Corina
A következő napokban Juan elhalmozott mindennel, virággal, csokival, Angienak vett ajándékokkal. Épp az aktuális napi rózsacsokromat szorongattam a kezemben, mikor Nino belépett az ajtón. Szemöldökét felhúzva nézett rám.
- Valaki nagyon akar valamit - nézett szét a lakásban, ahol már mindent elborítottak a virágok.
- Hiába mondtam neki, hogy nem kell több - próbáltam mentegetőzni.
- Ki a szerencsés? - vigyorgott rám.
- Juan - nyögtem ki a nevét, mire Nando szemei elkerekedtek.
- Mata? Végre lépett? - most rajtam volt a csodálkozás sora. - Mondtam, hogy tetszel neki. Nekem kattogott folyton, hogy mit csináljon.
- A múltkor a plázában szájon csókolt - osztottam meg vele most már ezt az infót is.
- Nem aprózza el - hümmögött somolyogva Nino.
- Nem tudom mit csináljak - néztem rá továbbra is reményvesztetten.
- Bebé - fogta meg a vállam és a szemembe nézett. - Mire vársz? Lehet, hogy Juan mellett megtalálnád a helyedet. Rendes srác.
- Ez a lényeg, srác - nyomtam meg a szót. - Öt évvel fiatalabb nálam. Te tudod a legjobban, hogy mi a véleményem a fiatalabb férfiakról. Még egyszer nem akarom átélni, hogy lecserélnek egy későbbi évjáratra - ironizáltam a saját helyzetemen.
- Nem minden pasi vágyik fiatalabb nőre. Nézd meg Ramost... - kezdett bele, majd mikor rájött, hogy mit is mondott, bocsánatkérőn nézett rám. - Ne haragudj, nem akartam felhozni.
- Nincs gond - próbáltam tettetni, hogy nem érdekel, pedig igenis fájt, hogy míg én ki voltam akadva azon, hogy három évvel öregebb vagyok nála, addig ő egy kilenc évvel idősebb nőt jegyzett el.
- Bebé, ezzel csak azt akartam mondani, hogy a kor nem számít. Ha mindig ezen agyalsz lehet, hogy elszalasztasz mást is - tudtam, hogy Sergiora gondol és azt is megértettem, hogy igaza van.
- Tudod mit? - mondtam. - Igazad van. Mától nem vagyok hajlandó ilyen hülyeségekkel foglalkozni - határoztam el.
Meglepetten nézett rám, majd elmosolyodott. Juan, David és Frank ezt a pillanatot választották, hogy megérkezzenek.
- Mi ez a jó kedv? - kíváncsiskodtak.
- Semmi, csak Bebé úgy döntött, hogy új életet kezd - nézett jelentőségteljesen Juanra, aki erre a mondatra rám kapta a tekintetét.
- Az jó! - mosolyodott el Frank. - Ha az ember letisztázza magában a dolgait, akkor sokkal egyszerűbben oldja meg az előtte lévő akadályokat - mondta.
- Oszd meg velünk bölcsességeidet, Ó Nagy Frank - bohóckodott David, mire mind elnevettük magunkat.
~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~
- Kivel kezdjek? - néztem a fiúkra, miután átsétáltunk a szalonba. Négy hónapos pici lányom édesdeden aludt a babakocsijában.
- Velem - jelentkezett rögtön David és már vetkőzni is kezdett.
- Ez ám a gyorsaság - röhögték ki a fiúk, mire bemutatott nekik.
- Ezt tartogasd másnak - néztek rá szigorúan, de aztán elnevették magukat.
- Milyen meccseitek lesznek ebben a hónapban? - kérdeztem tőlük, miközben elkezdtem a brazilt gyúrni.
- Hát... - szólalt meg Nino zavartan, érdeklődve néztem rá.
- Igen? - álltam meg a dolgomban és kérdőn figyeltem a társaságot, akik elég furák voltak.
- Az az igazság - kezdett bele Juan -, hogy már elakartuk mondani, csak nem tudtuk, hogyan.
Egyre érdekesebb lett a történet, így a fejemmel intettem, hogy folytassa.
- Szombaton a Reallal játszunk - nyögte ki és idegesen várták a reakciómat.
- Most szombaton?
- Igen. Miért?
- Mikor repültök? - kérdeztem, mire érdekesen néztek rám.
- Bebé, nem mi repülünk - kapcsolt végre Nino. - Ők jönnek ide.
Egy hangot sem tudtam kipréselni magamból, úgy meglepődtem. Félelmetes volt belegondolni, hogy Ikerék nem sokára itt lesznek Londonban, és én akár láthatom is őket. Szótlanul fordultam vissza a munkámhoz. Annyira a gondolataimba merültem, hogy nem hallottam, mikor Nino megszólított.
- Cor - lökte meg a vállam, mire összerezzentem.
- Bocsi, csak elkalandoztam. Kérdeztél valamit?
