézett rám, majd kért, hogy vezessem Marceloékhoz.
- Iker, elfáradtam, haza megyek - mosolygott úgy a kapusra, amitől elkapott a féltékenység.
- Hazaviszlek Húgi.
- Húgi? - értetlenkedtem.
- Igen - nevetett a lány és átölelte a barátomat. - Tiszteletbeli Casillas lettem - nyomott egy óriási puszit Iker arcára. Sara nevetve nézte őket. - Nem kell, hívok taxit. Ti csak bulizzatok, mert kemény két és fél hét vár rátok.
- Majd én hazaviszlek - jelentettem ki. - Mára már úgyis elég volt. Szeretném kipihenni magamat holnapra.
- Nem gond? - nézett rám.
- Soha nem gond - mosolyogtam rá és megvártam, míg mindenkitől elbúcsúzik.
A szemem rajta tartva láttam, hogy Roni sokáig beszélget vele. A féltékenység újból felütötte nálam a fejét.
Az autóban csendben voltunk. Mikor leparkoltam a ház elé, kipattantam és kisegítettem. Elkísértem az ajtóig.
- Köszönöm a fuvart - mosolygott rám.
- Neked bármikor - vesztem el a szemeiben.
- Sok szerencsét Sergio - ölelt meg hirtelen. Karjaimat köré fontam és élveztem a pillanatot. Így álltunk egy darabig, majd Ana kibontakozott az ölelésemből és puszit nyomott az arcomra. - Szurkolok nektek - mosolygott.
- Akkor biztosan nyerünk - néztem rá én is nevetve. Mire rászántam magam, hogy lépjek valamit, Ana elköszönt és bement.
- Te hülye! - sziszegtem magamnak. - Itt volt az alkalom, te meg elszalasztottad. - Nagyon mérges voltam magamra. - Ezt elcsesztem, de remélem, hogy lesz még esélyem mikor hazajövünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése