Házasság extrákkal 5.

Kendra

 - Gyere kicsim - indulunk - fogtam meg Juni kezét és kivezettem az autómig. Segítettem neki beszállni, majd bekötöttem az ülésébe. Miután én is beültem, indítottam és megkezdtük szokásos utunkat a stadionhoz.
 - Kendra - szólalt meg egy piros lámpánál a kisfiú - apa lő nekem gólt?
 - Szerintem mindent elkövet azért, hogy igen - mosolyogtam rá a tükörben.
  A stadionhoz érve a hátsó, játékosok által használt kapuhoz gurultam, ahol már rengeteg rajongó várakozott, hogy ha csak egy pillanatra is, de láthassa a kedvencét. Az őrökhöz érve leengedtem a sötétített ablakomat, ami Cristiano külön kérésére lett csináltatva. Nem szerette, ha a fia középpontba került. Azt akarta, hogy Junior ugyanúgy tudjon felnőni, mint a többi vele egykorú gyerek.
 - Jó napot, Seňorita Kendra - mosolygott rám José Manuel, az egyik biztonságiőr. - Szia Nagyfiú! - intett Juninak is aki hatalmas vigyorral az arcán fogadta a köszönést. - Jöttek szurkolni a blancoknak? - kérdezte kedvesen, miközben felírta, hogy mikor érkeztünk.
 - Igen, apa gólt ígért nekem - szólalt meg Junior, mielőtt kinyithattam volna a számat. Tiszta apja - somolyogtam magamban. Mindig neki kell a középpontban lennie.
 - Akkor nyerni fogunk - nézett José a kisfiúra kedvesen. - Jó szurkolást - engedett az utunkra minket.
 - Köszönjük - válaszoltam, majd elnavigáltam az autót a direkt nekünk fent tartott helyre.
 - Megérkeztünk - vettem ki Juniort az üléséből. Megfogtam a kezét és leguggoltam hozzá. - A szabályokat ismered - néztem komolyan a szemébe.
 - Igen - bólintott és mér sorolta is. - Nem engedem el a kezed. Nem állok szóba idegenekkel. És azonnal szólok, ha pisilni kell vagy éhes vagy szomjas vagyok - mondta fel a tanultakat.
 - Ügyes vagy - simogattam meg a fejét.
 Újabb őrökön átjutva végre beértünk a stadionba, ahol Junior mindig örömmel nézelődött.
 - Seňorita Froster! - hallottam meg a nevem, ami magától az elnöktől jött.
 - Jó napot Seňor Perez - köszöntem megilletődve, mert nem minden napi dolog, hogy az ember egy ekkora emberrel beszélhet, pláne, ha az illető tudja a nevét. - Segíthetek?
 - Ami azt illeti, igen - bólintott komolyan, majd a kisfiúra nézett. Azonnal kapcsoltam.
 -Leviszem Juniort az öltözőbe, ha szabad és utána tudunk beszélni.
 Beleegyezően bólintott.
 - Hogy ne kerüljük el egymást, az irodámba várom - mondta, majd egy barackot nyomott Juni fejére és elsétált. Vajon mit akarhat tőlem az elnök? Köszönésnél többet soha nem beszéltünk soha egymással, ráadásul azt sem gondoltam volna, hogy emlékszik a nevemre.
  Megérkeztünk az ajtóhoz, ahol már a fehér mezesek készülődtek. Bentről hatalmas zsivaj hallatszódott.
 - Na gyere - vettem ölbe Juniort és beléptem vele.A hangzavar azonnal megszűnt, mikor mindenki felénk fordult, hogy aztán még hangosabban törjön ki.
 - El sem hiszem!
 - Kicsilány!
 - Szia Junior - hallottam mindenhonnan.
 - Cris miért nem mondtad, hogy ma különleges vendégünk lesz? Kivasaltattam volna a mezemet - lépett hozzánk Sese vigyorogva és lenyomott két puszit. Aztán sorban jöttek a többiek is.
 - Rég láttunk Bogárka - idétlenkedett Marcelo és magához rántott. Junior már rég kikerült a kezeimből és valahol Pepe és Xabi környékén tűnt el a látószögemből.
 - Én is örülök neked Bongyi - adtam puszit a brazil barátomnak.
  Iker lépett hozzánk és kiszabadított Marcelo karjai közül.
 - Jobban vagy? - kérdezte halkan, és én csak tétován bólintottam. Próbáltam elfelejteni a történteket és új életet kezdeni, de nem volt egyszerű.
 - Hé! Ne sajátítsd ki Kendrát! - csattant fel Cris hangja, aki most ért vissza a zuhanyzásból. Soha nem fogom megérteni, hogy edzés és meccs között miért teszi ezt. Mellkasán még csillogtak a vízcseppek, amiket megbabonázva néztem, egészen addig, míg Benzema hangja magamhoz nem térített.
 - Mi sajátítjuk ki? Te egész nap láthatod, mi meg csak akkor, ha méltóztatod őt elengedni egy meccsre - lépett mellém a francia és röhögve megszorongatott. - Úgy rejtegeted, mint valami kincset.
 - Bocs fiúk - vettem elejét a vitának -, de nekem most beszélnem kell a Főnökömmel - vigyorogtam Ronira, aki csak megforgatta a szemeit a megszólításra, viszont elhúzott egy csendesebb sarokba, míg a többiek vették a lapot és hagytak minket beszélgetni.
 - Baj van? - kérdezte tőlem aggódva, még mindig egy száll törölközőben. Nyeltem egy nagyot a látványra és felnéztem rá. Majd egy fejjel magasabb volt nálam, így ez igen kényelmetlen póz volt.
 - Nem tudom - mondtam az igazsághoz hűen. - Idefele Perez megállított, hogy beszélni akar velem.
 - Mikor? - húzta össze a szemét.
 - Már az irodájában vár.
 - Mit akarhat? - kérdezte tőlem, mintha én tudhatnám a választ.
 - Azt hittem, hogy ezt te mondod meg nekem. Én már azon is elcsodálkoztam, hogy felismert - tártam szét a kezeimet.
 - Halvány lila gőzöm sincs róla, hogy mit forgat a fejében - töprengett el Cris.
 - Na mindegy, fél óra múlva már biztos többet tudok - sóhajtottam fel. - Addig itt hagyom Juniort, jó? - néztem rá kérdőn.
 - Jó - válaszolt szórakozottan, de láttam rajta, hogy már nem itt jár.
 - Cris, ha visszajövök elmondom mi volt.
 - Kösz - mosolyodott el, majd nyomott egy puszit a fejem búbjára. - Menj, ne várakoztasd meg az öreget.
 Elindultam az ajtó felé, ami a csapatnak nem igazán tetszett, mert hangos kérdésekkel akarták kicsikarni belőlem, hogy hová szökök.
 - Dolga van! - hallottam meg Cris hangját, ami után abba maradt a kérdezősködés.
  A folyosóra kilépve nagyot sóhajtottam, majd elindultam az elnöki iroda felé. Az előtérben egy kedves mosolyú nő ült az asztalnál és mikor mondtam, hogy ki vagyok, felállt és kinyitotta előttem az ajtót. Elhűlve néztem, mert ilyet eddig csak a filmekben láttam.
 - Á, Seňorita Froster! - mosolygott rám kedvesen a férfi, aki egy hatalmas íróasztal mögött ült, ami tele volt mindenféle papírral.
 - Kendra, ha kérhetem - motyogtam halkan.
 - Rendben kedvesem - mosolygott még mindig rendületlenül rám, amitől egyre kényelmetlenebbül éreztem magamat. - Gondolom, nem is sejti, hogy miért hívtam ide?
 Megráztam a fejem, mert ötletem sem volt, mit akarhat tőlem.
 - Nos  - tette össze az ujjait - lenne néhány kérdésem Cristianóval kapcsolatban.
 Először megdöbbenve, majd felháborodva néztem rá. Én nem vagyok olyan, hogy kiteregessem a barátaim magánéletét, mert már sejtettem, hogy innen fúj a szél.
 - Még mielőtt nekem esik, nézze meg ezeket - tolt elém egy rakat újságot, aminek a címlapján Irina virított meztelenül, a főcím szerint R. Kellyvel. A gyomrom felfordult, mikor ránéztem. Soha nem csíptem az orosz modellt, de szerintem most lépte át nálam azt a határt, hogy meggyűlöltem, mert azt az embert bántotta, akit én barátomként szeretek.
 - Látom, önt is megbotránkoztatta a dolog - komolyodott el Perez. - Ezért akartam beszélni önnel Kendra. Gondolom, Cristiano még nem látta a cikket?
 Megráztam a fejem, hiszen a csatár nem szerette a pletykalapokat, így nem is olvasta őket.
