2014. január 11., szombat

Las Puertas de Infierno 9. rész

Sergio

   Visszaérvén, Ana leült közénk és mosolygott. Látszott, hogy jól érezte magát velünk, aminek én csak örülni tudtam. Iker volt az, aki feltette a mindannyiunkat foglalkoztató kérdést.
 - Miért nem mondtad, hogy gyerekeid vannak?
A lány ránk nézett és egy hatalmas sóhaj után, elmesélte a nem túl fényes történetét. Mindannyian döbbenten hallgattuk, hogy miken ment keresztül eddigi élete során. Nem csodálkoztunk, hogy csalódott bennünk férfiakban.
 - Azt akarod mondani, hogy az apjuk nem is tud róluk? - jutott el hozzám Cris kérdése.
Meglepődtünk a válaszán, miszerint csak ő tudja, hogy ki a férfi. Nem értettem.
 - De miért? Miért nem mondtad el neki? - bukott ki belőlem a kérdés.
Elmesélte, hogy mikor szólni akart, akkor szembesült a ténnyel, hogy a férfi nős. Éreztük, hogy jól jönne most egy téma váltás, így Neymar a születésnapjára terelte a szót. Meglepődve vettük tudomásul, hogy motort szeretne, mert tud, és imád vele menni. A csapat egyik fele kitalálta, hogy nekik még fiatal az este, ezért ellátogatnak az Infiernoba.
Marcelo viszonozni szerette volna Ana kedvességét, ezért megkérdezte, hogyan hálálhatnánk meg neki a mai napot. A lány biztosított róla, hogy nagyon jól érezte magát velünk és nem kell hálálkodnunk. Roni a frászt hozta rám, mikor felkiáltott, de az ötlete nekem is tetszett, hogy a holnapi edzésre eljöjjenek Ana és a gyerekek. Hezitált, de gyorsan meggyőztük. Csapatkapitányunk szerint ideje volt lelépnünk, hogy a holnapi edzésre fittek legyünk. Elbúcsúztunk a lánytól. Ronaldo most sem hazudtolta meg önmagát és a lányt magához ölelve, valamivel zavarba hozta. Ana pipacspiros lett, de kedvesen nézett fel a csatárra. Szorítást éreztem a szívem körül, ahogy a mosolyát néztem. Fene a portugálba, hogy minden nőt hülyíteni akar. Nem akartam átengedni neki a lányt, magamnak akartam, de egy ilyen ellenféllel, mint Cristiano Ronaldo nem lesz egyszerű. Aztán végre én is megölelhettem. Mélyen magamba szívtam az illatát, hogy éjjel is velem legyen. Sajnos nem tartott sokáig, mert indultunk. Irigykedve gondoltam a brazilra, aki vele maradt.
A kocsiban végig csend volt. Mindenki a gondolataiba merülve ült és az mai történéseken gondolkodott. Sorra tettük ki a többieket. Először Ikert, majd Marcelot. Később Cris beállt a garázsába, mivel Mesut és én is a szomszédjában laktunk. Elköszöntünk a portugáltól és haza felé kezdtünk sétálni.
 - Sese! - szólt utánam Roni. Megfordultam és kérdőn néztem rá. - Nekem is nagyon bejön - közölte, majd megfordult és bement.
Csak álltam ott és teljesen letaglózott, amit mondott. Tehát tudja, hogy nekem is tetszik. Elfutott a méreg. Ő csak foglalkozzon a barátnőjével. Nincs joga Anához - dühöngtem magamban, miközben már a házam ajtaját nyitottam. Enyém lesz a lány - döntöttem el. Felveszem a kesztyűt a portugál ellen. Holnaptól mindent elkövetek, hogy megnyerjem a szívét. Ezzel az elhatározással mentem lefeküdni, egy nagyon jól sikerült nap után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése