Kendra
Ahogy Cris mondta, Dolores másnap megérkezett és azonnal kézbe vett mindent.
- Ezt nem hiszem el - puffogott Sese. mikor felért a szobámba és levágta magát az ágyamra. - Dolores kikészít - hisztizett, mint egy kisgyerek.
- Most éppen mibe szólt bele? - sóhajtottam fel a szememet forgatva.
- Nem segíthettem kiválasztani a meghívókat - durcáskodott.
Mióta Cris anyukája megjelent, ő és Sese hadat üzentek egymásnak. Sergio úgy érezte, mivel az ő ötlete volt az esküvő, joga lenne beleszólni a szervezésbe, de Dolores ezt nem így gondolta.
- Nyugi, én sem mondhatok semmit, mert lehurrog - vontam meg a vállam.
- Téged kicsit sem idegesít?
- Nem. Elvégre nem az igazi esküvőmre készülök, ez csak egy álházasság lesz. Hagyom, hagy élje ki magát. Majd ha Cris igazából megnősül, akkor már tudni fogja mire számítson.
- Még mindig biztos vagy benne, hogy megtudod csinálni? - nézett rám a baszk.
- Persze.
- Ha mégis meggondolnád magad az oltár előtt, én bármikor szívesen beugrok Cris helyére - vigyorgott rám.
- Sergio, ezt egy párszor már eljátszottuk - sóhajtottam fel. - Ugye nem kell emlékeztetnem rá, milyen nevetségesen néztél ki szőkén?
- Nem - húzódott el tőlem.
Mikor Ronihoz kerültem, Sese és Xabi fogadtak, hogy két hét alatt beadom a derekam a védőnek és mikor ez nem jött össze neki akkor kénytelen volt szőkére festeni a haját. Az egész csapat rajta röhögött három napig, amikor is lejárt a megadott idő és visszabarnulhatott. Azóta ha udvarolni támad kedve csak felhozom a szőkeségét és máris leállítja magát, ahogyan most is.
- Lesz fehér ruhád? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Nem tudom, majd Dolores szól ha lesz.
- Kaptál már gyűrűt? - kíváncsiskodott tovább.
- Komolyan mondom Sese, rosszabb vagy, mint egy vallató tiszt. Nem, nem kaptam gyűrűt. Te tudod a legjobban, hogy ez nem erről szól. Holnap jön az ügyvéd és aláírjuk a papírokat - dőltem hátra a párnáim közé.
- Meddig szól a szerződés?
- Egy év - sóhajtottam fel újra.
- És tényleg nem kérsz semmit cserébe? - hitetlenkedett.
- Minek kérnék? Baráti szívességet teszek Crisnek, nem fogom ezt a helyzetet kihasználni.
- Kár, hogy nincs belőled több - nézett rám komolyan a védő és a kezemet az ölébe húzta.
- Segítség! - törte ránk az ajtót Cris, majd fura fejet vágott, mikor meglátta összefonódó ujjainkat. - Sergio, Kendra az én menyasszonyom, sőt nemsokára a feleségem, úgyhogy nyugodtan elengedheted a kezét - húzta össze a szemöldökét.
- Nyugi - vigyorgott rá a védő - már kikosarazott egy párszor.
- Tudom, de te nem értesz a szóból - nézett rá mérgesen a portugál.
- Amúgy sincs rajta jegygyűrű - emelte fel a kezemet Serg, mintha egy bábú lennék. - Így nem fognak hinni nektek.
- Sese - szóltam rá. - Az előbb mondtam, hogy engem ez nem érdekel. Ez nem egy igazi esküvő - rágtam a szájába. - De te ki elől menekültél? - vigyorogtam a portugálra, mert volt egy sejtésem.
- Anya kikészít. Olyanokkal nyaggat, hogy milyen színű legyen a széktakaró, vagy hogy milyen virágok legyenek a vázákban.
- Örülj neki - morgott Sergio. - Téged legalább megkérdez, nem úgy, mint engem aki ezt az egészet kitalálta. Teljesen kihagy belőle.
Végszóra Dolores lépett be az ajtón, mire Cris a takarómat magára húzva próbált elbújni előle.
- Kisfiam, szó nélkül otthagytál! - dohogott a nő. - Pedig tényleg szeretném tudni, hogy milyen virágokkal díszítsük fel a termet.
- Anya! Nem érdekel - nyafogott Roni. - Azt mondtad, te mindent elintézel.
- Jó, de nem akarok egyedül dönteni mindenben.
- Dolores - szólaltam meg bátortalanul - szerintem Sergio szívesen segítene neked ezekben a dolgokban - mutattam a védőre, aki meglepődve pislogott rám.
- Tényleg? - nézett rá Cris anyukája. - Van valami ötleted az előző problémámra?
- Krémszínű rózsák - nyögte ki Sergio.
- Hű, arra nem is gondoltam. Ez nagyon jó ötlet - mosolyodott el a nő. - Gyere csak Sese, van itt még néhány megvitatásra váró dolog - húzta maga után a spanyolt. - Ja, míg el nem felejtem, holnapután kettőkor ruhapróba az Estellában - intézte hozzám a szavait az ajtóból, majd eltűnt Ramossal együtt a földszinten.
- Istenem - dőltem el az ágyon Cris mellett. - Nem hittem volna, hogy ennyire macerás lesz ez az egész - sóhajtottam fel.
- Én sem, de ha meggondoltad magad nyugodtan szólj - fordult felém a csatár.
- Én nem, és te?
- Biztos, hogy nem. Főleg, hogy ma újabb cikkek jelentek meg - komorult el az arca.
- Ne idegeskedj - simítottam végig a karján. - Pár nap és vége. Utána már csak azt olvashatod, hogy CR7 megnősült, Irina hazudott - húztam csíkot az ujjammal a levegőbe.
- Remélem - mondta, majd beharapta az ajkát. - Köszönöm - suttogta néhány perc múlva. - Köszönöm, hogy vállalod ezt az egészet.
- A barátom vagy, nem hagyhatom, hogy tönkretegyenek.
- De ez nagy dolog. Rajtad kívül egy barátom sem tenné meg ezt értem.
- Persze, mert csak fiú barátaid vannak - nevettem el magam. - Vagy jobb szeretnéd Sergiot vagy a Bongyit elvenni feleségül?
- Te most pimaszkodsz velem? - nézett rám baljós tekintettel.
- Én? Dehogy - pillogtam ártatlanul. - Sose tennék ilyet a jövendőbeli férjemmel - vigyorogtam.
- Na megállj csak! - kapta el a derekamat, mikor a szeme villanását meglátva menekülni akartam. Lenyomott az ágyra és csiklandozni kezdett. - Most megtanítalak rá, hogy nem beszélhetsz így a férjeddel.
- Mé-hég ne-hem is va-hagy a fé-hérjem - nevettem hangosan.
- Nem baj, de a tisztelet már most is kijár - nézett rám vigyorogva, de nem hagyta abba a kínzásomat.
- Criiiiiiiiis! - könyörögtem neki már levegő után kapkodva - bepisilek!
- Lásd, milyen nagylelkű vagyok, abbahagyom - engedett el és én kipirult arccal, kócosan próbáltam megigazítani a ruháimat.
- Blö - nyújtottam ki rá a nyelvem és gyorsan az ajtóhoz léptem. - Csak hogy tudd, ezt még visszakapod - fenyegettem meg játékosan, majd otthagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése