Lola
- Utálom ezt - puffogtam a Real magángépén, amivel éppen Zürichbe repültünk a díjátadóra. - Nekem minek kell ott lennem?
- Nyugi Lolita - nevetett rajtam a bácsikám - nem csak te nem szereted ezeket a kiöltözős bulikat - mutatott a fiúkra, akik egyenlőre farmerban és pólóban ültek a hátunk mögött és már előre nyavalyogtak az öltöny miatt, amiben meg kell jelenniük holnap. Elégedetten dőltem hátra, nehogy már csak nekem legyen rossz.
- Pirri szólt, hogy kérdezzem meg, voltál-e gyógytornán? - nézett rám kíváncsian Flo bácsi.
- Még nem értem rá - fordítottam el a fejemet szégyenkezve.
- Lola! - csattant fel a hangja, mire a hátunk mögött beszélgető, nevetgélő csoport hirtelen felénk fordult. - Ez nem játék - halkította le a hangját, de az aggodalom így is kicsengett belőle.
- Oké, megígérem, hogy amint vége lesz ennek a cirkusznak elmegyek. Rendben? - néztem rá nagyokat pislogva, ami eddig is mindig bevált.
- Rendben, de le fogom ellenőrizni - mosolyodott el.
Megforgattam a szemeimet és az út hátralévő részében megpróbáltam relaxálni. Az éjszakánkat egy szállodában töltöttük. Reggel az étteremben ettünk, majd mindenki elment készülődni. A liftben összetalálkoztam Cris anyukájával és kisfiával.
- Jó napot - mosolygott rám kedvesen a nő. - Dolores Aveiro vagyok. Ha már Cris elfelejtett bemutatni minket, akkor én megteszem.
- Dolores Faria - viszonoztam a kedvességét.
- Jé - nézett ránk Junior csodálkozva - ugyanaz a nevetek.
- Tényleg - nevettem rá. - Eddig fel sem tűnt.
- Te kije vagy apának? - nézett rám kíváncsian.
- Az edzője.
- De te lány vagy! A lányok nem tudnak focizni - jelentette ki magabiztosan.
- Már pedig én tudok - guggoltam le hozzá. - Tudod az én apukám is híres focista volt, ahogy a tied is és sok mindent eltanultam tőle.
- Én is tanulok apától - húzta ki magát büszkén.
- Akkor ha felnősz, te is olyan ügyes leszel, mint ő - borzoltam össze a haját.
- Naa! - kapott oda a kezével és megpróbálta a göndör fürtjeit rendbe szedni.
Nevetve néztem a mamájára, mert már most volt olyan amiben az apjára hasonlított.
Megálltunk az emeletünkön és ki-ki ment a maga szobájába. Gyorsan lezuhanyoztam, beszárítottam a hajam és felkentem egy szolid sminket magamra. Belebújtam a magassarkúmba és felvettem a ruhámat, de a hátul lévő cipzárjával nem boldogultam. Már ott tartottam, hogy rácsörgök a nagybátyámra, mikor kopogtak az ajtómon. A ruhámat magamhoz szorítva nyitottam ajtót, ahol Sergio állt öltönyben és nyakkendőben. Egy nagyon félre kötött nyakkendőben.
- Bocs - nézett végig rajtam -, de nem tudom rendesen megkötni - mutatott a nyakában ferdén álló anyagra.
- Én pedig nem tudom felhúzni - fordítottam neki hátat és mikor közelebb lépett hozzám, a lehelete megcsiklandozta a gerincemet, lúdbőrt képezve az egész testemen. Keze véletlenül vagy éppen akarattal végig simított a hátamon, amitől egy halk sóhaj szakadt fel belőlem.
- Kész - suttogta a fülemhez közel és én azt hittem, hogy menten a karjába olvadok.
- Köszönöm - mondtam rekedt hangon és megfordultam, hogy most én segítsek rajta. Remegő ujjaim fürgén igazították helyre a csomót.
- Jól nézel ki - eresztett meg felém egy bugyiolvasztó mosolyt.
- Kösz, te sem panaszkodhatsz - morogtam és ahogy kész lettem a nyakkendőjével, elléptem tőle.
- Mikor indulunk? - legeltette a szemét rajtam ami egyre zavaróbb volt.
- Most - szólalt meg Flo bácsi a háta mögött amitől elöntött a megkönnyebbülés. Lassan összeszedtük a csapatot és egy hófehér Limuzinnal a sorsolás helyszínére mentünk.
Rengeteg ismerős arc fogadott. Kiszállva az autóból rögtön összefutottunk Ibrával, aki jókedvűen üdvözölt minket.
- Běbě chaton - vigyorodott el, mire én megforgattam a szemeimet - ebben a ruhában meg sem ismertelek - adott puszit az arcomra. - Bár azt szívesebben mondanám, hogy ruhában nem ismertelek meg.
- Bolond vagy - nevettem a hülyeségén, de nem haragudtam rá.
- Dolores? - szólt utánam a PSG csapatkapitánya. - Hú, azta! - futtatta végig rajtam a szemét. - Hogy is volt azokkal a brazil srácokkal? - vigyorodott el.
- Hola, Thiego! - mosolyogtam rá - mindig is ők lesznek a gyengéim.
- Akkor még van esélyem? - fogta meg a kezemet és egy csókot nyomott rá.
- Talán igen, talán nem - vontam meg a vállam.
Kisebb csoportosulás alakult ki körülöttünk. Cris a családjával előre ment, míg Sergio bemutatott a barátainak, ismerőseinek.
- Ez a három jómadár pedig itt Xavi, Iniesta és Dani Alves. Ő pedig a mi gyönyörű edzőnk, Dolores Faria.
- Hola - mosolyogtam az amúgy szimpatikus férfiakra.
- Seňorita, ha előbb tudjuk, hogy ön lesz ezeknek a rosszéletűeknek az edzője, mi is átigazolunk - vigyorgott rám Alves.
- Még nem késő - kacsintottam rá.
Beszélgetésünket a hostesek zavarták meg, akik szóltak, hogy kezdődik a ceremónia és a helyünkre kísértek minket.
- Mikor lesz már vége? - súgtam oda a bácsikámnak, mert már most untam az egészet.
- Még csak most kezdődött. Lolita, bírd ki ezt a pár órát - nézett rám szigorúan.
- Oké - morogtam, mint egy durcás kisgyerek, de aztán érdeklődve figyeltem, hogy kik lettek beválasztva a 2013-as év csapatába. A legjobb kapus Neuer lett, ami fájón érintett, hiszen számomra még mindig Iker Casillas volt az etalon, de a kevés szerepeltetés miatt, amit az elődöm eszközölt ki, nem lehetett nevezni a díjra. Viszont a négy legjobb védő közé bekerült Ramos is, ami elégedettséggel töltött el, mert mellette olyan nevek szerepeltek, mint Dani Alves, Thiago Silva és Lahm. A három legjobb középpályás Iniesta, Xavi és Ribery lett, majd következtek a legjobb csatárok, akik nem voltak mások, mint Cris, Ibra és Messi.
- Ha ezek után nem nyeri meg a labdát, én biztos kinyírok mindenkit - súgtam a nagybátyámnak.
Aztán Jupp Heynckest szólították, aki a legjobb férfi edző lett, mert a csúcsig vezette a Bayernt. A legjobb női edző díját pedig Silvia Neid kapta, aki a Wolsburg női együttesének irányítója.
Mosolyogva tapsoltam meg a nőt, aki ugyanúgy szereti ezt a sportot, mint én.
- A megszokottól eltérően, ma este egy másik díj is kiosztásra kerül - hallottuk meg Adriana Lima hangját. - Rendhagyó lesz, mert az illető aki kapja szintén rendhagyó dolgot visz véghez.
Kérdőn néztem a bácsikámra, hátha ő tud valamit, de ő csak somolyogva nézett a színpadra.
- Direkt a számára hoztunk létre egy díjat, amivel elismerésünket szeretnénk neki kifejezni azért, amit elért. Neki köszönhetően a férfiak már, ha nem is teljes mértékben, de elfogadják a nők véleményét is a focival kapcsolatban. Ez a díj az első női edzőé, aki férfi csapatokat irányított, irányít ma is, igen kemény kézzel. A tulajdonosa pedig nem más, mint Dolores Faria
Elhűlve néztem körül. Flo bácsi meglökte a könyökömet, hogy térjek végre észhez és menjek vegyem át a díjat. Ahogy felálltam, vastaps hangzott fel, majd a teremben lévő emberek felálltak, így fejezve ki tiszteletüket. Felbotorkáltam a színpadra és átvettem a szobrot, ami egy női alak volt, a lábai előtt térdelő férfiakkal.
- Köszönöm - fordultam az emberek felé. - Huh - fújtam ki a levegőt. - Mit is mondhatnék? - kérdeztem megilletődve. - Talán azt, hogy fogalmam sem volt róla, hogy ma nekem ekkora megtiszteltetésben lesz részem. Ha ezt tudom, akkor nem nyafogok annyit, hogy el kell jönnöm - vigyorogtam az első sorban ülőkre, de a nevetés az egész termen átszaladt. - Köszönöm mindenkinek, aki úgy gondolta, hogy megérettem egy ilyen díjra - forgattam meg a kezeim közt a szobrot - igyekszem meghálálni a bizalmat. Hálás vagyok a csapataimnak, akik igaz, hogy nehézségek árán, de elfogadtak. De a legnagyobb köszönet mégis azt az embert illeti, aki végig hitt bennem és hiába nézték bolondnak, leszerződtetett, ő pedig nem más, mint Florentino Perez. Neki ajánlom ezt a díjat! Még egyszer, köszönöm! - léptem el a mikrofontól és teljes kábultságban ültem vissza a helyemre.
- Te ezt tudtad? - kérdeztem meg a bácsikámtól, aki nevetve bólintott. - Igazán szólhattál volna, akkor hosszabb szöveggel készülök.
- Lolácskám, ez így volt az igazi. Anyád büszkén néz le rád - nyomott egy puszit a homlokomra, amit persze millió kamera vett azonnal. Sikerült nem elsírnom magam és vissza fordultam a műsor felé.
Az est további részét csendben ültem végig. Lelkesen tapsoltam, mikor Ibra megkapta a Puskás díjat és Pele az életmű díjat, ami szintén egy újítás volt. Végre elérkeztünk oda, hogy megtudjuk ki lett az év női játékosa. Nem volt meglepetés, hogy Nadine Angerer nyert, akit a barátnője kísért el.
Ujjaimat egymásra rakva szorítottam, mikor az est fénypontja kezdődött. Szemeimet lehunytam, úgy dünnyögtem magamban a portugál nevét.
- 2013 legjobb férfi játékosa - nyitották ki a borítékot és hosszú, idegőrlő másodpercekig csak nézték a betűket - Cristiano Ronaldo!
- Ez az! - ugrottam fel a székemből és tapsolni kezdtem. Mindenki követte a példámat. Láttam Ronin, hogy mázsás súlytól szabadult meg egy másodperc alatt. Lezserül felsétált a pódiumra, de megszólalni már nem tudott, mert a könnyei csorogni kezdtek, ahogy nekem is. Átvette az aranylabdát és a közben megérkező Juniort mellé ültette.
- Köszönöm - mondta - mindenkinek, aki úgy gondolta, hogy megérdemlem ezt a díjat és azoknak is, akik szerint nem. A negatív kritikákból lehet igazán építkezni. Köszönöm a családomnak, akik mindig mellettem álltak és segítettek, ha úgy éreztem, hogy besokaltam. Köszönöm a csapattársaimnak a Real Madridban és a Portugál válogatottban, mert nélkülük nem sikerült volna. És nem utolsó sorban az edzőmnek, aki minden pillanatban mellettem állt és bármi problémám akadt, keresett rá megoldást. Átsegített az akadályokon, de nem csak engem, mindenkit a csapatban. Fantasztikus ember vagy és a többiek nevében is mondhatom, köszönjük Lola!
A végét már alig értettem, mert amíg beszélt a szemembe nézett és úgy elkezdtek potyogni a könnyeim, mint a záporeső.
- Ez nem ér - kotorásztam a kistáskámban zsebkendő után.
- De igen, Lolita - ölelt át bácsikám. - Rettentő büszke vagyok rád! Na meg magamra is, hogy volt merszem változtatni és téged felkérni edzőnek - vigyorodott el.
Megtöröltem a szemeimet és kifújtam az orromat.
- Běbě chaton - hallottam meg Ibra hangját a hátam mögül és mosolyogva fordultam meg. - Gratulálok!
- Köszönöm, de én is neked - boxoltam vállba. - Nem semmi találat volt.
- Aki tud, az tud - vonta meg a vállát álszerényen.
- Lolita! - kapott fel Sergio és forgatott meg a levegőben, amitől elöntött a forróság. - Gratulálok! Most már elmondhatjuk, hogy a világ egyik legjobb edzője a miénk - vigyorgott ezer wattos mosollyal.
- Eddig is az volt - állt meg mellettem a kétszeres aranylabdás portugál, letörölhetetlen vigyorral a képén. - Köszönöm, hogy hittél bennem.
- Cris, én nem csináltam semmit. Ez a te érdemed - mutattam a labdára, amit a kezében szorongatott. - Te hittél magadban és megcsináltad.
- De te képes lettél volna lemondani az álmaidról, ha nem nyerek.
- Az nem történhetett volna meg. Tudtam, hogy te nyersz - tettem a karjára a kezem. - Ez soha nem volt kétséges.
- Lehet, hogy neked nem, de nekem igen. Rengeteg álmatlan éjszakát okozott.
- Akkor most már, hogy ez a nyomás lekerült rólad, szeretném, ha újra ráállnál a gólgyártásra - néztem rá pimaszul.
- Látjátok? - nevette el magát. - Ilyen egy vérbeli edző! Ilyenkor is a gólokkal nyaggat.
Magához húzott és a fülembe suttogott.
- Remélem tudod, ha beindul a gólgyártás, ki sem engedlek az ágyamból - kacsintott rám, majd elengedett.
- Gyerekek - állt meg mellettünk Flo bácsi - lesz egy kis fogadás, ha maradni szeretnétek, de ha nem akkor mára kimenőt kaptok.
Természetesen a kimenőt választottuk, mert nem volt kedvünk a sok kiöregedett focista történetét hallgatni egész este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése