2015. január 5., hétfő

10/10. 87.rész

Lola

   - Elmondod? - kérdezte a védő, hatalmas barna szemeit az enyémekbe fúrva. Sóhajtva ültem fel mellette. Megropogtattam a csontjaimat és kinyújtóztattam az eléggé igénybe vett izmaimat.
 - Nem, mert nem fontos - ráztam meg tagadóan a fejemet és kikászálódtam az ágyból.
 - Ha nem lenne fontos, nem kötöttél volna ki az ágyamban - nézett rám cseppnyi gúnnyal az arcán.
Mielőtt visszavághattam volna, felcsendült a telefonom dallama. Mindketten a nadrágomra kaptuk a tekintetünket, majd lassan lehajolva a földön lévő ruhadarabhoz, előhalásztam a készüléket. Szám önkéntelenül elhúztam ahogy megláttam a hívó nevét.
 - Nem veszed fel? - érdeklődött kíváncsian a focista.
 - Muszáj leszek - sóhajtottam fel majd úgy ahogy voltam, anyaszült meztelenül kiléptem a szobából és fogadtam a hívást. - Mit akarsz? - emeltem a fülemhez a telefont.
 - Lola - tört elő a megkönnyebbülés a hívóból. - Jól vagy?
 - Már miért ne lennék? - húztam össze a szemöldökömet miközben a konyhát keresgéltem. Néhány lépés után siker koronázta tettemet.
 - Zlatan mondta, hogy itt voltál - vallotta be hívásának okát zavartan.
 - Ja, igen - válaszoltam hűvösen, miközben a mosogató széléhez dőltem és kibámultam az ablakon. Sergio rendezett kertje néhány pillanatra lekötötte a figyelmemet.
 - Én...én sajnálom - kezdett mentegetőzni, de közbe vágtam.
 - Mit? Azt, hogy nem mondtad el, hogy nős vagy, vagy azt hogy rájöttem? - csattant keményen a hangom.
 - Lola....
 - Ne, ne kezd! - állítottam le azonnal. - Tudod Thiago, évek óta te voltál az egyetlen akinek elhittem, hogy újra bízhatok a férfiakban, de most rájöttem, hogy csak magamat áltattam. Te is ugyanolyan vagy, mint a többi. Tucatárú! - húztam el a számat.
Megrebbentem mikor Sergio kezei a derekamra fonódtak. Éreztem a forró testét az enyémhez simulni, majd az ajkai a gerincemen csókoltak végig.
 - Ez nem igaz! - mordult fel a brazil. - Engedd, hogy megmagyarázzam. Isabele és én egy ideje már külön éltünk...
 - Ó, mert így most jobban érzem magam amiért eltitkoltad - nevettem fel keserűen.
 - Most csak a fájdalom beszél belőled, mert egyedül vagy...
 - Ki mondta neked, hogy egyedül vagyok? Azt hiszed, mert átvertél majd bezárkózom és a sebeimet nyalogatom?  - ráztam meg hitetlenkedve a fejemet miközben a védő kezei egyre jobban szították bennem a vágy tüzét.
 - Lola, kérlek, ne csináld - nyögött fel Silva fájdalmasan - beszéljük meg!
 - Nekünk már nincs miről - közöltem vele szenvtelen hangon.
Sergio rám kapta a tekintetét, de nem hagyta abba a kínzásomat. Ügyes ujjainak köszönhetően robbanás közeli állapotba kerültem.
 - Szerintem meg van! - csattant idegesen a brazil hangja. - Adj egy esélyt, hogy személyesen is megmagyarázzam.
 - Már semmi értelme - nyögtem fel mert időközben Sergio neki döntött a konyhaszekrénynek és hátulról belém hatolt.
 - Jól vagy? - hallottam meg az éterből a brazil kíváncsi hangját, de válaszolni már nem tudtam, mert a Ramos kegyetlen tempóban lökni kezdett és én nem tudtam visszafogni az élvezetemet.
 - Soha jobban - nyögtem fel mikor Sergio egyik keze belemart a mellembe, a másik pedig a nőiességemen dolgozott. - Most leteszem - közöltem rekedt hangon - és ha lehet, ne hívj többet! - nyomtam ki a telefonom, ami kicsúszott a kezemből és a mosogatóban landolt. Most már minden idegszálammal a védőre koncentráltam. Nem is kellett sok, hogy megremegjek az orgazmustól és a spanyol azonnal követett. Kezeimmel tartottam meg a testemet, míg Sergio a hátamhoz simulva próbálta rendezni a légzését.
 - Le kéne zuhanyozni - nyögtem fel fáradtan.
 - Gyere - kapta el a csuklómat és magával húzott. Kinyitott előttem egy ajtót. Halványan elmosolyodtam mikor megláttam a gőzölgő forró vizet aminek a tetejét vastag hab réteg borította. - Úgy gondoltam jól esne egy kis relax - villantott rám egy csibészes mosolyt.
 - Tündér vagy - csókoltam szájon majd beléptem a habok közé és élvezettel nyúltam el a vízben.
 -Hé, és velem mi lesz? - pislogott rám bánatos kiskutya szemekkel.
 - Talán beférsz te is - nevettem fel és előrébb csúsztam, hogy beszállhasson mögém. Elégedett sóhajjal dőltem neki a kidolgozott felsőtestének. Néhány pillanatig csendben élveztük a helyzetet, de aztán Sergiot legyőzte a kíváncsiság.
 - Szakítottatok?
 - Hmm - néztem magam elé. - Még csak el sem jutottunk addig.
 - Hogyhogy?
 - Túlontúl lefoglalta a felesége.
 - Ki? - feszültek meg az izmai a focistának.
 - A felesége. Ja, hogy te sem tudtál róla? Képzeld, én sem - válaszoltam flegmán.
 - Lolita...
 - Ne - emeltem fel a kezemet. - Tényleg nem érdekel. Lehetett volna benne annyi gerinc, hogy elmondja, de nem tette - rántottam meg a vállamat.
 - Legalább magadnak ne hazudj - közölte Sergio komoran, mire értetlenkedve fordítottam felé a fejemet. - Ha nem érdekelt volna, nem kötöttél volna ki az ágyamban.- Kiakartam szállni a vízből, de a focista elkapta a karomat és nem engedett. - Nem akartalak megbántani és én csak örülök neki - vigyorodott el mire megforgattam a szemeimet majd újabb néma percek következtek.
 - Mi lesz most? - törte meg halkan a csendet.
 - Mivel? - húztam az időt.
 - Velünk - sóhajtott fel mikor rájött a terelésemre.
 - Sese tisztázzuk, nincs olyan, hogy velünk, se olyan, hogy mi. Vagy te és vagyok én. Amúgy sem hiszem, hogy pont egy ilyen nőre lenne szükséged...
 - De igen - csókolt bele a nyakamba. - Fogd már fel, hogy nekem te kellesz.
 - Sergio - sóhajtottam fel lemondóan. - Nem tudsz most tisztán gondolkodni - léptem ki a vízből és magamra tekertem egy törölközőt. - Elvakít, hogy dugtunk és hogy rájöttél, hogy vége a kapcsolatomnak.
 - Hülyeség - ugrott ki mellém és magához rántott. - Először is nem dugtunk - húzta el a száját - hanem szeretkeztünk. Másodszor leszarom, hogy van-e valakid vagy nincs. Így is, úgy is kellesz.
 - Még úgy is, hogy Crissel osztozkodnod kell rajtam? - néztem rá gonoszkodva, mert tudtam, hogy így kiugrasztom a nyulat a bokorból.
 - Még úgy is - nézett a szemeimbe, bár az arca egy pillanatra megrándult.
 Hitetlenkedve csóváltam meg a fejemet majd zavartan elnevettem magam.
 - Te nem vagy komplett - léptem el tőle, de visszahúzott.
 - Tudom mit vállalok ezzel, és hajlandó vagyok rá. Tudok a megállapodásotokról, de nem érdekel, mert kellesz - tapadt az ajkaimra.
 Vadul vette birtokba a számat és megpróbálta leigázni a nyelvemet az övével, de nem hagytam. Percekig téptük egymás ajkait, majd végül zihálva fúrtuk tekintetünket a másikéba. Egy pillanatra elgyengültem, mikor megláttam kétségbeesett arcát és mielőtt végig gondoltam volna, már ki is csúszott a számon a válasz.
 - Rendben, de nem tűröm, hogy féltékenykedj!
Sergio arcára először hitetlenkedés ült ki, majd önelégülten elvigyorodott mielőtt megcsókolt volna. Kezeimet a tarkójára vezettem és megpróbáltam nem megbánni a döntésemet.

6 megjegyzés:

  1. Ahhh....
    Ó igen.
    Nagyon igen.
    Ez már hiányzott.
    Eh... csak annyit, hogy a másik blogon hagyott nyers hirtelen támadással ellentétben :)))) még mindig szeretlek :*
    Látjátok emberek? Így kell visszatérni egy tökéletes fejezettel. Tapsot neki! <3
    Puszi drága!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hiányoztál RenatEa!
      Komolyan, senki nem tud úgy megnevettetni a hozzászólásaival, mint te. :DDDDD
      Örülök, hogy tetszett az új rész...és én is szeretlek. :DDDDDDD
      Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  2. Végre,végre,végre :):)
    ELsősorban is Végre Te ;)
    Másodsorban Végre 10/10 :)
    Harmadsorban Végre SERGIO!!!! és nem is akárhogyan ;)
    Ha most itt lennél,biztos agyon ölelgetnélek :D
    Alig várom, mi fog ebből kisülni:)
    Nem akarok telhetetlen lenni, de az első kört is olvastam volna:D
    De így is tökéletes <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vivko!
      Köszönöm szépen a hozzászólást!
      Örülök, hogy ennyire tetszett. :DDD
      Lesz majd még mit olvasnod. ;)
      Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  3. Erre a reszre mar miota varok!
    Legjobb es legcsodalatosabb resz lett, remelem sokaig egyutt maradnak!
    Nagyon siess a kovivel!
    Puszi: Lily❤️

    VálaszTörlés
  4. Szia Lily!
    Köszönöm szépen. :D Igyekszem. :)))))
    Puszi: Dolores

    VálaszTörlés