 - Jó lenne, ha ez meccs végéig így is maradna. Nem szeretném, ha emiatt nem tudna a játékra koncentrálni.
 - Ez mind szép és jó, de hogy jövök én a képbe? - kérdeztem meg az elnököt felbátorodva.
 - Csak annyit kérek, hogy figyeljen oda Ronaldora. Sok mindent hallani az öltözőkben, a folyosókon, így azt is, hogy ön különleges helyet foglal el a szívében. Magára hallgat. Ha kitör a botrány, márpedig Crist ismerve ezután - mutatott a szennylapokra - ki fog, akkor kell neki valaki aki mellette lesz és nem engedi hülyeséget csinálni. Segítse át majd ezen.
 - Ezt kérnie sem kellett volna - néztem rá mérgesen.
 - Tudom - mosolyodott el újra -, de meg kellett győződnöm, hogy tényleg bízhatok-e önben.
 - Sikerült meggyőznöm? - néztem rá gúnyosan.
 - Igen - bólintott most már komoly arccal. - Már látom, hogy Cristiano a legjobb kezekben lesz. - megforgattam a szemeimet és felálltam, hogy távozzak, mikor újra megszólalt. - Most azt gondolja rólam, hogy csak a pénz és a klub miatt csinálom - sóhajtott fel - pedig nem. Higgye el, nekem is legalább annyira fontos Cris, mint magának.
 - Azt kétlem - bólintottam és elhúztam a számat. - Viszontlátásra Seňor Perez!
 - Viszontlátásra Kendra!
  Ahogy kiléptem az ajtón, mély levegőt vettem, mintha a víz alól bukkantam volna fel és elfojtottam magamban a vágyat, hogy sikítani kezdjek. A titkárnő értetlenül nézett rám, mikor halk szitkozódások közepette elhagytam az irodát.
  Lesiettem az öltözőbe, ami előtt egy pillanatra megálltam, hogy erőt gyűjthessek a színjátékomhoz, majd lenyomtam a kilincset. Erőltetett mosollyal az arcomon léptem be és azonnal Juniort kerestem a szemeimmel. Éppen Sergio nyakában lovagolta körbe az öltözőt.
 - Ha így folytatod, nem lesz energiád a meccsre - dorgáltam meg a védőt, aki már teljesen leizzadt a ló szerepében. Leemeltem róla a kisfiút, aki nevetve adott puszit az alkalmi hátasnak.
 - Jó voltál Sese! - vigyorgott rá. - Máskor is csinálunk ilyet?
 - Majd ha nem egy El Classicora készülünk, mindenképp - terült el az egyik padon lihegve.
 - Mi ez a lusta banda? - lépett be Anchelotti az öltözőbe. Nevetve néztem, ahogy Ramos ügyetlenül talpra ugrik és beveri a lábát a padba.
 _ Aú! - kapott a sípcsontjához.
 - Ramos, még el sem kezdődött a meccs, de te már lesérülsz? - nézett rá szigorúan az edző, majd bele kezdett a mondandójába.
  A fiúk mukkanás nélkül hallgatták. Még Junior is kikerekedett szemekkel figyelte őt.
 - Akkor indulás! - fejezte be és már el is tűnt az öltözőből.
 - Hala Madrid! - üvöltötték egyszerre a fiúk és ők is elindultak kifelé, de előtte megálltak előttem.
 - Szerencsepuszi nélkül sehova! - nevetett rám Marcelo és az arcát nyújtotta. Nevetve teljesítettem a kérését, majd a többiek is megkapták a jussukat szokás szerint. Cris maradt utoljára. Megpuszilta Juniort.
 - Apa, ugye most is lősz nekem gólt? - nézett rá csillogó szemekkel a kicsi.
 - Megígérem - simogatta meg a fejét, majd hozzám fordult. - Mit akart Perez?
 - Hosszú lenne most elmondanom - tereltem -, de a meccs után megbeszéljük, jó? - kérdeztem és reménykedtem benne, hogy nem firtatja tovább. - Te most koncentrálj arra, hogy lemosd a pályáról a Barcelonát és megmutasd a törpének, hogy te vagy a legjobb - pusziltam meg, mire elvigyorodott. Imádtam nézni a csibészes mosolyát.
 - Kösz Kendra, ez most jól esett - lépett ki ő is az öltözőből és már futott is a többiek után.
  Juniorral felbattyogtunk a Vip helyünkre és leültünk. Pár perc múlva már magával is ragadott minket az El Classicok csodálatos hangulata.