Las Puertas de Infierno 32.

Sergio

   Ma egész nap pihenünk és csak este a meccs előtt lesz egy edzésünk. Nagyon hiányzik már Ana. Még csak most kezdődött a torna, de már mennék haza hozzá és a gyerekekhez. Muszáj volt bevallanom magamnak, hogy menthetetlenül beleszerettem. Én, aki minden este más nőt vittem az ágyamba, mert féltem a kötöttségektől, én akarom lekötni magam egy nőhöz, akinek ráadásul még gyerekei is vannak. Én is akarok gyereket, de csak tőle. A szívem összefacsarodott a hiányától, így muszáj voltam tenni valamit. Kezembe vettem a telefonomat és már tárcsáztam is a lányt.

 - Hola Sergio! - köszönt, miután néhány csörgés után felvette a telefont. - Minden rendben?

 - Hola Bell! - mosolyodtam el mikor meghallottam a hangját. Máris jobb volt. - Persze, minden oké. Készülünk az estére. Most épp nyugi van, hogy estére fejben is pihentek legyünk.

 - Nézünk este titeket és meccs közben gondolj arra, hogy nagyon szorítunk nektek - kuncogott bele a telefonba. Annyira jó volt hallani őt. Önkéntelenül is elvigyorodtam.

 - Hogy vagytok? - érdeklődtem felőlük.

 - Mi jól. Jaj, képzeld Cris segített és vettem egy autót - lelkendezett a telefonba. Féltékeny lettem, már megint a portugál. Aztán csak hallgattam Ana áradozását a szerzeményéről. Elmondta, hogy mit fognak csinálni ő és a gyerekek most, hogy már van autója. Ahogy hallgattam, újra széles vigyor kúszott a képemre. Ezt az időt választotta Nando, hogy bejöjjön a szobánkba. Leült az ágyra és kérdőn nézett rám.

 - Most mennem kell Szépségem - mondtam a telefonba. - Vigyázzatok magatokra! Este pedig számítok rátok - nevetett, majd ő is elbúcsúzott, lelkemre kötve, hogy adjam át a fiúknak üdvözletét és azt, hogyha nyerünk akkor hivatalosak vagyunk hozzá egy ebédre.

 - Átadom nekik és már csak ez miatt is nyernünk kell - nevettem fel én is, majd végleg elköszöntem.

  Fernando kérdőn nézett rám.

 - Vele beszéltél?

 - Igen vele - sóhajtottam. - Rohadtul hiányzik.

 - Rendesen bekaptad a horgot - nevetett.

 - Nincs semmiféle horog. Az a legdurvább, hogy ő nem olyan, mint a többi nő. Ő észre sem veszi, hogy tetszik a férfiaknak, pedig gyönyörű. Ha ránézel, még a szíved is kihagy egy ütemet.

 - Mivel fogott meg így? - érdeklődött őszintén.

 - Nem tudom - vallottam be. - Egyszerűen ő olyan, hogy ránézel és szeretni kell. Amilyen nő, olyan kislány is. Nehéz élete volt - néztem a csatárra és nagyvonalakban elmeséltem neki Ana történetét.

 - Ezek után én is szeretném megismerni - nézett rám komolyan. - Ahogy mesélsz róla, teljesen magával ragad. Különleges lány lehet.

 - Az - bólintottam. - Ő tényleg különleges.

Ana

   Ültünk a tévé előtt a szokásos felállásban. A gyerekek a kanapén, mi a fotelekben. Állva hallgattuk a himnuszunkat. Spanyolország és Uruguay játszik ma. Ahogy megláttam a válogatottunkat, büszkeség töltötte el a szívemet. A képernyőn feltűnnek: Iker, Sergio, Iniesta, Pique és még sokan akiket nem ismerek. Cris készségesen sorolja a neveket, de nem nagyon tudom őket megjegyezni. Aztán megkezdődik. A huszadik percig kell várnunk az első gólra, amit Pedro szerez. Felugorva örömködünk. Majd tizenkét percre rá Soldado is gólt rúg. 2-0 a félidőben. Sajnos a második félidőben az ellenfél is lő egyet, de egyenlíteni nem tudnak. Boldogan és büszkén mentünk aludni.

  Másnap Tahiti és Nigéria játszott egymással. A végeredmény 1-6. Cris végig röhögte az egészet. Tizennyolcadikán pihenőnap volt. Nem csak a csapatoknak, hanem nekünk is. Egész nap csak lustálkodtunk. Sokat beszélgettünk mindenféléről. Kezdem megszokni, hogy nem vagyunk egyedül a házban. Tizenkilencedikén este már nagyon ideges voltam, mert Brazília - Mexikó játszott egymással, de a kilencedik perc után már oké volt minden, mert Neymar gólt szerzett. Büszke voltam rá és ezt meg is írtam neki egy sms-ben. 2-0-ra nyertek. Cris szerint esélyesek a kupa győzelemre. Huszadikán viszont már nem voltam ideges, mert tahitivel játszottunk. Roni már előre röhögött. Mikor mutatták a csapatot, feltűnt egy kölyökképű srác.

 - Ő ki? - mutattam rá.

 - Kiszúrtad Torrest? - nevetett Cris. - Ő Sese legjobb barátja.

 - Ő Fernando Torres? El Niňo? Találó név - mosolyodtam el és jól megnéztem magamnak.

 - Tetszik? - duzzogott Cris.

 - Hát nem rossz... - húztam az agyát.

 - Nős - vágta oda.

 - Bolond - nevettem ki. - Ha egy pasi jól néz ki, az nem jelenti azt, hogy le is feküdnék vele - még én is meghökkentem magamon, mert mostanában egyre szókimondóbb lettem. - Rossz hatással vagy rám - sóhajtottam és mosolyogva néztem rá Ronira.

 - Één? Kikérem magamnak - röhögött. - Amúgy meg jól áll, hogy nem pirulsz el mindig, mint valami szűzlány.

  Hátba vágtam csak úgy miheztartásként. A gyerekek nagyokat nevettek rajtunk. Aztán visszatértünk a meccshez. Torres már a negyedik percben betalált az ellenfél kapujába és utána még háromszor. Majd Silva kétszer, Villa háromszor és Mata egyszer. A végeredmény 10-0 lett. Sergiot sajnos lecserélték a negyvenhatodik percben. Láttam rajta, hogy rosszkedve van. Viszont akit behoztak helyette, arra felfigyeltem.

 - Cris, ki ez a srác?

 - Jesus Navas. Nős - tette hozzá azonnal.

 - Édesem, nem férjhez akarok menni hozzá, csak még nem láttam őt - ugrattam.

 - Szívecském - nevetett rám - tudom, hogy észvesztő szeme van, mert hallottam már párszor.

 - Az biztos. olyan, mintha a lelkedbe látna - néztem a srácot, de aztán eszembe jutott Sergio és alig vártam, hogy vége legyen a meccsnek. Lefektettük a gyerekeket, majd elköszöntem a portugáltól, hogy felhívhassak egy spanyolt. Végig dőltem az ágyamon és tárcsáztam.

 - Hola Ana - hallottam meg a hangját.

 - Szia Sese! Jó volt a meccs - kuncogtam bele a telefonba.

 - Igen. Bár ilyen könnyű menet lenne végig - sóhajtott.

 - Mi a baj? - kérdeztem rá. - Láttam rajtad, hogy valami gond van. Mond el kérlek, hátha tudok segíteni.

 - Csak hiányzol - sóhajtott a telefonba és bennem megállt az ütő, mielőtt bármit tehettem volna, kicsúszott a számon.

 - Te is nekem.

 Hallottam, hogy szaporábban veszi a levegőt.

 - Ez most nagyon jól esett. Amúgy milyen volt a tévében nézni minket? - kérdezte már kicsit jobb kedvűbben.

 - Jó. Cris megmutatta a barátodat El Niňot. Tényleg olyan, mint egy kölyök - nevettem el magam.

 - Megint Crissel nézted?

 - Igen, úgy gondoltuk, hogy egyszerűbb, ha erre a két hétre ideköltözik hozzám, míg ti kint vagytok. Molly elment a barátnőjéhez és így legalább nem vagyok egyedül - magyaráztam. - A kicsik örülnek Juniornak. Ráadásul te nem hallod, hogy mit alakít a tévé előtt. Könnyesre nevetem magam, úgy veszekszik a bíróval, mintha ott lenne a pályán.

 Sergio is felnevetett, de valahogy nem tűnt igazinak a jókedve.

 - Ne haragudj Sese, de le kell tennem, mert holnap - ránéztem az órámra - azaz ma dolgozni megyek és nem ártana aludnom is.

 - Akkor sajnos csak eddig hallhattalak? - kesergett. - Ez annyira igazságtalan - duzzogott.

 - Sergio, ne hisztizz - nevettem. - Nemsokára itthon lesztek és akkor még meg is untok, annyit találkozunk.

 - Téged megunni? Soha! - vágta rá, de már hallottam, hogy jobb kedve van.

 - Legyen ez a végszó. Jó éjt Sese! Mond meg Ikernek, hogy puszilom. Ja és Torresnek, hogy gratulálok a négyhez.

 - Átadom. Jó éjszakát Bell! Álmodj velem! - tette még hozzá. Felnevettem, majd kinyomva a telefont elhelyezkedtem, hogy eleget tegyek a kérésének.