10/10. 89.rész

Lola

   - Nem értem Del Bosquet - néztem értetlenül az előttem ülőre. - Miért nem fiatalít egy kicsit a kereten? Miért ragaszkodik görcsösen a régi csapathoz, ahonnan már sokan kiégtek vagy kiöregedtek?
 - Ne foglalkozz vele, nem a te dolgod - morogta Flo bácsi miközben ki sem látszott az asztalát elborító papír halom mögül.
 - De így esélye sem lesz egy újabb VB-t nyerni - dőltem hátra a fotelomban idegesen. - Olyan srácokat nem válogatott be, mint Jese, Morata, Isco vagy...
 - Kicsikém - masszírozta meg az orrnyergét a bácsikám miután levette a szemüvegét - ne akard megváltani az egész világot. Te csak a mi klubunkra koncentrálj!
 - Azt teszem - húztam el a számat - vagy úgy látod, hogy valamit rosszul csinálok?
 - Nem, nem - szabadkozott azonnal. - Sőt, túl jól teljesítesz.
 - Ezt hogy érted? - pislogtam rá értetlenül.
 - Egyre többen érdeklődnek felőled.
 - Hogy mi van? - lepődtem meg.
 - Több csapat is megkeresett már, hogy nem akarsz e átigazolni hozzájuk a jövő szezonra.
 - És te mit mondtál nekik?
 - Hogy egyenlőre jól érzed itt magad - mondta, majd rám nézett. - Vagy rosszul gondolom?
 - Nem, imádok itt lenni, csak most megleptél - néztem még mindig elhűlve a rokonomra. - Meg szabad tudnom, hogy kik voltak azok? - tört elő a kíváncsi énem.
 - A United, a City, a Roma és a Milan - sorolta a klubok nevét. Elképedve néztem ki a fejemből. Sose hittem volna, hogy egyszer eljutok erre a szintre, hogy ekkora múlttal rendelkező csapatok fognak érdeklődni irántam. Igen, tudom ez volt a célom, de ez akkor is ledöbbentett. Töprengésem feltűnt a bácsikámnak is. - Csak nem elgondolkodtál valamelyik ajánlaton?
 - Nem, dehogy csak ez annyira...álomszerű - suttogtam halkan. - Ez volt a célom, de annyira nehéz elhinni, hogy tényleg teljesülhet.
 - Lolita, ne csodálkozz rajta - mosolyodott el Flo bácsi. - Rengeteg erőt és energiát fektettél ebbe és most az meghozta a gyümölcsét. Nagyon büszke vagyok rád.
 - Köszönöm - pislogtam rá hálásan. - Legalább van valaki aki értékeli is amit csinálok.
 - Most miért mondod ezt?
 - Te is tudod, hogy apa egyáltalán nem örül a munkámnak - húztam el a számat. - Ő azt szeretné, ha férjhez mennék és családom lenne - bukott ki belőlem keserűen. - De mint tudjuk, azt nem nekem találták ki.
 - Olvastam mi történt. Jól vagy?
 - Megvagyok - válaszoltam szűkszavúan.
 - Na persze - sóhajtott fel. - Az újságból kellett megtudnom, hogy szakítottatok Silvaval.
 - Senkinek semmi köze hozzá! - mordultam fel.
 - Persze, de nem neked kellet apádnak magyarázkodni, hanem nekem, mert nem vetted fel neki azt az átkozott telefont.
 - Miért, mit kellett volna mondanom? Bocs apa, de Thiago elfelejtett tájékoztatni róla, hogy nős. Ja és a gyerekeiről sem tudtam - csattantam fel idegesen majd nem tudtam tovább ülve meredni, így az ablakhoz mentem és kibámultam rajta. - Megint én csesztem rá - nyögtem fel fájdalmasan. - De most nem hagyom magam a földbe döngölni - szorítottam ökölbe a kezeimet.
 - Lolita - ölelt át Flo bácsi - Nézz rám - kérte kedvesen és én teljesítettem a kérését. - Nem cseszted el, csak rosszul választottál.
 - Mint mindig - mosolyodtam el keserűen. - Most is elhittem, hogy talán van esélyem egy normális kapcsolatra, de megint csalódtam. Belefáradtam a keresgélésbe. Én nem fogok senki után rohangálni, nem éri meg. Elveszem ami kell aztán viszlát!
 - Ja, te lány! Fogalmad sincs róla, hogy miről beszélsz. Nem élheted le az életedet anélkül, hogy ne lennél szerelmes. A szerelem nagyon jó dolog...
 - Az a rész már megvolt - horkantottam fel - és a vége kicsit sem tetszett.
 - Látom nem tudlak meggyőzni semmivel - sóhajtott lemondóan a bácsikám.
 - Mindig is szerettem benned az éleslátásodat - vigyorodtam el.
 - Nagyon szemtelen vagy. Vigyázz, nehogy elfenekeljelek - fenyegetett meg nevetve.
 - Nem tennéd, mert annál jobban szeretsz és amúgy is én vagyok maga a megtestesült jóság - kacsintottam rá.
 - Na persze - legyintett somolyogva, majd tekintete megakadt a fali órán. - Nem kéne még indulnotok?
 - Nem rohanok - vontam meg a vállamat. - Csak ide megyünk a szomszédba.
 - Tudom, de nem szeretném, ha az Atleti vezetősége modortalannak tartana.
 - Szerinted nem leszarom, hogy mit gondolnak rólam?
 - Lola! - csattant keményen Flo bácsi hangja. - Tudom, hogy Diego nem a szíved csücske, de akkor sem viselkedhetsz a Realhoz méltatlanul.
 - Nem kell félned, én leszek a legnyájasabb ember a földön erre a fél napra - forgattam meg a szemeimet. - De hogy ezt kivitelezni tudjam, sajnálatomra itt kell, hogy hagyjalak - nyomtam puszit bácsikám aggodalmas arcára. Nevetve csuktam be magam mögött az ajtót miközben még hallottam, ahogy hízelgő csitrinek nevez.

  - Túl élted? - kérdezte Zidane rötyögve.
 - Épphogy - masszíroztam meg az arcomat, ami elzsibbadt a rá erőltetett mosolytól. - Fárasztó, ha az embernek homlok egyenest mást kell mondania, mint amit gondol.
 - Miért, mit is gondolsz róluk igaziból? - vigyorgott rám a francia.
 - Azonkívül, hogy egytől egyig favágó az összes és egy idióta majom az edzőjük? Azonkívül semmit - biggyesztettem látványosan az ajkaimat amit Zizu nevetéssel fogadott.
 - Gondolom nem ezt mondtad nekik?
 - Isten ments! Még a végén megköveztek volna - túrtam a hajamba. - Édesen mosolyogtam és közöltem, hogy hatalmas megtiszteltetés, hogy megint egymás ellen játszhatunk. Ja és bűbájosan pislogva kezet fogtam azzal a görénnyel, úgyhogy a holnapi sajtó tuti, hogy vezércikket csinál belőlünk - tájékoztattam a mellettem röhögéstől fuldokló segítőmet. - Most mi van? Ezt kívánja a klub érdeke - utánoztam bácsikám szigorú hangját, amitől Zidaneból kitört a nevetés.
 - Baszd meg Lola - törölgette a szemeit még mindig jókedvűen. - Sose hittem volna, hogy ezt mondom, de örülök, hogy veled dolgozhatok - buktak ki belőle a szavak amiktől én lefagytam. Percekig csendben figyeltem az előttem álló világsztárt. A némaságom neki is feltűnt, mert tekintetét az enyémbe fúrta. - Valami rosszat mondtam? - kérdezte most már csak somolyogva.
 - Nem csak... Én is örülök, hogy veled osztozom a csapaton - nyeltem vissza a könnyeimet.
 - Istenem, te lány - ölelt magához. - Néha olyan vagy, mint egy harcias amazon, néha meg mint egy kislány. A fene sem tud rajtad kiigazodni - puszilt a hajamba.
 - Néha még nekem is gondot okoz - vontam meg a vállam ami újabb nevetésre ösztönözte a franciát.
Jókedvűen, tele reményekkel kezdtük el a meccset, amit már a harmadik percben góllal indítottunk Benzema jóvoltából. Sajnos ezután a csapat kicsit elbízta magát és Ramos hibájából majdnem tizenegyest kaptunk. Levegőt visszafojtva figyeltük, ahogy az ellenfél játékosai egyre másra rúgták fel a mi focistáinkat. Akkor szakadt el a cérnám mikor Xabi és Cris is földre került. Felugorva a pálya mellől osztottam a matracosok játékosait. A csapatom szétesni látszott, aminek az eredménye egy egyenlítő gól lett a huszonnyolcadik percben. Hogy a káosz teljes legyen, az eső is szakadni kezdett. A párharcok egyre jobban eldurvultak. Főleg Pepe és Godin közt, aminek a vége egy-egy sárga lap lett. Csalódottan figyeltük ahogy Gabi a hosszabbítás első percében megszerezte a vezetést.
Az öltözőben síri hangulat uralkodott mikor beléptem. A fiúk ázott verebekként húzták össze magukat tartva a lecseszéstől, de meglepődve kapták rám a tekintetüket mikor a taktikát kezdtem elemezni és a hibáikra hívtam fel a figyelmüket. Nem kellett pszichológusnak lennem ahhoz, hogy érezzem, most nem a basztatásra van szükségük, hanem a megerősítésre. Hálás tekintettel és száraz ruhában indultak neki a második félidőnek. Alig kezdődött el a meccs, Simeonet figyelmeztette a bíró, amit én csak somolyogva figyeltem. A játék ellaposodott. A hatvanötödik percben őrült kiabálásra figyeltünk fel az ellenfél kispadjánál. Nevetve néztünk össze a franciával, mikor megláttuk, hogy Burgos a másik csapat segédedzője egy piros lap után távozik a pályáról. A dolog pikantériája, hogy négy embernek kellett lefognia, hogy ne menjen neki a bírónak. Gyomorgörccsel számoltuk vissza a perceket és hatalmas kő gördült le a mellkasunkról, mikor Cris betalált a nyolcvankettedik percben és ezzel kiegyenlített. Nem túl boldogan, de legalább egy ponttal térhettünk haza. Flo bácsi a meccs után megköszönte, hogy kivételesen nem én csináltam a fesztivált, majd mosolyogva magamra hagyott. Amilyen gyorsan csak tudtunk, felöltöztünk és elhagytuk a Vincente Calderont. A buszban mindenki arcáról letudtam olvasni a csalódottságot ezért nem erőltettem a megbeszélést. Inkább felvetettem egy búfelejtő buli kellemes képeit, ami nagyon is felpörgette az eddig elcsigázottan ülő férfiakat. Megbeszéltük, hogy melyik klubban találkozunk, majd mindenki hazatért, hogy elkészülhessen estére. Ahogy hazaértem, lezuhanyoztam és felvettem egy dögös ruhát. A taxim dudálására felkaptam a kabátomat és elindultam, hogy kitáncoljam magamból a mai nap felgyülemlett negatív energiáimat.