- Igen, azt tudakoltam az imént, hogy kijössz Olival, vagy itthon maradsz?
Nehéz dolgot kérdezett tőlem, hiszen az egyik felem rögtön ment volna, hogy láthassa Ikert, míg a másik elbújt volna a szoba legsötétebb sarkába, Ramos elől.
- Mit csinálnék addig Angievel? - hoztam fel utolsó mentsvárként a lányom.
- Elhozod. Tudod, hogy a sajtósok közül is szívesen vigyáz rá bárki.
Felháborodva néztem Nandora.
- Ezt te sem gondoltad komolyan. Egy nyugodt percem se lenne miatta - makacskodtam, majd támadt egy ötletem. - Viszont úgy gondolom, hogy megoldom, úgy hogy nem vesz észre senki - vigyorodtam el, mire a fiúk kérdőn néztek rám. Vettem egy nagy levegőt és elmeséltem nekik, hogyan játszottam ki a Madridos fiúkat.
- Viccelsz? - nézett rám elhűlve Mata. - Te takarítottál rájuk és még csak nem is tudták?
Megráztam a fejem és mosolyogtam.
- Egyedül Iker előtt buktam le, de ő nem szólt senkinek. Így lettünk barátok. - Elöntötte a melegség a szívemet, ahogy visszagondoltam a történtekre.
- San Iker - vigyorodtak el a fiúk is. - Ő már csak ilyen. Nem hiába ő a mi csapatkapitányunk - nézett Nino és Juan egymásra.
- Ez azt jelenti, hogy megnézel minket? - kérdezett rá Frank újra.
- Ki nem hagynám - mosolyodtam el a felcsillanó szemük láttán.
Este volt már, mikor végeztem a fiúkkal. Nino haza ment, mert Leo nem érezte túl jól magát. Frank és David is elköszöntek, míg mi kettesben, illetve hármasban maradtunk Juannal.
- Segítsek? - kapott a babakocsihoz, mikor a házamhoz vezető lépcsőkön próbáltam lavírozni vele.
- Megköszönném - néztem rá hálásan. Gond nélkül jutottunk el az ajtómig, majd beengedtem magunkat.
- Kérsz valamit? - néztem rá.
- Igen - lépett közelebb hozzám. - Téged.
Mire feleszméltem, ajkait már az enyémekre nyomta és óvatosan kóstolgatta azt. Tanácstalanul álltam az ölelésében, amit úgy értelmezett, hogy nem ellenkezem. Végig húzta nyelvét az alsó ajkamon, bebocsátást kérve, amit meg is adtam neki. Megérezte a megadásomat, magához húzott és a hajamba túrt. Nyelve táncra kelt az enyémmel és nem mondhatom, hogy nem esett jól. Egyre hevesebben csókolt, míg a végén már nem maradt oxigén a tüdőnkben. Lihegve váltunk el egymás ajkaitól. Simogatta az arcomat, miközben ő is próbálta normalizálni a légzését.
- Tudod, milyen régóta vágyok erre? - kérdezte suttogva, én pedig elpirultam. - Annyiszor elképzeltem már - mormolta, miközben keze újra a tarkómra csúszott -, de milliószor jobb volt, mint a képzelet.
A szemembe nézett, mielőtt újra összeforrasztotta a szánkat. Megadóan hunytam le a szemem, mikor megéreztem a forró ajkait. Ez a csók most hosszabb volt és érzelmesebb. Nyelveink, mint régi ismerősök köszöntötték egymást. A kezeim felkúsztak Juan tarkójára és a hajába túrtam. Belenyögött a csókunkba. Csípőjét ösztönösen nekem nyomta és én megéreztem a vágyát. Ez volt az a pillanat, ami kijózanított. Bűntudatosan húzódtam el tőle.
- Ne haragudj - suttogtam, ő pedig csak mosolyogva végighúzta a hüvelykujját az ajkamon.
- Te ne haragudj, hogy letámadtalak, de egyszerűen megőrjítesz - mélyesztette a szemeit az enyémbe.
- Jól meggondoltuk mi ezt? - kérdeztem félszegen.
- Én igen - vágta rá azonnal.
- De én nem tudok ígérni neked semmit - játszottam nyílt lapokkal.
- Nem is kell - ölelt magához. - Már mondtam, majd kialakul. Beérem azzal is - mosolyodott el -, hogy a világ legszexisebb anyukájával lehetek. A többi majd kialakul.
Mellkasára csúsztattam a kezem és felnéztem rá.
- Úgy gondolod?
- Nem gondolom, tudom - jelentette ki, majd újra felém hajolt, de pár milliméterrel a szám előtt megállt. Tudtam, hogy arra vár, hogy most én lépjek. Kis vacilálás után, megtettem. Megcsókoltam a középpályást, aki belemosolygott a csókunkba, mert érezte, hogy most ő nyert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése